Lánykérés szonettel 2. – Zsuzsa

Ötödik gyereknapunk, amit hármasban csak a lányaimmal töltök. Ők éppen az ugráló vár süppedő szivacsában önfeledten hemperegnek. Igen, pontosan öt évvel ezelőtt szabadultam ki nárcisztikus férjem rabságából. Azóta minden hétköznap és ünnepnap nélküle telik. Hogy mennyire vágytam erre azt el sem mondhatom! Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz egyedül a mindennapokban, hiszen nem volt támaszom. Szüleim elváltak, apámról nem tudok semmit, anyám új párjával él Angliában. Testvérem nincs, nagynéniktől, unokatestvérektől nem várhattam semmiféle segítséget. Már az is kész csodának számított, hogy a válásom után fel tudtam állni. Tele voltam adóssággal. A volt férjemtől is csak fél év elteltével kaptam gyerektartást, és úgy manipulált a munkahelyén, hogy csak a legkisebb összegű gyerektartást vonják le tőle. De itt vagyok, megráztam magam és úgy alakítottam a sorsomat, hogy fenn tudjunk maradni.

Három évvel ezelőtt, amikor már rendben mentek a dolgok felbukkant a látókörömben egy borostás arcú negyvenes éveiben járó agglegény férfi. Azt hittem az életben csak egyszer lehet igazán szerelmes az ember, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Úgy éreztem újra fiatal vagyok, pedig már harminc éves is elmúltam, és biztos voltam benne, hogy csak miattam kel fel a Nap. Újra rózsaszínben láttam a világot. Ákos tapasztalatlan és egyben régimódi volt az udvarlás terén. Első igazi randevúnkra egy csokor vörös rózsával érkezett, amivel igencsak levett a lábamról. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Kis idő elteltével bemutattam a lányaimnak. Nem igazolódott be az a félelmem, hogy egyből elutasítják majd őt. Sőt! Mindkét gyermekem szimpatikusnak találta. Egyre gyakrabban látogatott meg bennünket és varázsolta el a lányaimat és engem is megnyerő modorával és külsejével. Fél év ismerkedés után hozzánk költözött.
Első időkben rendben mentek a dolgok. Segédkezett a kerti munkákban, játszott a lányokkal, leste minden kívánságomat. Vitte tovább a családi gazdaságot, ami sok munkával és teherrel járt, de nem akarta abbahagyni, hiszen ebbe nőtt bele és szerette is csinálni. Mellette egy tervező irodában is dolgozott a közeli városban. Édesanyja gyakran betegeskedett, sokat látogatta őt is. Esténként a fáradtságtól már csak beesett az ágyba és gyorsan álomba szenderült. Teljesíteni, sikert elérni, megfelelni szeretett volna minden téren. De ehhez kevés volt számára a napi huszonnégy óra. Ha olykor számon kértem, hogy hová lett a régi Ákos, akkor morcosan válaszolta: ő még mindig a régi Ákos! Hát, sajnos nem az! Nem akarta, vagy nem tudta felismerni, hogy én nem ebbe a férfibe szerettem bele. Egyre kevesebb lett a közös programunk, az együtt elköltött étkezéseink és a hálószobában is ellenkező irányba fordultunk a franciaágyon. Innen már egyenes út vezetett a szétválásunkhoz. Sejtettem, hogy nemsokára vége lesz a kapcsolatunknak, csak arra nem számítottam, hogy egy harmadik személy miatt.

Amikor bejelentette, hogy vége és kiszáll a kapcsolatunkból, már nem is lepődtem meg. Inkább azon tűnődtem, hogy miért húzta el eddig a beismerését. Már régóta sejtettem, hogy lehet valakije. Az utóbbi időben gondosan ügyelt arra, hogy ingei frissen vasaltak, változatosak és divatosak legyenek. A borostáját mai trend szerint hordta és a parfümjéből is többet fújt magára, nem győztem a fürdőszobát szellőztetni a reggeli készülődése után. Nem csaptam nagy patáliát, nem ordibáltam vele. Amikor összeköltöztünk azt mondtuk egymásnak, hogy bármelyikünk bármikor kiléphet a kapcsolatból, de legyen őszinte és ne köntörfalazzon. Ő pontosan így tett. Elém állt és őszintén kijelentette, hogy van valakije. Higgadtan fogadtam és minden jót kívántam neki. Csak akkor eredtek el a könnyeim, amikor becsukta maga mögött az ajtót.

És most itt állok fél év elteltével egy új kapcsolat kapujában. Kétszer már megégettem magam, nem akarom harmadszor is. A házasságom felbontását férjem nárcisztikussága okozta, Ákostól való szétválásomat egy szerető. De vajon tényleg ezért nem sikerültek a kapcsolataim? Mi van, ha bennem van a hiba? Ha alkalmatlan vagyok az együttélésre? Eddig is elég zárkózott voltam, de Ákossal való szakításom óta még inkább elvonultan éltem. Kizárólag csak a szokásos mindennapi teendőkkel foglalkoztam. De a szerelem úgy látszik harmadszor is megkörnyékezett. Lányaim szeretnek sportolni. Évek óta járnak kosarazni. Egy évvel ezelőtt új edzőt kaptak. Történt egyszer, hogy edzés közben Pankának kificamodott a bokája. Edzője telefonált a munkahelyemre, hogy menjek érte. Amikor odaértem láttuk, hogy nagy a baj, orvoshoz kell fordulni. Az én autóm szervizben volt, ezért elfogadtam az edző segítségét a kórházba szállításban. Hát ekkor kezdődött a mi szerelmünk. A kórházi ellátás után hazatérve meginvitáltam Csabát egy kávéra a lakásomra. Szívesen elfogadta a meghívást. Hasonló cipőben jártunk. Elvált ő is. 5 éves lányát a volt neje neveli. Rendezett egzisztenciával élt magányosan, társtalanul. Egyre gyakrabban találkozunk, egyre több közös programot szervezünk, természetesen a gyerekeinkkel együtt. Egyelőre félek az összeköltözéstől, mert még egy csalódást nehezen tudnék elviselni. De úgy érzem valami láthatatlan szál összeköt vele. Nem rámenős, nem akar ajtóstól rontani a házamba. És ez tetszik benne. Habitusunk, érzelem világunk, érdeklődési körünk nagyon hasonló, mégis bennem lakozik egy kis „félsz”. Félek, hogy a szerelem talán csak illúzió, és olyan gyorsan elillan, amilyen gyorsan ránk talált. És, hogy még jobban megijedjek, ettől az egésztől elmesélem, hogy mi történt tegnap este.

A lányok iskolai év végi kiránduláson vettek részt, ami egy éjszakás távolléttel járt. Csaba megkért, hogy töltsük együtt ezt az estét kettesben. Azt gondoltam, hogy nála leszünk, de megkért, hogy vegyem fel a legszebb ruhámat. Elegáns étterembe mentünk, ahol különteremben fogadtak minket. A körülöttünk lévő félhomályt a pislákoló gyertyák fénye tette még hangulatosabbá. A függönyökön, az ablakpárkányon a dekoráció vörös rózsákból állt. A terem közepén lévő szív alakú asztalunkat szintén vörös rózsaszirmok borították. A meglepetésem a tetőfokára hágott, amikor Csaba letérdelt előttem és egy ékszerdobozt a kezében tartva könnyes szemmel ezeket a szavakat mondta nekem:

Mondd, Kedves?
Szeretnél szeretve szenderegni?
Puha fűben illatos virágok közt heverni?
Langyos esőcseppek hűsítenék arcod,
szerelmed szép szeme lenne a vigaszod.
Szeretnél álmaid szárnyán repülni?
A végtelent vágyva kedvesem lenni?
Hunyd le hát két szemed, és ölelj erősen,
gondold, hogy ott fekszem melletted a fűben,
ölelő két karom átfonja vállad,
szemembe tekintve önmagad látod,
s beteljesül vágyunk, mit annyira kívántunk.
Leszel a feleségem Zsuzsa?

Úgy tervezzük jövő hónapban lesz az esküvőnk, amelyen három koszorúslányunk lesz. Az én két kamaszlányom és az ő lánya. Remélem ez a harmadik szerelem lesz az utolsó az életemben. Mert szerelem nélkül lehet élni, de szerelemmel fűszerezve sokkal élvezetesebb és boldogabb az élet. Ugye így lesz?