Extra nagy élmény
Egy ilyen történelmi (ami a Marco Rossi érát illeti) vereség után, nem fogalmazhatok én sem, csak önkritikusan és keményen. A szövetségi kapitány, a játékosok, és a stáb összes tagja nevében és helyében szégyellve magam. Tudva, hogy magyarázat majd biztos születik pár, de ezekkel ugyan, ki lenne kisegítve? Akármi is történjen és történik majd a keddi, bosnyákok elleni hazai mérkőzésen. Felőlem győzhetünk is 5-0-ra, feledtetni nem fog ez az eredmény sem semmit, a Düsseldorfban mutatottak után. Azt hiszem, ideje lenne sokaknak és sok mindenről, mélyen elgondolkodnia, ami a jövőt illeti. A jövőt, ami elég sötétnek és bizonytalannak tűnik. Sokaknak el kellene már tűnnie a színről, mert a Rossi érának azt hiszem, ezzel a szégyenteljes vereséggel végleg befellegzett. Sok mindent nem is lehet mondani, ha csak annyit nem, hogy az első félidőben még úgy ahogy, versenyben voltunk, és jól is teljesítettünk, nem letagadva, hogy akkor is voltak hibáink. Az eredmény magáért beszél. Négy gólt kapni egy játékrész alatt, az azért már durva és nyomasztó. Ahogy megmagyarázhatatlan is. A magam részéről, el is felejteném egy jó idegig ezt a csapatot, ami lassan egy Lúzer FC-re kezd hasonlítani, mint egy nemzeti együttesre. Semmi büszkeséget nem érezve irántuk. Azzal sem vagyok kisegítve, hogy a kapitány és a fiúk is szégyellik magukat, amit igazán nem is tudok hová tenni, és értelmezni. Mert akkor most mi van? Még jó hogy szégyellik magukat. Persze ha mindez igaz. Mert ilyen nyilatkozatokat már halottunk párat, ahogy olyat is, hogy majd javítanak, és bizonyítanak. Ideje lenne felelősöket keresni és találni, és meghozni az ilyenkor szokásos döntéseket. Szép, hogy Rossi maradt, és vállalta a folytatást, még ha nem is önszántából, de garanciát már ő sem jelent semmi jóra, ahogy az általa összerakott csapat sem. Elveszett a lendület, a tűz. Az sem lenne már nagy meglepetés, ha a bosnyákoktól is megkapnánk a zakót, papírforma szerint. Pedig a terv az volt, hogy nyomást gyakorolnak a németekre, és lepresszingelik őket, ami működött is, nem egészen tíz percig, aztán ahogy az utóbbi mérkőzéseink mindegyikén, minden szétesett, félresikerült és elcsúszott. Játékosaink mindenkiről, és mindenhonnan lekéstek, egyre nagyobb terülteket hagyva a németeknek. Az okokat nem tudom ki keresni, és ha meg is találja, hogy javítja majd ki. Nosztalgiázva, gondolva vissza arra az időszakra, amikor még a németek számára is nehezen megállíthatóak voltunk, és elhittük, hogy a csapatunk nagyon jó játékosokból áll, akikre hosszú távon is lehet számítani és építeni. Amikor a csapatunk, még egy igazi ajándék és meglepetés volt a néző számára. Bele sem merek gondolni, hogy ha ez a német válogatott az azóta visszavonuló játékosaival áll fel ellenünk, mennyit rámol még be. Kettőt-hármat még biztos. Játékosaink nem nőttek bele semmilyen szerepbe, akikből már nem tudom, hogy ki, és mit is profitálhatna. Leszerepeltek és bőgtek. És semmi garancia nincs rá, hogy nem élünk meg még olyan meccseket, mint ez a szombati volt. Amely után, megmosolyogtatónak és komikusnak tűnnek azon nyilatkozatok, amelyeket a kapitány és a játékosai tettek, mondván, hogy bizonyítani szeretnének, főleg azok után, ami a nyári Európa-bajnokságon történt. A kapitány szerint, jobb pillanatban nem is találkozhattunk volna a németekkel, hiszen több játékosa is jobb állapotban van, mint volt a kontinensviadalon. Hogy egy játékost leszámítva, a keret minden tagja egészséges. Hogy nem akarnak ijedten a pályára lépni, hogy jó támadójátékkal rukkolnak majd elő. Gondolkodni nem is tudom, ki gondolkodna a 4. helynél jobb eredményben, amikor még Bosznia-Hercegovina is jobb játékerőt képvisel és mutat, mint mi. Nem tudva azt sem, hogy ezek után, mi lehetne a cél, és az álomként megfogalmazható elvárás. Nem tudva továbbá azt sem, hogy a szövetségi kapitány milyen megbeszélést folytatott a válogatott játékosokkal az Eb-után, hogy milyen alapelveket fektetett le, és hogy elmondani mit érzett fontosnak. Hiszen ezeknek az egyeztetéseknek a tartalma közte és a játékosai közt maradt, akik úgy látszik, nagyon nem értették meg a mester elképzeléseit. Mert távolról sem tűnt úgy, hogy bármelyiküknek is extra motivációt, és élményt jelentett volna pályára lépni a német válogatott ellen.
Móritz Mátyás
2024. Szeptember 8. Vasárnap
Budapest, Csepel