Gyökerek

Percre se vannak tőlünk. Idő végzeteinkig ott állnak mellettünk. Ők adják minden energiánkat, erőnket, ők a mi gyökereink.
Mikor elalszunk, csak a légzésünket figyelik. Minden szív más ritmust üt, ők haladnak velünk, lépésről – lépésre. Mikor mi nevetünk, ugyan csak kacagnak ügyetlenségünkön. Egy haszontalan dolog miatt is sírunk, boldogságuk tere árasztja egész gyerekkorunkat. Olyan más most, mind csöndben ülünk és bámulunk ki üres fejünkből. A most az most, már nem változik, hiányzik a régi kor, akkor minden egyszerű volt, a szél mostanra megfordult, s nehezebben fúj. Túl jár kis koromon minden gond, mégis egy szó se jön ki hangomon. Lám, mégis érzik milyen nagy feladat a most-ba lenni, ők mindig bölcsek, s tapasztaltak voltak. Netán én is ilyen lennék a jövőbeli most-ba?

Szólj hozzá!