Olvashatatlan szerelem

Szerettem volna szép lenni neked. Hajat mostam és új ágyneműt húztam magamra. A legjobb maszkomat sminkeltem ki és azt húztam fel, precízen rögzítettem, nehogy elcsússzon. Megvasaltam a karjaim, megvasaltam a lábaim neked. A találkozás előtt csak ananászlevet ittam, hogy édes legyen a leheletem és a szám íze. Rózsaszínű szövegkiemelővel festettem ki a körmeim neked. Akkor szép voltam. Azután eleredt az eső. Mindent elmondott nekem, azt is, amit nem akart. Az esők már csak ilyenek. Vizesen mentem hozzád és szomorúan. Azt akartam, hogy a karodba vegyél és meleg tésztát főzz nekem. Azt akartam, hogy becsukd az ablakot és tekerd fel a konvektort. Azt akartam, hogy vedd le a ruháim és add rám a tieid, hogy ne fázzak meg. Azt akartam, hogy ne beszélj, csak kedvesen nézz rám. Azt akartam, hogy simogasd a hajam és fésülj meg. Ezeket mind leírtam egy papírra. Itt van, odaadom. Elvetted, megnézted és mosolyogtál, azután visszaadtad és azt mondtad, nem tudod elolvasni a kézírásomat.

“Olvashatatlan szerelem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nem takarékoskodsz a meglepetésekkel
    Üdv

Szólj hozzá!