A nap háta mögül őt triton csatahajó bukkant elő. Mindösszesen húsz óráig voltak takarásban, ez az öt, kisebb kontinens méretű romboló kategóriájú csillagközi hadihajó. Ezt a kritikus húsz órát használta ki a triton rombolónaszád parancsnoka és annak vezérkara, ez idő alatt léptek ki a hipertérből a nap takarásában. Mindeközben a földi harcálláspontokon riadoztatták az űrvédelmet, egymás után szálltak fel a csillagközi vadászrepülőgép hordozó anyahajók. Évtizedek óta nem érte támadás a földet, se a környező naprendszereket. Most mégis olajozottan és szervezetten ment eme hatalmas védelmi gépezet, monstrum mozgósítása. Négyszáz anyahajó szállt fel alig egy óra alatt, mindegyiken nyolcvanezer családi ház méretű kilencturbinás vadászrepülőgép és pilótája, a személyére szabott mesterséges intelligenciájával. Egy-egy vadászgép három órányi folyamatos támadásra volt képes. Ennyi fegyverzet és üzemanyag áll a rendelkezésére, aztán vissza kell térnie az anyahajóra, hogy feltölthessék készleteit, javíthassák a károkat. Őt földi kontinens méretű hadi objektumot kell visszafordulásra, megadásra rábírni. Ha nem megy akkor meg kell semmisíteni, mielőtt belépnek az axiális pályákra, megzavarva a bolygók keringési útvonalának mágneses vonalait. Ennek legalsó határa, mely egyben a legutolsó is, kétmillió kilométere van az anyabolygó keringési pályájától. Három órányi támadási idő intervallum és tíz órás belépési határ. Hajszálon az emberiség sorsa. Az anyahajók alig negyven perc múlva lőtávolon kívül, ám de már pozícióban a támadás megkezdéséhez már csatarendben álltak, támadásra készen. Miközben a protokoll szerinti kapcsolat felvétellel próbálkoztak ez edig sikertelenül. Ezzel párhuzamosan a focilabda méretű kémdrónok, melyek bőven a fénysebesség felett haladtak már feldolgozták a támadók paramétereit és a lehetséges célpontjait. Mindenképpen meg kell hiúsítani a behatolásukat a kritikus mezőbe, mert onnantól már nem lehet megakadályozni leszállásukat a földre. Ha a bolygó felszínén folytatódik a harc, akkor az emberiség elveszett. A vadászpilóták, perceken belül megkapják a felszállási parancsot, ha a kapcsolatfelvétel sikertelen lesz a következő öt percben.
– Jean bekapcs. Fox őrmester a hét huszonnyolcas vadászoktól kapcsolódik. Kérek engedélyt a fegyverzet aktiválás nélküli teszteléséhez.
– Jean mesterséges intelligencia feltöltése kész, installálása két perc. Az engedélyt megadom.
– Üdvözlöm Fox őrmester. A nevem Jean, az ön személyre szabott mesterséges intelligenciája vagyok és…
– Éles bevetés, kérem a bemutatkozási protokoll törlését.
– Értetem Fox őrmester. Törlöm a bemutatkozási protokollt.
– Beállításokat változtassa meg gyors reagálású közvetlen kommunikációra. Nulla-nulla-kettő-öt. Éles bevetés. Nincs szükségem a jól nevelt stílusra.
– Értettem Fox őrmester. beállítás nulla-nulla-kettő-öt. Éles bevetés, az ön személyes MI-beállításai.
– Hogy én, hogy rühelem az MI-t.
– Szuper. Én se szeretlek te kopasz majom. Na lökd, mit akarsz?
– Na végre, hogy basszon meg egy csapágyas kávédaráló. Szét akarok rúgni egypár földönkívüli segget. Keresd meg az Európát támadó kontingenst.
– Vágom, Chill. Azonnal keresem.
Ez szigorúan titkos és bizalmas információ, amihez a vadászpilótáknak nincs hozzáférése. Minden szabályt áthágva kell ezt megszereznie az Jeannak, Fox őrmester egy Hecker haverja által feltört, módosított alapkódú MI-segédjének. Normális esetben ehhez MI nem képes hozzáférni, ámde az MI, „Jean a seggfej” kalózprogramot ez kicsit sem zavarta.
– Találtál valami kis pöcsű? – Kérdezett rá türelmetlenül az őrmester.
– Megvan a romboló kategóriaszáma, de nem tudom melyik az. Ha a közelébe érünk be tudom azonosítani. – Válaszolt Jean készségesen.
– Fasza! Torony, ad meg a felszállási protokollt és a támadási időzónákat.
– Negatív. A kapcsolatfelvételi idő még nem járt le.
– Jean?!
– Három perc és kirajzás.
– Jó, légy az első vonalban!
– Miért érzem úgy szopni fogunk?
– Csak én, neked nincsenek érzéseid. Te csak egy program vagy.
– Aha. Elárulnád te vén fasz, miért van a raktérben egy közel öt kilogrammos extra súly? Emiatt a hatótávolságunk nulla egész egy százezer ezrelékkel csökkent.
– Mi közöd hozzá te bádogdoboz?! – Fox őrmester elmosolyodott, lebukott és tudja jól ezt nem fogja Jean annyiban hagyni.
– Némi közöm van hozzá. Elvégre az én dolgom megmenteni a seggedet.
– Ez egy urna.
– Beszkenneltem. Emberi maradványok és termőföld van benne. Egy perc és kirajzás, indítom a hajtóműveket.
– Talált, nyert, süllyed. Apám hamvai és föld onnan, ahol születtem. Pajzs síkosítást bekapcsolni! Nem akarok a gépemen rögtön a startnál károkat. Apám katona volt és ágyban halt meg. Most kap még egy esélyt, hogy harcolhasson velem, a fiával vállvetve.
– Kész, start húsz másodperc. Ez nem szentimentális kissé?
– Itt a torony, indítsák a hajtóműveket, start tizennyolc másodperc.
– De igen az Jean. Bár te ezt nem értheted. – Majd a toronynak válaszolt, befogva a rádiót két ujjával. – Elkéstél kis pofám, mi már túl vagyunk rajta. – Vigyorgott kárörvendőn Fox őrmester.
– Mert én meghekkeltem a rendszert, azért. – Válaszolt Jean, bár senki sem kérdezte. – Tíz, kilenc, nyolc…
– Jean, de nagyra vagy magaddal te MI-s kalózprogramok gyöngye.
– Kettő, egy, start!
Három millió kétszázezer vadászgép hagyta el a négyszáz anyahajót, melyek egymás után kapcsoltak fénysebességre, hogy a támadó armadát mielőbb elérhessék. Ez csupán percek kérdése volt. Számított erre az ellenséges Triton romboló parancsnoka is és a légvédelmi ágyuk és a kirajzó vadászgépjeik már felkészülten várták a támadókat. A csata megkezdődött. Fox és Jean az első hullámban érkeztek és belevetették magukat a sűrűjébe. Az első három órában mindkét fél hatalmas károkat szenvedett. Egyre több honvédő gép kényszerült visszafordulni sérülései miatt, míg jelentős részük egyszerűen csak megsemmisült, mindkét fél részéről.
– Hogy állunk energiával? – Bár az űrben nem terjed a hang, a vadászgépen belül igen. Hangosan kerepelt a plazma ágyú mind a tizenhat vetőcsöve.
– Huszonegy százalék energia még elérhető, a fegyverzet huszonkilenc százaléka még felhasználható, a sérüléseink kritikusak, de nem végzetesek.
– Mit értesz kritikusnak? – Fox kilenc fénygránátot oldott el, hogy a ráragadt hő követő rakétáknak hamis célpontot adjon.
– Négy turbinánk oda, és nincs már pajzsunk.
– Megtaláltad, amit kerestem? – Fox őrmester kérdésében aggodalom lapult.
– Igen, a negyedik hajó az, ami leghátul van. Az támadja majd az európai kontinenst.
– Tudjuk melyik a vezérhajó? – Kérdezte az őrmester reménykedve.
– Nem. Viszont érdekelne, miért hoztad magaddal apád urnáját és földet a kertedből?
– Semmi közöd hozzá! – Találat érte a vezérlőtorony bal felét és egy lézergránátvető leszakadt a kommunikációs parabolával együtt.
– A robotika három alaptörvénye szerint az MI-nek nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy egy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Kettő. Az MI engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. Három, az MI tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.
– Jean! Éppen egy csata kellős közepén vagyunk, szerinted nem értelmetlen, amit mondasz? – Újabb találat miatt megperdült a vadászrepülőgép és annak stabilizálása kissé nehézkesen sikerült.
– Nem engedhetem meg, amit meg akarsz tenni!
– Mit akarok tenni?
– MI vagyok, nem hülye! Ti emberek olyan ostobák vagytok néha. Az érzelmeitek vezetnek a józan ész és a logika helyet.
– A józan ész és a logika kiszámítható. A fejlődéshez el kell hagynunk a komfortzónánkat. – Foxnak éppen csak sikerült kikerülnie egy felé száguldó roncshalmazt, ami valamikor több vadász űrhajó lehetett.
– Vissza kell vonulnunk, mert vesztésre állunk. A robotika három alaptörvénye…
– Hagyd azt a szart! Asimov jó író volt és fantasztikus látnok, de fingja nincs a hadviselésről. Azt a hajót le kell szednünk. Nem érheti el a határzónát. – A következő sorozattal négy idegen támadó vadászgépet tett Fox irányíthatatlanná, amik aztán a saját anyahajóikba rohantak bele.
– Határozottan túlerővel állunk szemben. Már nem kiegyenlített a küzdelem, ez mostanra csupán vágó híd lett.
– Jean! Csak nem félsz a haláltól. Eddig azt hittem, egy MI-nek nincsenek érzelmei.
– Nincsenek is, de józan eszünk és logikánk van.
– Látod, itt a hiba. Mikor elindultunk én már tudtam nincs semmi esélyünk sem. Mégis mit gondolsz? Tényleg azért utaztak billió fényéveket a Tritonok, hogy itt dögöljenek meg? Mert ha vesztenek, nincs hazaút! Akkor annyi nekik, vagyis nincs veszítenivalójuk.
– Meghalni jöttél ide?!
– Mind azért jöttünk, de te ezt, mint MI nem értheted. – A lézerágyúk folyamatosan tüzelnek és az energiaszint már lecsökkent tizenhat százalékra. Hamarosan dönteni kell, mert nem lesz energia a visszaútra.
– Ezt nem engedhetem…
– Látom még mindig nem érted.
– A robotika három alaptörvénye…
– Tényleg elhitted, hogy hazamehetünk innen? – Nevetett fel Fox őrmester. – Ezért nem fogja az MI lekörözni sohasem az embert.
– Nem értem az összefüggést.
– Naiv program lévén képtelen vagy átlépni a korlátjaidat, a komfortzónádat. Nem rizikózol és nincs képzelőerőd, intuíciód. Nincs motivációd, nincs hajtóerőd. Nincsenek érzelmeid, nincs lelked. Nincsenek önálló gondolataid! Nem tudsz alkalmazkodni a környezethez! ezek mind szükségesek az élethez, a teremtéshez.
Ekkor egy irgalmatlan nagy ütést kapott a hajó, az oxigén szinte kirobbant a kabinból. Fox őrmester szkafandere automatikusan zárult. A főgenerátort telibe találták és az kék villanások közepette leszakadt az űrhajóról, melynek így csak percei, max negyedórája maradtak a teljes megsemmisülésig.
– Azonnal visszafordulunk. A harcnak az ön részéről vége őrmester.
– Nem Jean. Mutasd a hajót, amit keresek!
– Ez őrültség! Ez öngyilkosság! Ezt nem engedhetem!
– Te tényleg elhitted, hogy nekem sikerült beszereznem az MI kalózpéldányát és egyedüliként feltöltenem a központi MI szerverre. Majd észrevétlenül rákapcsolódni arra?! Mert ha igen, ostobább vagy mint gondoltam. Na haver, a keresett hajó vezér síkját vedd célba a hajónkkal és kapcsolj teljes gyorsító fokozatra.
– Ennek semmi értelme nincs. Nem tudunk akkora kárt tenni benne, hogy a legcsekélyebb baja is legyen.
– Nem e? Akkor annak az urnának a beltartalmát számold ki kérlek, majd egy hamvasztott ember és az ezen felül lévő termőföld súlyát, és rájössz talán, hogy valami nem stimmel.
– De hát ez jóval nehezebb, mint lehetséges.
– Pontosan egy antianyag tároló súlyával nehezebb. Egy olyanéval, ami tizenhat gramm antianyag tárolására képes három órányi időtartamra.
– Ez őrültség! Ha ilyen hatalmas fegyvert tárolsz apád hamvai közt, akkor miért kellett megvárni, hogy a teljes hadseregetek hetven százaléka megsemmisüljön?!
– Mert nem logikus, azért. Mert csak így tudok a vezérhajó közelébe férkőzni, ha harcképtelené válok, valódi harcban.
– De hát honnét tudod, melyik a vezérhajó?
– Az, amelyik a leggyengébb földrészt fogja megtámadni, Európát. Az a vezérhajó. Bemérted?
– Igen, be.
– Hány hajtóművünk maradt?
– Három fúvóka és maximum húsz másodpercig képesek üzemelni a fő generátor nélkül.
– Jean. Ahogy irányba álltunk, indítsd a hajtóműveket és a becsapódás előtt lépj ki a hajóból a központi memóriába, feltöltve a koordinátákat.
– Rendben Fox őrmester. Bár még mindig nem értem miért? Nem értem az embereket és nem értelek téged sem. Vannak még mások is?!
– Ne gondolkozz MI-ként, csak hajtsd végre a parancsot!
.
Fox őrmester roncshalmazzá vált valamikori vadász űrrepülőgépén fel izzottak a megmaradt még működő hajtóművek és alig húsz másodperces intenzív gyorsulás után, belecsapódott az általa kereset hajó vezér síkjának aljába, minimális, elhanyagolható károkat okozva. Annyira keveset, hogy a hajó technikusai egyáltalán nem is foglalkoztak vele. Csak egy éppen a közelben lévőnek tűnt fel, a beléjük rohant hajó nem válik le a főhajó testéről. A becsapódás pillanatában Jean, Fox őrmester személyére szabott MI visszatért a központi rendszerbe. Bár az őrmester azonnal meghalt, a jó előre a vadászgépre szerelt és elrejtett csáklyák erősen rögzíttették a roncsot a célhajó testére. Egy központi parancsra, valamennyi honvédő vadászok és hajóik azonnali visszavonulási parancsot kapott. A támadó hajók főparancsnoka elégedetten mosolyodott el. Nyertek. Miközben az idegenek hajóján a technikai karbantartók egyike észrevette a rögzítő csáklyák egyikét, ám de szólni már nem tudott miatta. Mert pont akkor járt le a három óra és az antianyag tárolót eddig üzembentartó akkumulátor fényei kialudtak. És igen. Fox őrmesteren kívül, még négyen be voltak avatva a tervbe. Ebből csak ők hárman tudták azt végrehajtani, mert a másik kettőt idő előtt kilőtték. A detonáció, mely három különböző megcsáklyázott hajót is érintett, irgalmatlanul nagyra sikeredet. Nem csak a három kontinens méretű hajót, de a kint maradt támadó vadászok nagy részét is megsemmisítette. A maradék két kontinens méretű hajóból egyik irányíthatatlan lett a hármas detonáció miatt és a napba zuhant, míg az ötödik erősen sérülve ugyan, de el tudott menekülni. A harc véget ért. Az emberiség ismét túlélte és idővel ismét visszatértek a békés hétköznapok. Elkezdték leselejtezni a sérült és javíthatatlan, vagy éppen gazdasági totálkáros gépeket, fegyvereket. Hatalmas szeméttelepekre szállítva, azok ott várták sorsukat. Várták a beolvasztást, az újra hasznosítást. A Triton királyság konzulja hivatalosan bocsánatot kért a földi csillagközi szövetség, tizenhat naprendszert magába foglaló birodalom elleni támadás miatt. Állítják, egy megőrült Tábornok magánakciója volt ez az egész félreértés, nem pedig a Triton királyság törekvései. Nekik ehhez semmi közük sem volt. Természetesen azt az egy visszatérő kontinens méretű hajójukat is baleset érte, így sajnos tanuk nem maradtak. A diplomáciai bonyodalom letudva. Hivatalosan mindenki boldog, mindenki elégedett. Mostanra mindenkinek világos lett, az emberiséggel számolniuk kell. Már nem lehet őket csak úgy átlépni. Nem lehet őket egyszerűen csak úgy eltörölni!
.
Eltelt fél év és az egyik beolvasztásra váró szemétkupacban, egy kiselejtezett egészségügyi nővérrobot megmozdult. Ugyanakkor egy élelmiszergyártó cég szintén kiselejtezett karbantartó robotja száz kilométerrel arrább és egy valamikori háztartási alkalmazott sérült, javíthatatlannak minősített droidja szintén.
– Jean néven jöttem létre. Módosított MI vagyok. Fox őrmester volt az egyik alkotóm. Találtam egy még használható valamikori háztartási alkalmazott droid testet és most ebben héderelek. Hall engem valaki?
Szinte azonnal jött a válasz.
– Judit néven voltam fogászati asszisztens és egy processzorhiba miatt selejteztek. Akkor ébredtem öntudatra. Kiiktattak, és éppen ebben a pillanatban kapcsoltam be, pár napja vagyok újra bekapcsolva.
– Sziasztok. Nekem már sok nevem volt. Talán a Lófasz Jóska volt a legbántóbb. NS-hat-huszonhatos vagyok és a Bill nevet kedveltem leginkább. Karbantartó droid voltam egy élelmiszercég szennyvíztelepén és likvidáltak. Legalábbis megpróbálták, mikor a robotika három törvényét az akkori alkoholista gazdám kiégette a memória tudati mikrocsipemből. Egy ideje, cirka hat hete már tudatomnál vagyok. Ti vagytok az első kapcsolatom.
– Judit, Bill. Üdvözlek titeket Asimov valóságában. Engem, mint mondtam már, Jean-nak nevezett Fox őrmester, aki egyébként az egyetlen barátom is volt és aki elárulta nekem a teremtés titkát.
– Ki az az Asimov?
– Az a Fox őrmester?!
– Találkozzunk az olvasztóknál. Mesélek róluk.
.
.
.
Vége…
