A skizofrén orvos

Weis Johnny Müller vagyok. Ez egy álnév, de nem ez a fontos. Napi egy-két óra szabadidőm van, amikor elmesélhetem a történetemet (történetünket).
Lehet, hogy szaggatott lesz, de amíg lehet, próbálok szabadulni kísérteteimtől.
Szerencsés voltam, gazdag családba születtem. Szüleim, nagyszüleim mind orvosok voltak. Mit ne adna meg egy ember egy év ígéretért. Mindent!
„Ne vedd el a reményt”, volt nagyapám jelszava.
Tizenhat éves voltam, mikor előjött. Apám szigorú ember volt. Nyomorúságát, csalódottságát bizonyítani akarta.
Születésnapi ajándéka egy céllövőlde kibérlése volt. Kezemben reszketett a pisztoly. Apám bíztatott: most tanuld meg! Szinte kiesett a fegyver a kezemből, mikor meghallottam Johnnyt: Kispöcs! Ugorj félre! Apukám mámorban volt, 10-ből 10. Hogy csináltad? A legnagyobb eredmény, a tisztek között is 9 a 10-ből. Nem emlékeztem semmire, de utána előjött. Egyetemre jártam orvosira. Sokszor nem emlékeztem semmire, mégis osztályelső voltam. Ő lehengerelt mindent, mindenkit.
Utolsó emlékeim nagyapámról homályosak: a Tórát tanultuk együtt és együtt olvastuk fel a zsinagógában, e szent helyen. Oly gyönyörű volt ragyogó ablakaival. Kudarc ami kísért, elmúlt. Nagyapám megvakult, csak ült emeleti szobájában szótlanul. Apám gyűlölte ezt az örökséget. Szomorú szeméből vádlóan jött a kérdés: miért? Anyukámra nem emlékszem. Meghalt mikor születtem. Hintaszékéből nagyapám mosolygós arcára még mindig emlékszem. Ablakunk a főtérre nézett. Nagyapám patikája előtt soha nem volt hely, mindig zsúfolt volt az utca. Szekerek, lovak, hintók álltak sorba. Nagyapám többször elmesélte, itt a főtéren még réges-régen állt egy arany szobor, amit a törökök elraboltak. Valahol a Vaskapunál nyugossza örök álmát. Kísértve a dicső múltunkat, mit senki sem akar felzaklatni.
Megfakult küldetését apám folytatta, így visszagondolva talán magát is hibáztatta anyám haláláért. Talán ez lett a küldetése.
Próbálok kitörni bezártságaimból, ez a divatos média már mind kizárt vagy letiltott. Páncélozott ablakaimon át semmi nem jöhet át.
Megfogom találni a módját segélykiáltásomra!
Kiégett Frankenstein vagyok, már megértem a rég gyűlöletét.
Borzalmas dolgokat követtem el.
Szívemben, mint égető pecsét, kiabál minden perce az elkövetett bűnöknek. Gyalázat, a pokol bugyra nem a túlvilágon van. Megkíván és megemészt! Simogató, évekig próbálkozó érzések.
Ha tudnátok, csak ez egy tizedét, mit én tudok, az állatok sokkal boldogabbak.
Talán itt kezdődött minden. Apám kémiában remélte az emberek gyógyulását. Éjjel nappal kísérletezett és valamit talált, mert Johnnyt elbolondította.
Anyánk halála az ő kudarca. Meg kell bosszulni a halálát.
Soha nem gondoltam volna, hogy az a vézna gyerek az egyetemről elbolondít mindenkit. Híres festő akart lenni, de rajzai olyannak maradtak, mint egy építési tervrajz. Precíz ablakai, ajtói, homlokzatai semmi mozgás vagy árnyék nem volt, semmi élet.
És ő lett a Führer. Arni elbűvölt mindenkit. Johnny őrjöngött, millió ötlete volt.
Te azt hiszed ezeket nélkülem leírhatod? Már nem érdekel. Bezártságodban talán társad leszek.
Johnny mindig is azt tette amit akart. Volt, hogy napokig elnyomott voltam, a gyűlölet, a kín, az utálat vad sodrása, a tehetetlenség őrjített.
Adolfnak elmesélte kísérleteit és apánk gondolatait a hosszú életről. Minden támogatást megkapott, hegyekben állt a pénz és az arany.
-Most állj le! Ne hibáztass engem! Tudod jól mi a véleményem: a tudomány oltárán áldozni kell.
-De ezreket megöltél! Apánk vérét is leszívtad!
-Igen, de miután meghalt.
-Megtudtad volna menteni, de neked terveid voltak, mint mindig.
-Szánalom, gyűlölet, sajnálat.. számtalan érzés kavargott bennem, de nem tehettem semmit. Egy másik gondolat is félre lökött.
Menekülnünk kellett. Egy távoli országban települtünk le.
Minden nesz a tengeralattjárón robbanásnak hatott. Halálfélelemben telt el két hét. Sokszor vér folyt a fülemből.
-Már megint panaszkodsz? nekem köszönhetsz mindent!
-Ne dicsekedj!, hiszen te ölted meg Narciszát is. Szerettem és te megölted! Soha nem tudom feledni mosolyát, illatát! Már nem félek tőled, gyűlöllek!
-Ő akarta! Semmit se tehettem. Többször elkapott mikor beadtam a szérumot és ő is akart belőle. Én is nagyon szerettem, szemei alatt kezdett megereszkedni a mosoly, én mondtam neki, hogy veszélyes.
Arnoldban is kialakult a rák, de ő örökké akart élni. Azt hitte a pénzéért mindent megvehet.
-Ha most élne apánk, megmenthetnénk Narciszát és Adolfot is!
-A világ új urai rájöttek a titkunkra. Egyedül semmire se mész. Összefogtak, a szolgájuk vagyok!
Eleinte Johnny rajtam kísérletezett. Elviselhetetlen fájdalom, mintha forró láva folyna ereimben. Két nap borzalom, apánk véréből csinálta a szérumot.
-És mikor tükörbe néztél, milyen volt? Ismerd be!
-Már nem panaszkodhatsz a fájdalmakért, más egy millió dollárt fizet egy kezelésért, ezt mind nekem köszönheted!
-Egy-két óra lazulás és évtizedekkel fiatalabb vagy.
-Az én kísérleteimnek köszönheted és még olyan sok ötletem van. Az Antarktiszon találtak egy meteort, ez az anyag mindent felülír, megold. Egy olyan gépet fejlesztettünk, amely nem csak fiatalít, hanem gyógyít is.
Város a városban, csak a pénz mennyisége szab határt mindennek. Ez már nem korház, ez egy wellness centrum, minden igényt kielégít. Világszerte még épült tizenkettő.
A pénz dönti el, hogy ki meddig él. Kéthetenként befekszek Johnny gépébe, ezernyi lézersugár járja át a testem, érzékelők milliónyi alakítja át az információt hologrammá. Sejtszintre lehet felnagyítani egy-egy részletet. A szérumot már rég saját vérből alakítja géntechnológiával. Eleinte, a sok fájdalom, a salétromsavnak volt mellékhatása, amivel a génszekvenciákat lebontotta. De most ez már csak játék. Ha Johnny megcsinálja az új gépét, nem tudom hol lesz a határ.
-Hol lesz? Tudod mennyibe voltak a kísérletek? Milliárd dollárba. De semmire nem mennék az új anyag nélkül és több nincs. Fel kell mennünk az űrbe és be kell fognunk egy alkalmas meteoritot.
-Na látod, ide kell a sok pénz!
-És a régmúlt gyilkosságokért nincs lelkiismeretfurdalásod? Régen embereken kísérleteztél.. ma hogy csinálod?
-Szerencsétlen, rég ezer emberen kísérleteztem, most egy milliárdon! Önként nyomják igába a fejüket.
-Egy millió dollár egy kezelés egy évre és tíz év fiatalítás. Ha sikerül az új gépem, a betegségeket is meggyógyítja.
-Na és mi van a rákkal? Hiszen eddig mindenki, aki a kezelést megkapta előbb-utóbb rákos lett. Mi miért nem kaptunk rákot? hiszen már 120éve élünk.
-De hiszen bennünk van!
-Te vagy a rák, te vigyázol ránk.