A repedés

Összes megtekintés: 46 

Kezdetben csak egy apró repedés jelent meg a szobám padlóján. Az a fajta kis repedés, amiben hangyák vagy gonosz törpék laknak. Nem foglalkoztam vele különösebben. De a repedés igencsak nagyravágyó természet volt, nem elégedett meg ennyivel. Nőni kezdett. Nemsokára akkora lett, hogy belefért a kezem. Csak hideget éreztem, semmi mást.
A repedés azonban nem állt meg. Éjszaka hallottam, ahogy recsegve-ropogva nyújtózkodik. Nappal föléhajoltam, és hűvös levegő csapta meg az arcom. Félni kezdtem a réstől. A szobám másik végébe húztam a bútoraimat, hogy ne is kelljen a közelébe mennem.
A rés akkor érdemelte ki a nemes szakadék elnevezést, amikor elért az egyik faltól a másik szemben álló falig. Beledobtam egy pénzérmét. Azóta nem hallottam koppanást.
Amikor a szakadék már elég széles lett, hosszában kezdett el terjeszkedni. Egyik reggel arra ébredtem, hogy elnyelte az éjjeliszekrényem, és ezzel a lépéssel teljesen elvágta az utam az ajtóhoz és az ablakokhoz. Átugrani nem mertem.
Behúzódtam a sarokba, és figyeltem, ahogy a szakadékba zuhan a könyvespolcom, az íróasztalom, az ágyam, a szőnyegem, a fényképeim, a játékaim, a kagylógyűjteményem. Rádöbbentem, hogy hamarosan eléri az a sarkot is, ahol én guggolok. A szakadékban az volt a legfélelmetesebb, ahogyan vonzott, szinte kedvem lett volna belemászni, vagy lelógatni a széléről a lábam. Megbabonázott a végtelen, lüktető mélység, és elnyelte az akaraterőm. Karjaimmal átkaroltam a térdem, figyeltem, ahogy pusztít.
A végén a szakadéknak éppen ez a féktelen mohósága mentett meg. A ház összeomlott, amikor a szakadék odaterpeszkedett a falak alá. Végtelen megkönnyebbüléssel ugrottam ki a szabad levegőre. Megmenekültem.

“A repedés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Fantasztikus. Olyan mint a repúlés háton. Nem tud megfordulni, csak nézi az eget , nézi, és meglátja a hegy csúcsát, már majdnem nekimegy, hirtelen egyet rűg és felébred. Megmenekült.
    Hagyod elszabadulni a fantáziát. Tetszik. szeretettel, Zsófi.

Szólj hozzá!