Az igazi művészet

Összes megtekintés: 38 

– Ez nem művészet! – jelentette ki hevesen – Olcsó, sablonos másolat!
– Ha nem is egyedi, szerintem ízléses, és meglepően élethű! – mutattam az egyszínű, kékséget ábrázoló vászonra.
Hátrapillantottam a vállam fölött. A vézna, sötét tekintetű úriember elfintorodott.
– Mutatok neked igazi művészetet – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, azzal megragadta a karomat, és vonszolni kezdett a múzeum kijárata felé. Ezt meglehetősen zokon vettem valakitől, akit még csak néhány perce ismertem. A múzeum bejárata előtt azonban megtorpant, és a kezembe nyomott egy cetlit.
– – Mutatok neked igazi művészetet! Itt várlak 11-kor! – azzal összehúzta magán a köpenyét, és eltűnt a faházakkal szegélyezett kanyargós utcák labirintusában. Kisimítottam az összegyűrt cédulát. „Főút, 112/b, tető” – olvastam elképedve, és a cédulát kihajítottam a legközelebbi szemetesbe.
Este aztán mégis felülkerekedett rajtam a kíváncsiság. Amikor 11-et ütött a harang, én már hosszú percek óta a tetőn fagyoskodtam. A 112/b magasabb volt, mint a többi ház, gyönyörű kilátás nyílt róla a városra. A különös alak, akinek még a nevét sem tudtam, csak nem akart felbukkanni. Már éppen indultam volna haza, amikor apró fény gyúlt a távolban. A korláthoz hajoltam, hunyorognom kellett, hogy lássam, hogy mi az. Apró fényesség táncolt egy tetőn. Ijedtemben felkiáltottam:
– Tűz van, tűz van! – de nem hallott senki.
Egyre több és több helyen lobbant fel az apró, táncoló fény, és összekapaszkodva vörös-narancs-fehér hullámot alkottak. Éreztem az égő fa szagát, szememet szúrta a csípős füst. Félreverték a harangot. Tehetetlenül néztem, ahogy emberek szaladnak az utcán kétségbeesetten, a haranghoz, és a tűzropogáshoz gyereksírás, ijedt kiáltások vegyültek. Füst, és rettenettől eltorzult arcok kavarogtak előttem a távolban.
– Mondtam én, hogy mutatok neked művészetet! – a férfi a semmiből bukkant fel, mint aki a füstből öltött alakot. Elborzadva rámeredtem. Szólni akartam, de csak köhögésre futotta.
– Mennyi szenvedély, mennyi heves érzés! Ez… – szembefordult a lángokkal, szemében tükröződött a vörös fény – Ez művészet.

Szólj hozzá!