Csak egy rossz álom

Összes megtekintés: 18 

A sötétség fojtogató. A testem, mintha máshol lenne, de mégis oly életszerűnek tűnik minden. A levegő egyre nehezebben jut el hozzám, úgy érzem, hamarosan megfulladok. Tapogatózni kezdek, hátha kiútra lelek, de mintha a semmiben lebegnék, kezeim hiába kutatnak, szilárd dolgot nem érintenek.
Most ébredek rá, életemben először tapasztalom a néma csendet. Érzékszerveim kiélesednek, még egy hangya jelenlétét is észlelném, de sajnos egy árva lélek sincs itt rajtam kívül. Teljesen egyedül maradtam.
Egy vékony fénysugár türemkedik be a látókörömbe. Talán egy angyal jött el hozzám. De nem, a világosság fokozatosan terjeszkedik, teljesen felemészti a sötétséget.
Egy lakatlan szigeten találom magam. A tenger teljesen körül veszi az apró földdarabot. Körülnézek, de csak pálmafákat és egzotikus növényeket látok, bármerre is fordulok. Vízcsobogást hallok, talán egy forrás van a közelben. Elindulok az egyre erősebben szóló hang irányába. Kisvártatva egy patakot pillantok meg.
Váratlanul kiszárad a torkom, és szörnyű szomjúság kerít hatalmába. Odaszaladok a tisztavizű folyócskához, és lehajolok, hogy igyak. A víz még az ajkamhoz sem ér, mikor valaki megérinti a hátam. Az idegen érintésétől libabőrös leszek.
Oly hirtelen riadok fel, hogy mikor felülök, fejemet véletlenül a falba verem. Az ütéstől többé-kevésbé kitisztulnak a gondolataim, azon kezdek töprengeni, hol vagyok. Megnyugszom, mikor tudatosul bennem, hogy a szobámban tartózkodom, és csak álmodtam a hátborzongató sötétséget és a szigetet.
Nagyot sóhajtok, majd a párnára hajtom a fejem, hogy ismét elmerülhessek az álmok nyomasztó birodalmában.

Szólj hozzá!