Váratlan találkozás!

Összes megtekintés: 120 

Amanda korán kelt fel. Felöltözött és lement a konyhába. Az apja már egyenruhában fogadta. Jó reggelt kicsim! – köszönt az apja. Reggelt! – köszönt vissza Amanda. A háttérben hangosan szólt a tv. Mint mindig, Azarélról volt szó. Megint mit csinált? – kérdezte álmosan Amanda. Össze graffitizett egy egész vonatot- mondta az apja. Most végre lecsukják? – kérdezte Amanda. Nem, elengedték óvadékkal – válaszolta az apja. Ha más csinálta volna a felét is, amit Azarél csinált, már rég dutyiban ülne. Azarél nem bűnöző, csak kamasz- mondta az apja. Azarél többször mondta, hogy utálja a rendőröket. Apa te is rendőr vagy, így tudsz a dolgairól. Azt hittem, hogy oda vagy érte, mint a többi tini lány. Ezt miből gondoltad? – kérdezte Amanda. Szereted a könyveit- mondta félve az apja. Remek írónak tartom, de mint ember nem kedvelem. A hét végén Azarél a városba jön. Minek? – kérdezte Amanda. A legújabb könyvét dedikálja. A szomszéd városban fog megszállni- folytatta az apja. Remek! – nyugtázta a hírt Amanda. De nekem most mennem kell. Vigyáz magadra apa! Mint mindig, mondta az apja, majd távozott. Nem sok idő múlva Amanda is elindult. Amandát, az iskolába érve legjobb barátnője várta. A lány egyenesen Amanda nyakába ugrott. Amanda elkapta a lányt. Mi történt? – kérdezte Amanda. Barni elhívott a bálba! – sikítozta a lány. Nagyon örülök- mondta Amanda. És te kivel jössz? – kérdezett vissza a lány. Én lehet, hogy el se megyek. Ne legyél már ilyen antiszociális! – mondta a lány. Nem is vagyok- vágott vissza Amanda. Több időt töltesz a könyveiddel, mint az emberekkel- mondta a lány. Szeretem a könyveket- mondta Amanda. El fogsz jönni a bálba, még ha nem is hozol senkit sem. Addig úgyse hagysz békén, míg bele nem megyek mi? – kérdezte Amanda. Nem- válaszolta a lány. Rendben ott leszek- egyezett bele Amanda. Hurrá! – kiáltott fel a lány. Indulhatunk, mert el fogunk késni- mondta Amanda. A lány megfogta Amanda kezét és útjukat kéz a kézben folytatták az osztályterem felé. A hét gyorsan elment. A hétvégén Amanda és a barátnője elmentek a szomszédos városba báliruhát venni. Mikorra végeztek, már besötétedett. Amanda barátnőjéért jött az apukája. Amanda a közeli busz pályaudvar felé vette az irányt, a kezében a báli ruhájával. Már majdnem elérte a busz pályaudvart, mikor egy alak tűnt fel a háta mögött. Az alak gyorsan közeledett. Amanda próbálta elővenni észrevétlenül a táskájából a gázsprayt, de a férfi hátulról elkapta a kezét. Amandát a földre taszította az ismeretlen támadó. Egy sportkocsi fékezett le nagy sebességgel. Egy fiatal fiú pattant ki a kocsiból és egyenesen az ismeretlen férfinak rontott. A férfi elengedte a lányt. Amanda bokán rúgta a férfit. A fiatal fiú a jobb horgával állon találta a támadót, aki ettől összecsuklott. A férfi menekülőre fogta a figurát. Jól vagy? – sietett a fiú Amandához. Igen- válaszolta Amanda. A fiú segített felállni a lánynak. Amanda szeme elkerekedett. Azarél?- mondta meglepetten Amanda. Személyesen- válaszolta a fiú. Nem akarsz utána futni? – ocsúdott fel Amanda. Azarél egy kamerára mutatott a közelben. Egyébként szívesen, hogy megmentettelek- mondta Azarél. Megoldottam volna- válaszolta Amanda. Hát hogyne- mondta gúnyosan Azarél. Elkísérjelek valameddig? – ajánlotta fel Azarél. Nem kell- mondta Amanda miközben felvette a gázsprayt és a báliruháját. Akkor további szép életet! – köszönt el a fiú. Azarél a kocsijához érve megtorpant. A macska rúgja meg! – mondta Azarél. Mi történt? – kérdezte érdeklődve Amanda. Az egyik kerekem kidurrant- válaszolta Azarél. Hangjában dühöt lehetett felfedezni. Hát nem nyerhetünk mindig- mondta kárörvendően Amanda. Egy busz kanyarodott be a sarkon és robogott el mellettük. A buszom- mondta halkan Amanda. A legrosszabb öröm a káröröm- mondta Azarél kis mosollyal az arcán. A lány elővette a telefonját. Amanda elhúzta a száját. Megtennéd, hogy felhívod apukámat, hogy jöjjön értem- kérte meg nagy nehezen Amanda Azarélt. A fiú is elővette a telefonját. Azarél összehúzta a szemöldökét. Én is lemerültem- mondta megdöbbenten a fiú. Én a közelben szálltam meg, menjünk oda! – ajánlotta fel Azarél. Nem, én inkább maradok- ellenkezett a lány.Rendben, akkor én megyek, te meg maradj csak itt, hátha az a kedves bácsi visszajön- mondta Azarél. Rendben menjünk- ment bele azonnal Amanda. Már mehettek pár perce, mikor elkezdett esni a hó. Mindketten megtorpantak, hogy megcsodálják az első hópelyheket, amint a földhöz érnek. Hogy hívnak? – fordult Azarél a lányhoz. Amandának- mutatkozott be a lány. Téged már ismerlek- mondta Amanda. Szerintem te egy elkényeztetett gyerek vagy, aki azt hiszi, akármit megtehet- mondta Amanda. Hát végül is, ez is egy nézőpont- mondta Azarél. A következő perceket csöndben töltötték. Amanda elkezdett remegni. A lány kabátja több helyen elszakadt az esés következtében. Azarél levette a kabátját és a lánynak nyújtotta. A lány kérdően nézett a fiúra. Mit szólna apukád, ha megfázva adnálak vissza. Amanda elfogadta Azarél kabátját. Köszönöm- mondta halkan Amanda. Mit köszönsz? – kérdezte a fiú. Mindent- válaszolta a lány. Te nem fogsz fázni? – Egy férfi nem fázik, csak úgy érzi- mondta Azarél. A lány el mosolyodott. Nem csak a neved szép, hanem a mosolyod is- bókolt Azarél. Elérték a hotelt. A hotelszobába érve Amanda felhívta az apját. Beszámolt neki mindenről, ami történt. Majd letette a telefont. Jön érted? – kérdezte Azarél. Nem tud- válaszolta félve Amanda. Nem gond, akkor ma itt alszol- mondta a fiú. Miért segítesz nekem? – kérdezte Amanda. Mert tudok segíteni- válaszolta Azarél. Mit szólt apukád, hogy megtámadtak- kérdezte Azarél. Azt mondta, hogy ki fogja nyomozni, hogy ki a tettes- válaszolta a lány. Apukád rendőr? – lepődött meg Azarél. Amanda bólogatott. Király! – nyögte ki Azarél. Mi az a ruha, amit szorongatsz- kérdezte a fiú. Az iskolámban két nap múlva bál lesz- arra kell. Már van párod? – kérdezte Azarél érdeklődve. Nincs- válaszolta a lány. Miért? – kérdezett vissza Amanda. Csak kérdeztem. Van kedved filmet nézni? – érdeklődött Azarél. Persze nézzünk! Milyen filmet szeretnél látni? Valami romantikusat – válaszolta Amanda. Rendben- egyezett bele Azarél. A lány a fiú mellé ült a kanapén. A film már mehetett egy pár perce, mikor Azarél a lányhoz fordult. Mi az? – kérdezte a lány. Mi történt anyukáddal? – kérdezte Azarél. Meghalt, mikor születtem- válaszolta Amanda. Én is kérdezhetek valamit? – kérdezte a lány. Azarél bólintott. Miért utálod a rendőröket? – kérdezte Amanda. Azarél arca komollyá vált. A bátyámat egy rendőr lőtte le- válaszolta a fiú. Bűnöző volt? – kérdezte Amanda. Nem- mosolyodott el Azarél. Csak rosszkor volt,rossz helyen. Azarél szeme könnyes lett. Amanda a fiúhoz bujt. Részvétem a bátyád miatt- mondta őszintén Amanda. Azarél átkarolta a lányt. Neked meg anyukád miatt- mondta Azarél. Amanda a fiú vállán aludt el. A lány mikor felébredt, az ágyban találta magát. Amanda első gondolata az volt, hogy az egész tegnapi nap csak álom volt. Amanda körülnézett a szobában és ekkor tudatosult benne, hogy ez nem az ő szobája. Felkelt az ágyból és a kanapéhoz ment. Azarél ott feküdt félmeztelenül. A két kezét tetoválások fedték. A hasán a kétezerkettő évszám díszelgett. Azarél lassan kinyitotta a szemét. A tekintetük találkozott egy hosszú másodpercre. Azarél felült a kanapén. A fiú tekintete az ablakra vándorolt. Az egész várost hó borította. Nincs kedved szánkózni? – kérdezte Azarél. Biztos hideg van kint- mondta Amanda. Ne legyél már ilyen karót nyelt! Honnan szerzel szánkót? – kérdezte Amanda. Tél van, menyire lehet ilyenkor szánkót találni. Rendben! – ment bele Amanda. Egy közeli boltban vettek egy kabátot Amandának és egy szánkót. Amanda mutatta az utat a szánkó pályájáig. A legmagasabb dombra mentek fel. Tudatában vagy annak, hogy rengetegen sérülnek meg szánkózás közben? Amíg velem vagy, nem kell félned semmitől- mondta magabiztosan Azarél. Akkor én ülök előre- mondta Amanda. Oké- ment bele a fiú. Azarél meglökte magukat. A szánkó a domb alján oldalra borult. Amanda Azarélra esett. Mindketten felhőtlenül kacagtak. Gyönyörű szemed van- mondta Azarél. Amanda láthatólag zavarba jött a bóktól. Csúszunk még egyszer? – kérdezte Amanda. Menjünk. Amanda felsegítette a fiút. Még mentek egy- két kört, majd mikor már nagy lett a tömeg körülöttük, távoztak. A szánkót egy csapat gyereknek adták. A közelben volt egy kisebb vásár. Azarélt megrohamozták az emberek képekért.Mikor az emberek megkapták a képeket Amanda és Azarél tovább mentek a vásár közepe felé. Azarél az egyik árusnál talált fényképezőgépet, amit meg is vett. Csizz- mondta Azarél és a fényképezőt a lányra irányította. Amanda felvett egy pózt. Csináltak rengeteg közös képet. Azarél telefonja megszólalt. Ezt fel kell vennem- mondta Amandának. A lány bólintott. Azarél távolabb ment a zajtól, majd felvette a telefont. A menedzsere volt az. Mizu?- köszönt Azarél. Hol vagy? – kérdezte idegesen a menedzser. Azarél a homlokára csapott. Teljesen kiment a fejéből, hogy ma van a dedikálása. Máris indulok- hebegte Azarél. Most már ne induljál el- mondta dühös hangon a menedzser. De mi a fene történt? – kérdezte zaklatottan a menedzser. Azarél elmesélt mindent, ami történt, a lány megmentésétől kezdve. Ez nagyon jó- mondta a menedzser. Ne aggódj, megnyugtatom a dühös tömeget- mondta a menedzser magabiztosan. Hogyan? – kérdezte Azarél. Azt fogom mondani, hogy annyira megviselt, ami történt, hogy nem tudtál eljönni. Az összes művész ilyen, el fogják hinni. A lányt vidd haza és gyere a fővárosba olyan feltűnés mentesen amennyire csak tudsz- mondta a menedzser. Én megkedveltem ez a lányt- mondta Azarél. Kölyök, most nem tudok beszélni, több ezer dühös ember vár odakint, szóval csak koptasd le az a lányt. És mond meg neki, hogy nem beszélhet senkinek a veled töltött időről. Azarél Amandához lépett. A lány a kirakatot nézegette. Hazaviszlek- mondta bús hangon Azarél. Minden oké? – kérdezte a lány. Csak induljunk- mondta komolyan Azarél. Egész úton Amanda beszélt Azarél könyveiről. Mikor megérkeztek a lány házához, Azarél a lányra nézett. Mi a baj? – kérdezte Amanda. Lekéstem a dedikálásomat- mondta Azarél. Tényleg az ma volt, nagyon sajnálom- mondta a lány ártatlan hangon. Nem te tehetsz róla- nyugtatta meg Azarél Amandát. Vissza fogok menni a fővárosba- folytatta a fiú. Amandát láthatólag szomorúvá tette a hír. Nem beszélhetsz senkinek az együtt töltött időről- mondta ki nagy nehezen Azarél. A fényképezőgépet is visszakérem- mondta a fiú. Amanda Azarélhez dobta a fényképezőgépet. Azarél elkapta. Azt hittem, hogy elhamarkodottan alkottam rólad véleményt, de tévedtem. Az első megérzésem volt az igaz, hogy te egy barom vagy- mondta Amanda könnyezve. A lány kiszállt az autóból, majd az ajtót becsapta és beszaladt a házba. Azarél lefordult a sarkon majd megállt és teljes erejével belebokszolt a műszerfalba. Azarél pár óra múlva már otthon is volt. A fiú az egész estét a fényképek nézegetésével töltötte. Másnap reggel Azarél ajtókopogásra kelt fel. Ajtót nyitott. A menedzsere és a titkárnője voltak azok. Mi ez a fancsali pofa? – kérdezte Azarél menedzsere. Azarél nem válaszolt semmit. Még mindig amiatt a lány miatt vagy szomorú? Azarél bólogatott. Tudod, hogy hány tini lány sikítozza a nevedet, ne aggódj, találsz majd másikat. De most térjünk rá, amiért valójában itt vagyunk. A titkárnő egy újságot nyomott Azarél kezébe. Olvasd fel hangosan a fő hírt. Azarél megmentette a helyi rendőrkapitány lányát! – olvasta hangosan a fiú. Hát nem remek hős vagy? – lelkesedett a menedzser. Mostantól ezt az ösvényt fogjuk járni, ha tetszik, ha nem. El fogom mondani neked, hogy mit nyilatkozhatsz a sajtónak és mit nem. Szóval legyek egy bábú – vonta le a konklúziót Azarél. Lényegében igen- mondta a menedzser habozás nélkül. Nem! – mondta komolyan Azarél. Hogy mi? – lepődött meg a menedzser. Sőt- folytatta Azarél, ki vagy rúgva! A menedzser szeme elkerekedett. Azarél a titkárnőjére nézett. El tudná küldeni az öltönyömet abba a hotelba, amiben legutóbb megszálltam és egy szobát is kivenne? – kérte meg Azarél a titkárnőjét. Természetesen- mondta a titkárnő. Azarél faképnél hagyta a volt menedzserét és a titkárnőjét. Este ért a hotelba, gyorsan felkapta az öltönyét és az iskolai bálba vette az irányt. A terem gyönyörűen fel volt díszítve, de a legszebb még mindig a terem szélén álló Amanda volt. Azarél a lányhoz lépett. Egy ilyen meseszép lány miért áll egyedül? – kérdezte Azarél. Amanda megfordult. Te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten Amanda. Én sajnálom, hogy akkora tapló voltam, akkor, amikor elváltunk- mondta Azarél. Hát ezzel elkéstél- mondta Amanda. Hadd bizonyítsam be, hogy nem vagyok olyan, amilyennek per pillanatban tartasz. Honnan tudjam, hogy holnap nem csinálod meg újra ezt velem? Ha megtenném, akkor eltörheted az orromat és szétverheted a kocsimat is. Azt az engedélyed nélkül is megtenném. Mindketten elmosolyodtak. Akkor kapok egy új esélyt? kérdezte Azarél, kezét a lány felé nyújtva. A lány megfogta Azarél kezét. A zene megváltozott. A párok elkezdtek lassúzni. Azarél magához húzta a lányt. Amanda nem ellenkezett. A teremben mindenki őket nézte, ahogy lassúznak. Azarél megcsókolta Amandát. Vége!

“Váratlan találkozás!” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Alex!

    Tetszik a történeted, jól bevezetted és az ember már várta, hogy mikor és hogyan is fognak találkozni. Tetszik, hogy esendőek a hőseid és vannak hibáik, nem mindig hoz mindenki jó döntést. Az is tetszik, hogy tudnak bocsánatot kérni, mert ez manapság nem divat – se bocsánatot kérni, se megbocsátani… De kettő tanácsot engedj meg nekem: egyrészt néhol tagolni kéne a történetet, másrészt (bocsánat, ez szubjektív) nekem sok volt a felkiáltójelekből. Ezeket leszámítva viszont nekem igenis tetszett a történeted!

    Szeretettel.
    Kata

Szólj hozzá!