VÁRLAK
ÉN MÁR TÚLÉLTEM AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ÉVEKET A NAGYSZÜLEIM ÉS SZÜLEIM ÉLMÉNYEI ÁLTAL, A MÁSODIKAT SZEMÉLYES TÖRTÉNÉSEKKEL, MEGÉLTEM, HOGY NEM TIZEDELTEK MEG A FALU TÖBBI LAKÓJÁVAL EGYÜTT, MEGÚSZTAM, HOGY NEM KERÜLTEM KI A GULÁGRA. DE A KÖRÜLÖTTEM ÉLŐ EMBEREK VESZTESÉGEI MEGMARADTAK BENNEM. EGY KIÁLLÍTÁSOON LÁTTAM EGY KÖNYVET, KÉSŐBB TÖBBSZÖR IS, SOK ILYEN VISSZAEMLÉKEZÉS LEHET CSALÁDI KÖTETEKBEN, LEVELEKBEN, DE EGY MEGEMLÉKEZÉS NAGYON MEGRAGADT BENNEM. TOLMÁCCSOLOM IS, LEIROK PÁR SORT BELŐLE. B. BALÁZS APA ÍRÁSA ELTŰNT FIÁHOZ
1
Elment: itten hagyott dicsvágytól hevülve, Elment: szüksége is volt rá a hazának, Ma tizenegy éve, hogy írta levelét,
Melyben megköszöntött, lévén nevem napja Áldás reád fiam jó kívánságodért,
Várok még gyermekem, de majd felkereslek Túlvilágba, lelkünk majdan találkoznak És akkor nem lészen többé elválásunk,
Együtt leszünk ott, hol örökké vigadnak: Akkor én sem leszek elhagyatott, mint ma Velem leszesz fiam, mind örökké velem,
Kárpótolva lészen a földi csalódás Velem leszel fiam, egyetlen mindenem