Lépcsőfok

Kinyitotta a lépcsőház ajtaját, betanult mosoly kíséretében köszönt a szembejövő lakónak, majd várt egy kicsit, hogy elkerülje a bájcsevejt. Elég csak pár másodperc és máris a kapcsolatokon időzik fejben. Egy kopottas emlék indítja el a lépcsőn felfelé.
Talán Neked is ismerős ez az érzés. Éppen a következő lépcsőfokra helyezed fel a lábad. Hirtelen előtűnnek a mélyen beágyazódott gondolatok. Megállsz egy pillanatra, arra gondolsz: túl gyors léptekkel szaladunk a jövőbe, de mi lenne, ha felváltanánk ezt egy kényelmes sétára? Amikor nem a gondolatok puha paplanjában forgolódsz, hanem kikelsz és képzeletben olyan helyekre mész, ahol eddig mertél járni: szembenézésre a jelennel, aminek kuszaságához térképet sem tudnál rajzolni. Lépni kellene, vagy sem?
A szembenézés néha azt jelenti: feladni azt, hogy mindig a kedvező alkalomra várjunk. Érzed, hogy van erőd és kedved is megoldást keresni. Leülsz a lépcsőre… és pár pillanat múlva így írja ki magát az életedből egy olyan ember, akinek hagytad, hogy túl sok helyet foglaljon el benne, pedig valójában alig lett volna neki. Ez lehet a legfurcsább kimenetelű forgatókönyv. Megállsz, átgondolod…és rálépsz a következő lépcsőfokra. Maradt még pár emelet hátra.

Szólj hozzá!