Kötődéseink egy életen át
Mit is jelenthet az ember életében a kötődés szó? Nagyon sok mindent, hiszen az egész életünkben kötődünk valakihez, valakikhez és valamihez!
Születésünk után elsősorban Édesanyánkhoz kötődünk, hiszen ő ad életet nekünk és gondoskodik rólunk újszülöttként, kisgyermekként és gyermekként.
Azonban felnőttkorunkban is változatlanul kötődünk hozzá, hiszen mindig bizalommal fordulhatunk anyákhoz életünk során. Mindig számíthatunk a segítségére. Azonban nem csak őrá, hanem édesapánkra, testvéreinkre és nagyszüleinkre egyaránt.
Amikor házasságot kötünk utána úgy vélem, hogy nagy szeretettel
kötődünk férfiként a feleségünkhöz, nőként pedig a férjünkhöz.
A másik fontos láncszem a kötődésekben a gyermekeink.
Születésük óta óvjuk és vigyázzuk minden lépésüket Mellettük állunk még a felnőttkorukban is. Mindig számíthatnak ránk, és remélhetően, a legtöbb esetben mi is őrájuk.
Szoros kapcsolat alakul így ki közöttünk. Kölcsönösen támogatjuk egymást, az életnek ez a rendje. Természetesen sajnos rossz kivételek is lehetségesek.
Amíg szüleink, nagyszüleink élnek, ők is minden bizonnyal számíthatnak ránk.
Ezek a családi kötődések. Természetesen ezek a legfontosabbak.
Azonban rajtuk kívül a hosszú évek alatt másokhoz is kötődünk.
Kik lehetnek ők? Elsősorban a rokonaink, barátaink és a munkatársaink.
Az ember szinte második otthona a munkahelye, ahol nagyon sok időt tölt el a 42 , vagy akár még több év alatt, amíg nyugdíjba vonul.
Úgy vélem, hogy elsősorban a jó kollégáinkhoz kötődünk, akikkel együtt dolgoznunk és oldjuk meg a napi feladatokat. A nem szimpatikus, minket sok esetben gátoló munkatársakhoz nem kötődhetünk, hiszen csak irigykednek ránk, gáncsolnak bennünket céljaink elérésében.
A kötődések során fontos szerepet tölt be a barátság. Vannak gyermekkori barátságok, ezek azonban ritkábbak, mint a felnőtt évek során kialakított baráti kapcsolatok.
A jó barátok segítik egymást és családjaikat is. Nagyon sokat jelenthet ez életünk során. Ebben a kötődésben megvalósul a kölcsönös tisztelet, az önzetlen szeretet.
Aki egyenesen, becsületesen él, megadja a tiszteletet másoknak, mindig számíthat az ilyen kötődésre.
Tehát rövidebb, vagy hosszabb életünk során ez legyen a vezérelvünk!
Csató József