GYERMEKI VÁGYAK
Világ életemben mindig kukás szerettem volna lenni. Csodálattal néztem keddenként azt a nagy, zöld teherautót, melynek tetején állandóan villogott a sárga fény.
Irigyeltem azt a két embert, akik le- és felugráltak a kocsi hátuljának lábtartójára, vagy azokra ráülve lábukat lógázva ingyen utazhattak.…
Álmaimban sokszor repültem, de úgy, hogy két kezemben egy-egy kukát tartottam, s természetesen mindig sikerült azokra a kampókra ráejtenem, melyek elfordulásakor kiürítették a szeméttel teli edényeket.
Gyermeki vágyaimat saját apám torpedózta meg, amiért még ma is neheztelek rá: mivel mindig jó tanuló voltam, ő űzött, – s hajtott engem egyre magasabb iskolák elvégzése irányába…
Most itt ülök a bank igazgatótanácsában, és még mindig arra vágyom, hogy kukás lehessek! De, – az idő gyors előre haladtával – ez egyre elérhetetlenebbé válik…
A francba ezzel a reményvesztett élettel!!!