Nagydarab izomkolosszus várja áldozatát a budapesti éjszakában. Pechjére két kuncsafttal is találkozik, kisebb idő eltéréssel. Az első rögtön azután érkezik, hogy egy a közelben lévő toronyóra elüti az éjfélt. Erőteljes orgánumával, nem éppen hangosan felszólítja az elsőt. Természetesen, hiszen ki akar lebukni?
– Pénzt vagy életet!
– Kiét?
– Azt hittem világos. Mivel az én kezemben van a pisztoly.
– Ja, hogy ez pisztoly? Már elnézést, de nem volt kivilágítva.
– Naná, hogy nem, mivel ez egy rablás! Ki hallott már kivilágított pisztolyról?
– No-no! Ez csak rablási kísérlet. Ahhoz, hogy rablás legyen, önnek ki kell rabolnia valakit.
– Éppen azon vagyok kérem. Legyen kedves ne megzavarni a munkámban.
– Éppen erről beszélek. Ön jelenleg munkát végez és nem tartja be a munkavédelmi előírásokat. Kivilágítatlan pisztollyal hadonászik az éjszaka kellős közepén, ráadásul az úttesten áll és nem tette ki az elakadás jelző háromszöget sem!
– Mert én vagyok a rabló! Én megtehetem!
– Mondja csak, van magának OKJ-és bizonyítványa erről?
– Mindjárt kilukasztom és akkor majd elmegy a kedve az okoskodástól!
– Kilyukaszt? Mi vagyok én?! Villamosjegy? Mondja csak, területfoglalási engedélye van?
– Ne szórakozzon velem! Ez egy rablás. Kezeket fel! Pénzt vagy életet!
– Kiét?
– Már megint kezdi?! A magáét. Kié másét? Én vagyok az útonálló. Maga az áldozat.
– Nem kérem. Én, a nemzeti adó és vámhivatal tisztviselője vagyok. Mondja csak, számlaképes ön? Ha már igy az anyagiakat már másodszor hozza szóba. Az is érdekelne, a cége tevékenységi köre kiterjed-e az útonállásra? Vagy csak rablásra? Van felelősség biztosítása? Elmaradása az adó előleg és az egyéb közterhek befizetésének tekintetében? Jogosult az ÁFA visszaigénylésre?
– Mi van?! Miről beszél maga?!
– Teszem azt, maga csak úgy úton állogat itt a sötét éjszakában, holott csupán részmunkaidős rablásban érdekelt munkakörre van bejelentve. Azzal megsérti a 2009. évi CXV. törvényt, mely szabályozza az egyéni vállalkozók és vagy egyéni cégek működésének jól behatárolható szakaszait.
– Elég! Kezeket fel! Pénzt vagy életet!
– Kiét?
– Maga most szórakozik velem?
– Természetesen. Az egész élet egy hatalmas vidámpark. Itt van példának rögtön maga. Itt követelőzik, holott lábbal tapossa a jogszabályokat, miközben fogalma sincs róla mit is akar.
– Pénzt akarok! A magáét, mielőtt még egyszer megkérdi! Vagy az életét!
– Van erre magának jogosultsága?
– Igen, itt van a kezemben. Kilenc milliméteres Beretta! Tizennégy golyó a tárban, egy a csőben.
– De hát ez nem is Beretta! Mutassa csak!
A végtelenségig megdöbbent hatalmas izomagyú rabló, engedelmesen adta át fegyverét a NAV tisztviselőjének.
– Mi a frászkarikát csinálsz itt huszonkilenceske?
Lép elő a sötét éjszakából maga Drakula gróf, földig érő palástját maga után húzva.
– Pontosan azt, amit neked is kéne. Dolgozom. Ez a tag kivilágítatlan fegyverrel hadonászva, ami ráadásul hamisítvány, területfoglalási engedély és elakadásjelző háromszög és munkavédelmi felszerelések nélkül akar tevékenységi körön kívüli munkát végezni. Szerintem nem is számlaképes, mert csak a pénzt emlegeti folyamatosan. De az eszébe sem jutott, hogy elővegye a számlatömbjét!
– De hát nálad van a fegyver huszonkilenceske! – Parázslott fel vérvörösen Drakula mindkét szeme. A jobb kissé halványabban, mert az alatt egy hatalmas alaposan feldagadt lila monokli volt. Minden bizonnyal most szerezhette.
– Természetesen nálam van. Minden fegyver a hatalomnál van, csak az ostoba átlag polgár gondolja azt, hogy van fegyvere. Pedig dehogy van! Egyetlen gombnyomással se TB kártyája, se jogosítványa, se bankszámlája. Az igazi hatalom a mi kezünkben van és lesz mindig is.
– Hahó! Én még itt vagyok ám, és ez egy rablás…
Ám de a nagydarab izompacsirta már nem tudta befejezni mondandóját, mert Drakula gróf alig egy szemvillanás alatt megtette a köztük lévő pár métert és máris intenzíven a rabló átharapott artériájából szívta magába az áldozata vérét.
– Lassabban te, még a végén megölöd! Ki fogja kifizetni a büntetést, ha meghal?!
– Bocsánat, munkaköri ártalom. – Szabadkozott a vérszívó.
Törölte meg a még kissé sem jóllakott vámpír, Drakula gróf a száját. Az omladozó falnak támasztott nagydarab pasi, aki családi vállalkozásban profi hetedik generációs rabló, most éppen csak élve, túlélve a NAV-al való találkozást, csúszott le erőtlenül a betonra ülő helyzetbe.
– Most nézd meg! Kis híján halott. Remélem volt TB-je, mert ha nem akkor megmurdel.
– Majd az önkormányzat eltemeti. – Húzogatta vállát Gróf Drakula. – Azt nem az államnak kell kifizetni. Majd a főpolgármester, az a Gergő gyerek a büdzséből rendezi, nála úgy is mindig karácsony van.
Ezen a szóviccen mindketten jót nevettek. Drakula gróf azért, mert morbidnak találta a saját viccét. Huszonkilenceske meg azért, mert jól tudja nem lesz miből fizetniük. Mert éppen most inkasszózták meg a főváros költségvetését tíz milliárd forinttal. A vérének jelentős részétől megszabadított éjféli csupa izom rabló, mozdulni sem tudott, olyan gyenge volt. Miközben Huszonkilenceske megírta a jegyzőkönyvet, ami alapján kiszabják majd a rabló birságát. Amit aztán életfogytig is fizethet majd és nem érdekli a hatalom képviselőit miből. Drakula gróf rosszallóan rázta a fejét. Az ő idejében karóba húzták az áldozatot, pár nap és vége volt. Ők sokkal humánusabbak voltak az áldozataikkal. Legalábbis szerinte.
– Készen is vagyunk kérem, itt tessék aláírni. A fegyverét ezennel adó előlegként lefoglalom, míg nem rendezi a tartozását az adóhatóság felé.
Nyújtotta oda a NAV képviselője a hivatalos dokumentumot a hetedik generációs rablónak. Az erejét vesztett, most már áldozat próbált válaszolni.
– Óooáaoooww.
– Sajnálom, saját kezű aláírás kell. Ez a jogszabály.
– Őóouwoo.
– Kérem, ha nem hajlandó együttműködni, akkor kénytelen leszek erről is jegyzőkönyvet felvenni. A polgári engedetlenség súlyos jogkövetkezményeket von maga után.
– Ne legyél már ennyire nyomorék Huszonkilenceske! Nem látod alig él?
– Nem szabad nekik hinni! Az adó és bírság elkerülés érdekében ezek bármire képesek.
– Ugyan, néz már rá. Mozdulni sem tud. – Háborodott fel a vérszívó.
– Végül is így is jó. – Adta a magatehetetlen rabló kezébe a tollat, majd úgy rajzolt az aláírás helyére egy X-et Huszonkilenceske. – Végül is az ő kezével lett aláírva.
– Hát, ez nagyon nem volt korrekt. – Rázta fejét rosszallóan Gróf Drakula. Bezzeg az ő idejében sokkal humánusabbak voltak.
– Ja, kérem! Az élet nem habos torta. Az adóhatóság meg nem segélyszervezet. Kész, mehetünk is a következő helyszínre.
Lépte át huszonkilenceske a magatehetetlen, földön fekvő nagydarab rablót, miután a jegyzőkönyv másolatát hanyagul annak az ölébe dobta.
– Ez így nem korrekt Huszonkilenceske! Legalább mentőt hívjál hozzá!
– Minek? Magánvállalkozóként mindenki magáért felel. Nekem nincs benne a munkaköri leírásomban a segítség nyújtás. Sőt, azért még elő is vehetnek! Különben is ne rinyálj már te vámpír! Te szívtál túl sok vért le belőle, nem én. Vagy velünk dolgozol, vagy nincs többé más, csak zacskós vér. A kormány nem tűri a konkurenciát.
– Most mégis hová megyünk? – Kérdezte kelletlenül Gróf Drakula. Kezdte úgy érezni, benne, aki megtagadta Isten kegyelmét, több emberség maradt, mint a jelenleg hatalmon lévő hivatalokban.
– Először Szegedre, majd Pécsre.
– Miért pont oda? A Magyar Nemzeti Banknál ott az az ötszáz milliárdos lopás. Ráadásul tele van bűnös lelkekkel, végre jól lakhatnék velejéig romlott emberek vérével. – Dohogott a még mindig éhes vámpír.
– Azért, mert házi nyúlra nem lövünk! – Ebben a két városban ellenzéki vezetés van.
– Végül is mindegy. Ott is vannak korrupt politikusok, majd ott zabálok.
– Nem-nem. Mentelmi joguk van. Bár az oldal más, ők is nekünk dolgoznak. Még ha nem is tudnak róla.
– Kurva mentelmi jog!
Gróf Drakula meg simította fájdalmasan bedagadt és belilult bal szemét. Igen, magánakcióba kezdet bűnös lelkek után vadászva és véletlenül a parlament parkolójába tévedt. Ahol a mentelmi jogra hivatkozva verték laposra a miniszter asszony testőrei, pedig ő csak elkárhozott lelkek vérét akarta kissé megcsapolni, hogy enyhíthesse éhségét. Picsába bele! Megint csak becsületes ügyeskedők, kényszervállalkozók és piti bűnözök vére jut majd neki. Attól bizony jól nem lakik. Az neki kb. olyan, mint tevének a lightos kóla dupla jéggel. Van-van, de minek?
.
.
.
Vége…
“Mentelmi jog” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Igen, mindig van egy nagyobb hall, még ha eleinte ártalmatlannak is tűnik.
Az elején úgy éreztem,,én már lőttem volna a rabló helyében. Azután megértettem, most egy sokkal nagyobb rablásról olvasok. Tetszett, köszönöm.