A napsugarak forróra hevítették a vasúti híd korlátját. A gyerek lenézett a fodrozódó Garam vizére, és elpilledve lépkedett tovább a vágott kövön.
– Minek már iskolába menni? Két nap, és szünet… És már most meleg van – morfondírozott. – Minek cipeljem ezt a nehéz táskát a sok könyvvel?
Ezzel gondolt egy merészet, és átlódította az iskolatáskáját a híd korlátján. Megkönnyebbülten nézte, ahogy lassan elmerül a fehér habokban.
– Most már nincs is miért bemenni a suliba – motyogta magának, majd ráköszönt a Putai fiúkra.
– Sziasztok! Nem megyünk le fürödni? – kérdezte tőlük.
– Dehogynem! – rikkantotta a két srác.
A bokrok közé vágták az iskolatáskájukat, és ledobálták a ruháikat. Hamarosan mindhárman a vízben lubickoltak.
Ezalatt Czibók Marci elszedte az ennivalójukat, így amikor megelégelték a fürdőzést, a bokrok alatt kifosztva találták az iskolatáskájukat.
– Tényleg, a tiéd hol van? – kérdezték Pékától.
– Ja, bevágtam a Garamba.
– Te őrült vagy! – nevetett a két fiú. – Vissza kellett volna vinni a könyveket a suliba!
– Ti se vittétek.
– De holnap elvisszük, és hozzuk a bizonyítványt. Te meg nem kapod meg!
– Miről volna nekem bizonyítványom? Csak akkor mentem iskolába, ha kint nagyon hideg volt – vetette oda Péka.
– Ott megy a Czibók! Vágjuk már nyakon, ő vitte el a kajánkat! Biztos vagyok benne, láttam itt a bokrok között matatni.
– Akkor miért nem szóltál?
– Azt hittem, a dolgát végzi.
– Ejnye, akkor is szólnod kellett volna. Na, mindegy, már messze jár.
– Látjátok azt a füstöt? Mi lehet az?
A srácok érdeklődve figyelték a felcsapódó lángokat. Kisvártatva látták, hogy a göndör hajú gyerek szalad ki onnan.
– Heverj le a porba! – kiáltották neki. Az le is vetette magát a földre, hemperegni kezdett. Miután elaludtak a lángok, elindult a Garam felé.
– Ne menj bele a vízbe, felhólyagosodik a bőröd! Megyek, hívok segítséget! – mondta Péka.
A két Putai fiú bólintott.
– Mi addig itt maradunk vele. És oltunk is.
– Mi történt? – kérdezték a fiút
– Tüzet raktam, és ráadobtam a spray-t.. Felrobbant, és lángra kapott a ruhám.
– Sebaj, gyerek, most fáj, de lesz mit mesélned öregkorodban! – vigasztalták a többbiek. Lassan a felnőttek is megérkeztek.
– Mi történt Marci? Jól kezdődik a nyár! – tördelte a kezét az anyja.
– Mondtam én, fiam, hogy busszal menj iskolába!
Nem mondta, ezt mindketten tudták. Ilyenkor, hó végén már buszjegyre se telt a falusi gyerekeknek.
A nyári madárcsicsergésbe a tűzoltóautó szirénájának hangja vegyült.