Pályacsúcs
A televíziós csatornák nézettségégéről készült statisztikai felmérések szerint az a legnézettebb reggeli magazinműsorok egyike, melyben ma 7 és fél nyolc közötti időpontban végre vendégként szerepelhetek az Életmód Tanácsadó és Rendezvényszervező Bt. beltagja, s egyben ügyvezetőjeként. Ezzel negyvenéves koromra egyszer, s mindenkorra megerősíthetem cégünk országos ismertségét, melyet korábban már megalapozott az internetes profilunk és rendszeresen pörgő hirdetésünk. Reggel hat órára várnak a televízióban, állítólag csak profi sminkesek és fodrászok közreműködését követően kerülhetek a képernyőre, mint mindenki más. Csakhogy én nem vagyok „mindenki más”! Piszke Paulina vagyok, akit negyvenévesen sem néznek többnek harmincévesnél, genetikai örökségemnek és kitűnő stílusérzékemnek köszönhetően. Párommal és egyben üzlettársammal, Ákossal, igazi álompár vagyunk. Összetartozunk, mint borsó meg a héja, pedig tizenkét évvel ezelőtt, amikor összeköltöztünk, óvtak engem attól, hogy elvált szülőként, egy hatéves kisfiú, Danika, édesanyjaként a nálam tíz évvel, fiatalabb férfivel összekössem az életem.
A szüleimnek is szétváltak útjaik, és minket a húgommal együtt Anya nevelt fel, egyedül. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy megteremtse számunka önálló boldogulásunk feltételeit, úgymint fizesse egyetemi tanulmányainkat és megvegye az első önálló otthonunkat jelentő garzonlakásokat. Ennek érdekében feláldozta a magánéletét is. Bár akaratlanul is egy jó ideig hasonló helyzetbe kerültem, miután elvált szülőként egyedül neveltem Danikát, de abban eltökélt voltam, hogy nem akarom egyedül, társ nélkül leélni az életem. Anya még hetvenkét évesen is napi nyolc órát dolgozik.
Amikor megismerkedtünk Ákossal, mindketten egy cég alkalmazásában dolgoztunk. A közös munka során kiderült, sok mindenben egyetértünk. Egymásba szerettünk. Összeköltöztünk. Danika és Ákos jól kijöttek egymással. Közös gyermeket is akartunk, ám mint kiderült, ez a projekt Ákos egészségügyi gondja miatt nem valósulhat meg. Kilenc éve alapították a közös Bt-t, amely valósággal betört a piacra, álmainkban sem remélt anyagi jólétet biztosítva számunkra. Ma már egy kétszintes, négyszobás családi házban lakunk, kétutcányira Anyától. Udvarunkon két prémium kategóriás személyautó és egy kisbusz parkol. ,
Bátran kijelenthetem, hogy pályám csúcsán állok és szerető társam mindenben mellettem áll.
Igyekszem lábujjhegyen közlekedni a lakásban, mert Ákos még alszik, és nagyon morcos tud lenni, ha valamely külső zaj felébreszti.
Fogmosás és tusolás után döntenem kell, mit vegyek fel. A Royal kék, fehér paszpólos, ceruzaszoknyás kosztüm mellett döntök, melynek egészen extravagáns blézere vonzza a férfiak tekintetét. Fehér táska, fehér körömcipő, még egy leheletnyi parfüm és máris indulhatok. Megtorpanok a nappali közepén. Hohó, ebben a tíz centis vékony sarkú cipőben nem tudok vezetni! Gyorsan hívok egy taxit.
– Édesem, ugorj be anyádhoz, ne felejtse el kirakni a kukánkat! – szólal meg a hátam mögött álmos hangon életem párja.
– Köszi, de nem felejtettem el! Kimegyek a kapu elé, mindjárt itt lesz a taxi! Puszika!
– Miért nem kocsival mész? Drága a taxi!
Ákos kérdését elengedem a fülem mellett. Képtelen vagyok megszokni párom pénzhez való viszonyulását. Garasoskodik azon a nyavalyás taxi költségen, ahogyan azt Danika zsebpénzével is nem egyszer megtette, máskor pedig gátlástalanul nagyvonalú, amikor édesanyját a 65. születésnapjára meglepi egy amerikai társas utazással, vagy motorgyűjteményét újabb méregdrága ócskavassal gyarapítja.
Kiérek a kapuhoz, már ott áll a taxi. Kiugrik a sofőr:
– Jó reggelt! Piszke Paulina? – nyitja az ajtót – Parancsoljon!
Megmondom az első úti célt. Elkomorul.
– Ez nem lesz hosszú fuvar! – szűri a szót a foga között.
– A televízió reggeli adására megyek, csak előbb beugrok Anyához! Egy perc és jövök vissza! – közlöm kimérten, mire megnyugszik.
Anya házában nincs fény. Van kulcsom, csendben bemegyek. Szegénykém még alszik, nincs szívem felkelteni. Írok neki egy cédulát, hogy munkába menet rakja ki a kukánkat és máris rohanok vissza a taxiba.
– Mikorra kell odaérnie?
– Reggel hatra.
– Ó, akkor igyekeznünk kell. Mondja csak, nem maga az a Piszke Paulina, aki az interneten hirdeti az életmód tanácsadó cégét?
– Igen, az vagyok!
– Akkor azért volt olyan ismerős a neve és az arca! Képzelje, a húgom is az ügyfele volt! Nagyon jó és praktikus tanácsokat kapott magától a minden ellen lázadó tizenhat éves fia megzabolázásához! Azt mondta, hogy magának is van egy hasonló korú fia és maga kitűnő anya lehet!
Erre mit válaszoljak? Halkan megjegyzem:
– Idén érettségizett a kisfiam, jeles eredménnyel!
– Gratulálok! Hanem most abban a betelefonálós magazinműsorban szerepel?
– Igen, abban. A cégem tevékenységéről beszélgetünk.
– Mondta a húgom, hogy esküvőszervezéssel is foglalkoznak.
– Valóban, az a másik üzletágunk.
– Na, ha megkérem a barátnőm kezét, kizárólag magukat bízzuk meg az esküvőnk lebonyolításával. Sőt, ha összezörrenek az asszonnyal, akkor is cégük lesz a békéltetőnk.
– Előre is köszönjük.
– Szólok a húgomnak, hogy nézze meg a műsort! Biztosan betelefonál és elmondja mennyit segítettek neki!
– Megtisztel vele. Nekem is lenne egy kérésem. Visszajönne értem negyed kilencre? Haza kell érnem kilenc órára, akkor lesz egyfontos megbeszélésem.
– Természetesen, asszonyom!
– Köszönöm. Megérkeztünk. Mennyivel tartozom?
– Most semmivel! Majd kifizeti a visszaúttal együtt. Siessen, mert öt perccel múlt hat óra! Itt várom negyed kilenckor!
Az asszisztens azonnal a sminkszobába vezet, közben hadarja a tudnivalókat. Elsősorban a cég tevékenységének ismertetése a beszélgetés célja, de természetesen szó esik a sikeres párkapcsolatunkról is, utána pedig a betelefonálók kérdéseire kell válaszolnom. A riporter az általam is ismert és nagyon kedvelt Tormási Tamara lesz. Viselkedjek természetes módon, a rendező érti a dolgát. Vegyem úgy, mint egy reggeli kávézást Tamarával.
Elképesztő gyorsasággal dolgozik az arcomon a sminkes, a hajamon pedig a fodrász. Közben halkan megbeszélik az előző napi eseményeket. Nem figyelek rájuk. Gondolatban összeállítom a Bt. tevékenységéről mindazt, amit feltétlenül el kell mondanom, kérdezzen bármit Tamara, nem hagyhatok ki egyetlen momentumot sem. Ákos szerint a betelefonálók esetleges provokáló, vagy pimasz kérdései alapvetően őket minősíti, nem pedig az interjú alanyokat. Én bizonyára nem kapok ilyen kérdéseket, miután az interneten az elégedett ügyfeleink elárasztanak bennünket dicséreteikkel.
A hétórás hírek alatt bevezetnek a stúdióba, ahol a beszélgetés díszlete egy modern lakás nappalija is lehetne. Üdvözöljük egymást Tamarával és leültetnek vele szemben. Azonnal elém készítenek a dohányzóasztalra egy csésze kávét és egy pohár ásványvizet.
Tamara nagyon felkészült. Gördülékenyen zajlik a bemutatásom és a cégünk tevékenységének ismertetése. Megemlíti, hogy Bt.-nk családi vállalkozás, miután párommal közösen működtetjük. Elsőként a rendezvényszervezéssel kapcsolatos kérdéseket teszi fel, melyekre könnyedén, röviden, mégis valamennyi lényeges jellemzőjét összefoglaló válaszokat adok. Szóba kerül az esküvőszervezéstől és a kisebb céges összetartó hétvégi programoktól kezdve az 50-100 fős szakmai konferenciákkal bezárólag szinte valamennyi rendezvény típusunk, melyhez megbízóinktól kapott felvételeket is bejátszanak. Ezt követik az életmód tanácsadáshoz kapcsolódó témakörök, a párkapcsolati, a gyermeknevelési és az önbizalom hiány okozta lelki problémák feldolgozásához adott segítségünk, amely témakört Tamara azzal zár le, hogy e téren sikerünkhöz nagymértékben hozzájárul az Ákossal kialakított közös, boldog, kiegyensúlyozott magánéletünk.
A következő öt perc a betelefonálóké, akiknek elég elárulni a keresztnevüket, mégis azonnal ráismerek az első bejelentkezőre, a taxisom húgára, aki valósággal áradozik rólunk. Elvált szülőként egyedül neveli a korábban szinte kezelhetetlen, magába zárkózott kamasz fiát, akiből mára – a mi tanácsainkat követő szülői magatartásának köszönhetően – nyitott, életvidám, hosszútávon megvalósítható tervekkel rendelkező fiatalember lett.
A második betelefonáló hangjától görcsbe rándul a gyomrom.
– Jó reggelt kívánok! Dániel vagyok, negyvenkét éves, elvált, kerekesszékkel közlekedő rokkantnyugdíjas. Az ügyvezető asszony tanácsát szeretném kérni! A kiváló anyagi körülmények között élő volt feleségem a jeles érettségijét követően kidobta az egyetlen fiunkat az utcára, mert nem jöttek ki az élettársával. Befogadtam a gyereket a huszonnyolc négyzetméteres lakásomba. Csakhogy felvették az egyetemre és én a rokkant nyugdíjamból képtelen vagyok taníttatni. Gyerektartást nem kapok. Mit tanácsol, mit tegyek?
Volt férjem kérdésétől elönt a forróság. Gőzkalapácsként dübörög a szívem. Lebénulok. Néma kacsaként kapkodom a levegőt. Mielőtt elájulok, még hallom Tamara hangját:
– Kedves Dániel! Köszönjük jelentkezését! Kérem, kollégáimnak adja meg az elérhetőségét, az ügyvezető asszony hamarosan felveszi önnel a kapcsolatot. Most pedig egy reklám következik.