Befejezetlen szerelem
Lili döbbenten állt a látványtól megbénulva. Nem erre számított. Hosszú éveken át idilli találkozásról álmodozott. Mennyi nehéz pillanaton segítette át a gondolat, a remény, amikor a nagy napra gondolt. Elhatározta, ha végleg szakít férjével, megkeresi régi plátói szerelmét. Hiába vonzódtak egymáshoz az első találkozásuk óta, a kapcsolatuk megmaradt plátóinak. Nagyon fiatalok voltak, nem akarták elhamarkodni, a „mennyei” pillanatot. Lili szerette a múltat, szívesen hagyta, hogy hatalmába kerítsék a kedves emlékek. A sok kellemes óra melyet együtt töltöttek annak idején több mint ötven éve. Ezek a gondolatok mindig mosolyt csaltak arcára, és melegséget szíve tájékára.
Több mint 50 éve történt. Lili egy kedves barátnőjével átmenetileg egy szövőgyárban dolgozott. Kolléganőik idősebbek és többnyire családosak voltak, ők ketten minden szabad idejüket együtt töltötték. Az üzem két balatoni beutalót kapott a szakszervezettől, de a kéthetes üdülésre karácsony előtt, a családosok nem vállalkoztak. Hogy nem vesszen kárba, a vezetőség felajánlotta a két fiatal munkatársnak ezt a nem mindennapi lehetőséget.
A lányok először meglepetten fogadták a hírt, majd mikor felfogták végre, hogy ez az ajánlat nekik szól, lázasan tervezgetni kezdtek. Elsőként szüleiket kellett meggyőzni, hogy ők már majdnem felnőttek, nyugodtan elengedhetik őket, számíthatnak az őszinteségükre. Persze nem volt az olyan egyszerű, mert az utazásuknak anyagi vonzata is volt, és abban az időben nehéz napok jártak mindkét családra. Végül enyhült a hangulat, a szülők átgondolták milyen nagy élmény lenne a lányoknak ez a lehetőség, amit ők nem tudnának biztosítani számukra.
Lázasan készülődtek, tervezgettek, de mikor eljött a nagy nap, kissé megszeppenve ültek fel az esti Földvárra induló vonatra. Az út elég hosszúnak tűnt. B. Földvár nem volt túl messze a fővárostól, de a személyvonat lassabban döcögött, mint egy csiga. Hajnal felé járt az idő, mire megérkeztek. A fáradtságtól mindketten elbóbiskoltak, csak a hangosbemondó hangjára riadtak fel. Ijedten leugráltak a vonatról, a csomagjaikat az ablakon dobálták utánuk utastársaik. Hajnali hat órát mutatott az óra. A szállásukat tíz után foglalhatták el. Körülnéztek. Az állomáson lévő restiből halk morajlás hallatszott. Bementek. A füstös helység tele volt munkába induló, vonatra váró férfiakkal. Döbbenten néztek a két fiatal lányra, nem értették mit keresnek itt ilyen korán reggel. A lányok fáradtan ültek le az egyik koszos asztalhoz, nem foglalkoztak a rájuk szegeződő tekintetekkel. Hajuk kócos, szemükön a festék elkenve, arcuk szürke volt, megviselt, mint akik nem szokták az éjszakai utazást. Lili a pulthoz lépett, kért egy „felest”és egyszerre felhajtotta, majd rágyújtott. Ezzel a lazasággal, még jobban megdöbbentette a közönséget. Nehezen cammogott az idő, lassan kiürült a resti, csak a bűz, a cigarettafüst, és néhány alkoholos férfi maradt körülöttük. Próbáltak beszédbe elegyedni a lányokkal, de azok a fáradtságtól elgémberedve üres tekintettel néztek rájuk. A decemberi reggelen még a nap is meggondolta felkeljen e, vagy magára húzza még felhő takaróit, cudar hideg volt. Végül már a türelmetlenség kihajtotta őket a bűzös kocsmává alacsonyodott váróból. Az üdülő címét ugyan tudták, de egyikük sem ismerte a várost, így a korai járókelőktől érdeklődtek, merre találják. Azok meglepetten mérték végig a két fáradt, füstszagú maszatos arcú fiatal lányt, majd nagy gesztusokkal magyaráztak, mutogattak a hegy felé vezető útra. Elég meredeknek és hosszúnak tűnt, de végül fáradtan, csapzottan kimerülten megérkeztek a nagybetűs szabadság lehetőségét kínáló üdülőbe. Csend és üresség fogadta őket. A gondnok kissé zord tekintetű fáradt idősebb ember volt, kelletlenül jött elő valahonnan, rácsodálkozott a két megviselt lányra, és tőmondatokban közölte a lényeget. Üljenek le, és várjanak, amíg a többi vendég is megérkezik.
Lassan szállingóztak az emberek, fáradtan elcsigázva cipelték bőröndjeiket, és foglalták el helyeiket az úgynevezett társalgóban. A lányok egymást lökdösték amikor egy-egy pár megérkezett. Így jelezték egymásnak tetszésüket, vagy nemtetszésüket a párról, vagyis a pár férfitagjáról, akik fiatalok voltak, szépek, és boldogok, legalábbis arra lehetett következtetni, ahogy egymás kezét szorongatták. Lili és barátnője kissé kirívóan viselkedett, talán így akarták magukra felhívni a figyelmet. Pár óra várakozás után ismét megjelent az üdülő vezetője, aki eligazította a vendégeket. Ugyancsak tőmondatokkal közölte a napirendet, a házirendet, közben többször erősen és kíméletlenül tekintett a két kuncogó lányra, akik továbbra sem bírták türtőztetni magukat. A vendégek beazonosítása után derült ki, hogy még egy személy nem érkezett meg. No talán, csillant fel szemük a lányoknak, talán egy magányos jóképű fiatal ember a hiányzó személy. Sajnos csalódniuk kellett, mert a nyikorgó ajtón egy csapzott, fáradt, vékony lány jelent meg, aki könnyebb volt mint a bőröndje. Összenéztek. Csak nem egy szobába kell majd ezzel a lánnyal eltölteni az üdülésüket? Mintha az üdülő vezetője értette volna tekintetüket, közölte, hogy a csigalépcső mely a társalgó hátsó szegletében található, a hármójuk szobájába vezet. Ijedten néztek a hátsó lépcső felé, mely nem csak sötét ablaktalan folyosóról indult, hanem meredeken kanyargott az ismeretlen helység felé. Ez a látvány nem csak illúzióromboló, hanem lehangoló is volt. Belegondoltak, hogy naponta több alkalommal is meg kell tenniük ezt a lehetetlen utat. Végül felcipelték a súlyos bőröndöket, mely nem volt egyszerű mutatvány. A szoba, mely a mennybe vezető lépcső tetején volt található, egy hatalmas három ágyas, két óriási ablakkal, mely egy csodás parkra nézett, egész szimpatikus volt első látásra. Pillanatok alatt eldöntötték, ki melyik ágyat választja, majd hirtelen ötlettel terepszemlére indultak az ismeretlen városba. Az első boltban alaposan bevásároltak. Gyenge likőr és cigaretta a két legfontosabb kellék, és még pár nassolni való került a szatyorba. Ahogy visszaértek az üdülőbe, első dolguk volt megkóstolni a likőrt, ami alaposan megártott a lányoknak, majd ismét elindultak a terepet felmérni. Erősen csúszós volt a domboldali ösvény, ami a vízhez vezetett. Volt hogy a bokrokba kapaszkodva sikerült megúszni az esést. A parti lejáró is síkos volt, de mivel kissé spiccesek voltak, bátran lementek a vízhez, ahol Lili megcsúszott, és csizmája megtelt a jéghideg vízzel. Nevetgélve, hangoskodva indultak vissza az üdülőbe, ahol pillanatok alatt megették a sok finomságot, amit vásároltak. Otthon nem engedhették meg maguknak, hogy alkoholt fogyasszanak a szülők felügyelete mellett, így hát most mindent meg kellett kóstolni, amire csak kevés pénzükből futott. A vacsoránál is igen vidám volt a hangulatuk, és kuncogva figyelték a nászutas párokat, akiket szemmel láthatóan zavart a hangos társaság. Az üdülő vezetője kihirdette a heti programot melyen részt lehetett venni. Második este az úgynevezett ismerkedési estet rendezték. Lili és barátnői kétségbe esve fordultak a szervezőhöz, hogy mivel csak párok vannak az üdülőben, ők unatkozni fognak, így nem kívánnak részt venni. Végül a vezető megsajnálta a lányokat és megígérte mindent megtesz, hogy beszervezzen pár fiút, akik elszórakoztatják őket. Másnap reggelinél izgatottan érdeklődtek sikerült e a fiúkat rábeszélni hogy vegyenek részt az esten. A szervező pillantásából következtettek, hogy nem örül a kérdésnek. Ebédnél azonban megnyugtatta a lányokat, minden rendben, nem fognak unatkozni. Nagy ricsajjal rohantak szobájukba, és egész délután sminkeltek. Csereberélték egymás között a kellékeket, és a ruhákat, egy őrület volt a délután. Lázas igyekezetüknek meglett az eredménye, mert mindhárman szuper sminkkel, csodás ruhákban jelentek meg. Ennek az lett az eredménye, hogy a nászutas párok között kis feszültség támadt, mivel az újdonsült férjek nem tudták levenni tekintetüket a három csinilányról. Azok tisztában voltak kinézetükkel, és még vidáman oda is mosolyogtak az őket csodáló férfiakra. Elfoglalták helyüket a szokásos asztalnál, és mindhárman merően figyelték az ajtót, mikor lépnek be a várva várt vendégek. Idegesítően sok ember jött, de a fiúk egy óra múlva sem érkeztek meg. A lányok kezdtek lehangolódni, már azon gondolkodtak, hogy egy üveg bor társaságában felmennek a szobájukba, és legalább becsípnek és elalszanak. De mielőtt felálltak volna, tágra nyílt az ajtó és négy fiúból álló vidám társaság érkezett a terembe. A szervező gyorsan eléjük sietett, és odakísérte őket a lányok asztalához, akik olyan zavarba jöttek, hogy még bemutatkozni is elfelejtettek. Végül szép lassan kialakult közöttük a szimpátia, rövid beszélgetés után eldőlt ki kivel szeretné az estét végigtáncolni. Lilinek azonnal feltűnt a kellemes külsejű szolid tekintetű, kissé visszahúzódó, barna göndör hajú kék szemű fiú, aki a többiektől eltérően csendesen ült, és tekintetével Lili tekintetét kereste. Amikor egymásra néztek, érezték szívük hevesen zakatolni kezdett, és kiszáradt a torkuk. Ez az érzés ismeretlen volt Lili számára. Igaz, volt egy barátja, akivel egy gyárban dolgoztak, de nem volt közöttük más, csak sétálgattak, moziztak, de az érzelem hiányzott a kapcsolatukból. A fiú nevelni akarta Lilit, ne sminkeljen, ne rúzsozzon, ne hordjon miniszoknyát, és más nevelési tanáccsal látta el, amivel szép lassan elveszítette őt! Lili kissé öntörvényű volt, nem tűrte ha valaki meghatározza mit tegyen. Ezért édesanyjával is gyakran konfliktusba keveredett. Természetesen tudta hogy jót akar, de az anyák gyakran másképpen gondolkodnak, egy kis nevelés, egy kis féltés, mindig beleszövődött beszélgetéseikbe. Nos, miután kialakult a társaság egymás közötti szimpátiáján alapuló párosítás, érezhetően felszabadult és boldog lett mindhárom lány. Egész este vidám nevetgélés, kellemes beszélgetés, egy valódi ismerkedési est lett, ahogy azt a szervező elképzelte. Már nem kellett a nászutas pároknak feszengeni a lányok hangos vihogásától. A következő napok szinte minden percét együtt töltötték. Lili és partnere között forrt a levegő. Boldogok voltak. Lili kitalálta, hogy gyűjti a rövid italos, és a pezsgős poharakat, így a fiú minden alkalommal hozott neki egyet. Fiatalok voltak, bohémek, kézen fogva nevetgélve rótták az utcákat. A két barátnő nem így érzett, ők is jól megvoltak partnereikkel, de nem azt érezték amit Lili, és a kedves hallgatag mosolygós partnere. December volt, pár nap múlva karácsony. A fiatalok ezt nem érezték át, felszabadultan, vidáman, boldogan rótták az utcákat. Kellemes hószállingózás emelte a hangulatot, csodálatos fenyősorral szegélyezett úton csúszkáltak, hógolyóztak, hemperegtek, és élvezték a szabadságot. Az üdülőben is érezhető volt az ünnepi hangulat, felkerültek a díszítő elemek a falakra, finom sütemény illat terjengtek a levegőben, minden vendégen láthatóvá vált a meghittség. Volt a városban egy étterem, presszónak is nevezhető nem nagy, de hangulatos helység, ahol hétvégeken kellemes zene, tánc volt. A fiatalok gyakran töltötték ott idejüket, játszottak beszélgettek, jól érezték magukat. Le is foglalták minden estére a helyüket. Karácsony este is kézenfogva csavarogtak, lelkükben dúlt az érzelem. Vidáman hógolyóztak, mikor váratlanul megállt mellettük egy nagy autó, és kiszállt belőle Lili, és barátnője pesti barátja. Szigorú tekintetükből következtetni lehetett, hogy nem örülnek a lányok vidámságának, nem erre számítottak, mikor kibérelték az autót, hogy meglepjék barátnőiket. A hangulat fagyos lett, a vidám társaság szétszéledt, a lányok arcáról olvasni lehetett, hogy nem örülnek a váratlan vendégeknek. Lili barátnőjét pofon is vágta barátja, hogy nyomatékosítsa nemtetszését. Szerencsére a fiúk nem maradtak csak pár óráig, mert a bérelt autót vissza kellett időre vinni. A lányok megkönnyebbülve integettek a látszat kedvéért, a hangulatukra ráült ez a nyomasztó pár óra. Másnapra feledésbe merült a rossz élmény, és tovább bohémkodtak, csavarogtak, nevetgéltek, boldogok voltak. Egy gondjuk viszont volt, elfogyott a pénzük, így nem tudtak venni semmi italt, sem nasit. A fiúkra viszont lehetett számítani, otthonról hordták a lányoknak a sok finomságot. Sajnos hamar eltelt a vidámságban, szabadságban, boldogságban eltöltött két hét. Lili és barátja hosszan szorongatták egymás kezét, míg a vonatra vártak, ami hosszú időre elválasztotta őket. Fogadkoztak, hogy nem felejtik el egymást, és gyakran váltanak levelet. A fiú szebbnél szebb képeslapot küldött hetente, Lili boldog volt. Lassan teltek a hetek, várták a nyarat, hogy ismét lehetőségük legyen találkozni. Fél év levelezgetés után végül eljött a várva várt nap, boldogan ölelték egymást, amikor a fiú szinte az ölében emelte le Lilit a vonatról. Ismét csodálatos napokat töltöttek együtt, csak percekre engedték el egymás kezét, a boldogság sugárzott tekintetükből. Erősen vonzódtak egymáshoz, minden sarkon megálltak csókolózni, próbáltak egyre közelebb kerülni egymáshoz, deegy bizonyos pont után Lili megállította a fiú kezét. Még nem volt felkészülve a nagy pillanatra, pedig minden porcikájában kívánta a fiú közelségét. Felejthetetlen napok voltak ezek, melyek könyörtelenül rövidek voltak, és hamar vége lett, ismét a búcsúzás nehéz pillanatait kellett átélniük. A fiú is felszállt a vonatra, egészen Siófokig kísérte a lányt, egymás kezét szorongatva ültek, míg aztán nem volt tovább. A fiúnak le kellett szállni, sokáig szaladt a vonat mellett, úgy integettek egymásnak. Sajnos az idő nagy úr, ami érzékelhető volt kettőjük kapcsolatában. Lili élte a kamaszlányok megszokott életét, táncolni járt, kellemes társaságokban, csapatokban jártak, ahogy abban az időben jellemző volt a fiatalokra. A balatoni élmény azért ott lapult mélyen a lelkében, és szívesen emlékezett vissza azokra a felejthetetlen napokra. Egy alkalommal megismerkedett egy vagány fiúval, akivel végül közelebbi kapcsolatba került, és tizennyolc évesen össze is házasodtak. Nem volt az a nagy fellángolás, csak úgy belesodródott ebbe a kapcsolatba, végül amikor már gyermeket várt, nem volt más választása. Esküvője napján, ami nem volt egy nagy élmény, sírva gondolt a régi boldog napokra, és arra, ha nem sikerül, legfeljebb elválnak. A férje nem volt egy romantikus férfi. Fiatalok voltak mindketten, éretlenek, de a sors így volt megírva. Már házasok voltak, Lili Édesanyjánál laktak, amikor egy napon megjelent a balatoni plátói szerelme katona ruhában. Lili ijedten és röviden közölte vele, hogy ő már férjnél van, és nem tudja fogadni. A fiú döbbenten állt egy ideig, és könnyeivel küszködve lassan elsétált. Lili is nehéz szívvel nézett utána, és úgy érezte valahol elrontotta, talán ezt a kedves kellemes szolíd fiút szánta neki a sors, és ő talán rosszul tette amikor a vagány srácot választotta. Sokszor gondolt erre, mikor férje mellőzte, megcsalta, igaz, az anyagi helyzetük jól alakult, de a kapcsolatuk egyre rosszabb lett. Végül hosszú házasság után elváltak, és Lili elhatározta, hogy felkeresi plátói fiatalkori szerelmét. Izgatottan ült be az autójába, és indult a kellemes emlék nyomába. A címre, a házra jól emlékezett, hiszen gondolatban százszor is megtette ezt az utat. Amikor becsöngetett remegett a keze, izzadt a tenyere az izgalomtól. Rövid idő múlva egy idős hölgy jelent meg, Lili kissé idegesen mondta kit keres. A hölgy nem volt más, mint a fiú édesanyja, kedvesen fogadta, és küldte ki fiát a kapuhoz. Amikor megjelent egy kerekes székben ülő férfi, Lili döbbenten állt, szinte megszólalni sem tudott a látványtól. A fiatal jóképű fiú megviselve csapzottan, megöregedve ott ült előtte a székben, és egyből megismerte fiatalkori szerelmét. Örült neki, betessékelte a házba, és mesélni kezdett a nem éppen irigylésre méltó életéről. A rosszul sikerült házasságáról, a keserű napokról, amiket Lili elvesztése okozott neki, fiatalon az itallal vigasztalódott, melynek következménye a jelenlegi helyzet. Betegsége miatt elveszítette az egyik lábát, majd később a másikat is. Lili könnyeivel küszködött, nem maradt sokáig, a saját félresikerült házasságáról csak nagyon röviden beszélt, nem találta értelmét az ő életének viszontagságairól beszélni. Semmi nem volt ahhoz képest, amit ez a szolid kedves fiú átélt. Két gyermeke volt, akik feleségével együtt elhagyták, szerencsére édesanyja segítette őt a nehéz időkben. A fiú a kapuig kísérte Lilit, aki zavarban volt, szinte szégyellte, hogy egészséges, és nem tudta mit mondjon egykori szerelmének. Nem akarta, hogy a sajnálat kiüljön arcára, gyorsan elköszönt, a fiú még megvárta míg elindul, sokáig integetett, mint akkor közel ötven éve, amikor a vonat végleg elvitte szerelmét. Még párszor beszéltek telefonon, aztán végleg vége szakadt ennek a történetnek, mely csodásan kezdődött, és megmaradt plátóinak egy életen át!