Anya csak egy van

Egyszer azt mondta az anyukám, ahhoz, hogy tudd szeretnek, magadat kell megszeretni először. Fájdalmat éreztem és féltem. Vacogtam. A szívem kettétört. A semmibe foszlott. De hiszen azt sem tudtam ezt mit jelentsen! Nem elég, ha másokat szeretünk, még magunkat is kell? A könny, ami mindig akkor tört ki mikor lelkem úgy vélte, hogy egy ember nem szeret, mivel egy apró – töpörtyű hibát is talál bennem, kemény kő esett rám. – Anya akkor most rossz ember vagyok? – Nem, nem , csak tudnod kell, hogy az a legfontosabb hogy magadat soha ne ítéld el. – anya aznap komoly és lesújtó pillantást vetett rám. A szeme kisebb volt, mint máskor és a kék óceánt is alig láttam benne, amiben mindig egy csillogó delfin úszott, de tudtam, hogy szeret és jót akar, ezért kérdeztem. – És azt hogy kell csinálni? – Csak légy önmagad, mutasd meg ki vagy, mit szeretsz. Amit adsz, azt vissza is kapod, mutatkozz a barátaidnak, hogy jó ember vagy és számíthatnak rád. – egyszerre artikulált kiszáradt szám, s egyszerre volt gyönyörű és ijedt a hangja. A teste meg reszketett, az enyém is. – Meddig tart ezt megtanulni? – Ameddig úgy nem érzed, hogy teljesen ki tudod magad tárni valakinek. Aznap minden megváltozott és két ember is ismer, akik tudják ki is vagyok én, de ezt nélküle sosem tudtam volna elérni. Köszönöm anya, angyal vagy, s tőled lettem angyal.

Szólj hozzá!