A TÖKÉLETESEK
Ilyen emberek is vannak, legalább is azok között, akiket én ismerek. Itt az Idősek Otthonában, ahol már lassan 2 éve élek, van egy portás bácsi, aki minden második reggel behozza a szobába kedvenc újságomat, kinyitja az ablakot, ha kérem, a csészébe vizet is hoz, kedvesen beszél, figyelmes. Kérdeztem tőle, hogy mindig ilyen rendes ember volt? Az óvodások is szívesen beszélgetnek velem,-, válaszolta. Azután, ha jönnek a hétköznapok szokásos megpróbáltatásai, jön a gondozók műszakváltása, megjelenik Anyuci. Én így hívom, a sok nevet nehéz lenne megjegyezni, .mindenkit tulajdonságai szerint hívok .Ha meglátom, már megnyugszik a lelkem, nem kell semmitől félni. Ő mindent tud, kérés nélkül megtesz mindent percek alatt, ami fontos körülöttem. Ami számomra fontos, hogy gondolataimat tudjam közölni a külvilággal is. A véletlen összehozott egy olyan segítséggel, akinél tökéletesebb munkájú emberrel még nem találkoztam. Bár mindenki ilyen lenne.