Az óvodáskor legjellegzetesebb tevékenysége a játék. Játszani azonban nemcsak az óvodás, de mindenki szeret. A játék csökkenti a belső feszültséget. Fejlődik az egyén társas kapcsolata. Képessé válik különböző viselkedési formák elfogadására, szabályok tudatosítására. A játék gazdagabbá tesz. De nem mindegy, hogy milyen játék!
Búcsúkban, majálisokon, fesztiválokon és egyéb vásári forgatagban olyan sokszor árulnak puskát, pisztolyt. A járni alig tudó, totyogó pici gyermek is ilyenkor puskát cipel. Féltve őrzi játékát. Játék?! Egy fegyver?! Idáig jutottunk?!
Bizony egy kisfiú játékpolcán pakolgatnánk, biztos, hogy szinte mindegyiknél találnánk pisztolyt, vagy puskát. A számítógépen főleg a fiúk szeretik a lövöldözős, puffogatós, háborús játékokat. Divatos kifejezés lett napjainkban: 1 élete van, 2 élete van… s így tovább. Na, hogy is van ez? 1 élet, 2 élet?
Hol vannak az igazi játékok? Csodálkozunk, ha egyre inkább terjed az agresszió már a gyermekek körében is? Hát nem mi adjuk, szó szerint a kezükbe?! A puska, a pisztoly mellett a háborús játékok özöne tárul eléjük a számítógépen. Csak néhány ilyen játékot, és annak szabályát említsem:
– Harcra fel!
„Mi lett volna, ha a második világháború nem ér véget? Most kipróbálhatod! Képezz ki katonákat, fedezz fel új technológiákat és győzd le az ellenséget! Harcra fel!”
– Démoni csata
„Építs tornyokat, vásárolj csontvázakat…Verd vissza az ellenség támadásait!”
– Sötét erők
„Győzd le a sötét seregeket!…Helyezd el úgy a katonákat…, hogy minél hatékonyabban pusztítsák el az ellenséget!”
– Hatalomátvétel
„A gonosz élőhalottak elfoglalták az országot. Itt az ideje a hatalomátvételnek. Győzd le az élőhalottakat!”
– Feláldozhatók
„Építs ágyúkat, dobj bombákat és lődd le az összes ellenséges katonát!”
A számítógépes játékokban mutatott erőszak már több évtizede borzolja a gyerekek lelki épségét, a szülők idegeit. A gyermekvédők próbálják szabályozni a játékipart. Több játékban már élethű vérfröccsenések „szórakoztatják” a játékosokat. Szörnyű ezeknek a hatása! A gyermek teljesen beleéli magát a szörnyű helyzetekbe, amely valós dologgá válhat.
1999-ben, coloradói középiskolában két fiú néhány perc alatt 13 embert lőtt agyon, (12 tanuló, 1 tanár) 24 embert sebesített meg, aztán végeztek magukkal is.
A látottakat átélték, s ide vezetett!
Ha igazán azt akarjuk, hogy gyermekünk a játékot élvezze, örömét lelje benne, őszintén legyen boldog, akkor válasszuk meg játékait. Ne engedjük a háborús játékokat játszani! A személyisége ne torzuljon, találja meg a lelki békéjét! Ezt csakis szép, megnyugtató játékokkal érhetjük el! Figyeljünk hát oda, ha nem akarunk agresszív, torz személyiségeket!
Közeledik a Karácsony. Jól gondold hát át, milyen játékokat veszel kis szeretteidnek!
“November 25 – Háborús játékok elleni világnap” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Éva!
Köszönöm az olvasást és a bölcs hozzászólásodat. Igen, minden a nevelésen múlik!
Szeretettel: Marika
Kedves Marika! Részben tudok igazat adni ennek a kezdeményezésnek. Ha belegondolunk a mi gyerekkorunkban sem volt ez másként, és igenis játszottunk az erdőben partizánost, katonást, stb. Játszottunk és a következő generáció gyerekei fognak játszani, mert valójában utánozzák a világot, és még nem értik meg, hogy 1 életünk van, és nincs tovább. Mint Gyöngyi is írja attól mert még valaki gyerekkorában háborúsat játszott nem azt jelenti, hogy agresszív ember lesz belőle. Nekem is van fiam, ebből indulok ki. Nem a játékon múlik, de inkább a nevelésen, hogy a szülő példát mutasson normális életfelfogással. Szeretettel olvastalak: Éva
Köszönöm kedves Gyöngyi az olvasást. Mennyire igazak a soraid! Szeretettel: Marika
Kedves Marika, igen, azt mondjàk a szakemberek, hogy a nem megfelelő játékoktól lesznek agresszívebbek a gyerekek. Tán nem is a puska, a pisztoly, hanem inkább a sok erőszakos film, agresszív játékok hatására. Az én fiamnak is volt pisztolya, puskája, de abban az időben még nem volt internet, mobiltelefon (legalábbis nem volt általános a közéletben), de nem lett belőle verekedős, háborúzni vágyó felnőtt. Emlékszem egy jelenetre, amikor állt a hortenziabokor mellett, a pisztolyt egy szép nagy virágra tartotta, és azt mondogatta : Itt a miami rendőrség, kifelé. Gyakran látom, már az óvodás gyerek is amikor kifut az anyukához délután, kezébe nyomják a telefont, hallgasd, nézd.. Viccesen bár, de azt mondják, már a szülőszobában is kezükben a mobillal születnek a mai gyerekek. És az is igaz, hogy ezeket a modern készülékeket mindenre használjuk, csak szinte telefonálásra nem. Még én is, aki nem tartozom a fiatalabb korosztályhoz, banki utalás, filmet nézni, csetelni, fotózni és fotót korrigálni, megtett lépések mérésére, szivritmus stb…. Fgy