AZ EZERMESTER
Nem volt nagy műhelye, de minden szükséges géppel rendelkezett: volt fúrógépe, köszörűje, hegesztője, forrasztópákája, menetvágója és menetmetszője, de volt hungarocell-vágó elektromos szállal működő gépe, és tapétavágó asztala is. Fanglija, kanala, több fajta simítója, és különböző méretű vízmértéke is volt, a betonkeverőről nem is beszélve. Több tucat csavarhúzó és ugyancsak tucatnyi (vas- gumi- és műanyag) kalapácsok mellett 3-, és 5 kilós kovács- illetve betontörő kalapácsokkal is fel volt szerelkezve.
A házát maga tervezte, mindössze annak jóváhagyásáért fizetett egy tervezőnek.
A vizet és a csatornát is maga szerelte össze, a hozzá tartozó vízóra- illetve szennyvíz tisztító aknát is maga készítette el. Csak a Vízműveknek fizetett a bekötésért.
Az árammal sem vacakolt sokat: megtervezte a vezetékek, konnektorok és kapcsolók helyét, kivéste a védőcsövek helyét, méretre vágta, majd begipszelte azokat, végül behúzta és összekötötte az előírt színű- és keresztmetszetű kábeleket. Csak az ELMŰ-nek fizetett valamennyit a villanyóra-szekrénybe való bekötésért. Csodálkoztak is a szakik, hogy minden kismegszakító (a fi-relével együtt) pontosan volt bekötve, és a védőföldelés sem hiányzott.
Reggeltől-estig fúrt-faragott, festett, tapétázott, csempézett, vagy üvegezett, keze meg nem állt…
Persze, mindenhez ő sem érthetett: A múlt héten, a vastelepen talált három, ócska elektromos motort. Más-más gyártmányúakat, de hasonló teljesítményűeket. Nekiállt ezekből, az ócska, rozsdás, félig kibelezett vacakokból egyet összerakni.
Több heti, megfeszített, fáradtságos, és idegőrlő munka után végre sikerült neki a három, nem működő motorból összebarkácsolnia egy negyedik, működőképtelen motort…