ROZSÁLY
1946-ban volt a Dóczy Gimnáziumban egy szelíd természetű francia tanárunk, Hettesheimer Ernő, akiről Szabó Magda írónő Abigél alakját formálta. Túl sokat nem tanultam meg tőle franciául, inkább történelmi érdekességek és szerinte fontos szavak maradtak meg tőle számomra, így kell tanítani. Rozsály. Még most is mintha hallanám. Töle hallottunk 1-2 mondatot arról is, hogy miért fontos a szelíd hegytető neve számunkra ez iránt kezdtem bővebben érdeklődni. Írtam a rozsályi polgármester úrnak egy levelet, hogy mit tud minderről? Kaptam egy kedves választ, Sztolyka Zoltán úr minden fontos dolgot tudott. Az erdődi vár kápolnájában történt esküvőjük után a koltói kastélyban tőltőtte Petőfi Sándor és Szendrey Julia a szép kora őszi napokat. A somfa alatt levő malomkövön írta Petőfi Sándor a Szeptember végén című verset, miközben gyönyörködött a távolban levő 1370 magas hegytetőben. Julia is gyönyörködve nézte a közeli hegyeket és feljegyezte a látványról: „ Az előttem fekvő tájat nézem, mint hal ki rajta lassan lassan fű és virág, fa és bokor…..A bércek, mint szerelem nélküli jegyesek, néznek erre sótéten, komoran, fejeiken hókoszorú, mellyel őket eljegyzé már a közelgő tél magának.”