A Penicillin születése
Apám 1928-tól 1953-ig volt körzeti orvos, az akkoriban halálos, vagy fájdalmasan kezelhető betegségeket, fertőzéseket antibiotikumok nélkül lehetett csak kezelni, örültünk a nem túl rég használt Ultraseptyl-nek is. Azokat az anyagokat nevezzük antibiotikumnak, amelyek baktériumok ellen hatnak, vírusok vagy gombák ellen általában nem. 1896-ban fedezték fel először a baktériumölő hatással rendelkező penicillint. Úgy tűnt, hogy az élesztőgombák olyan anyagokat termelnek, amely a baktériumokat elpusztítja. 1921-ben Fleming előállította a lizozim enzymet, ami a testfolyadék enzyme, amely át tudja törni a baktériumok sejtfalát, így elpusztítja őket. 1928-ban mikor nyaralni ment, kis rendetlenséget hagyott a laboratóriumban, az asztalon felejtett egy kidobni való, nem megfelelően elzárt, Staphilococcusokat tartalmazó, tönkrement baktériumtenyésztő csészét. Nyaralás után felfedezte, hogy a csésze tartalmát egy másik mikroorganizmus beszennyezte. Izolálta a kenyérpenészedésért felelős anyagot, majd folytatódtak a tudósok munkái. Fleming 1939-ig szüneteltette az előadásait 1931 után a Penicillinről. 3 kutató tudós több eljárást fejlesztett ki a Penicillin izolálására és megfelelő koncentrációban való előállításra. 1942-ben kezdték el gyártását. 1945-ben Sir A FLEMING megosztott Nobel díjat kapott.
A második világháború utáni években S. Jóska bácsiéknál laktam albérletben Debrecenben. Közeledett a karácsonyi vakáció, apám jött be értem. Estefele beültünk égy nyitott marhavagonba a többi utas közé, így jutottunk haza. Két nap múlva jött egy telefon hír, hogy Jóska bácsi meghalt. Egy beteg szembe köpte, elfertőződött. Hatalmas hó volt, apám kézihajtánnyal tudott bejutni a temetésre. A halálhír utáni keddi napon hallottuk, hogy Penicillint kapott a belklinika. Ez segíthetett volna.
És végre gyógyítható lett a félelmetes tüdőgyulladás.