Az éjszaka csendje
(pszichológiai horror)
Minden este ugyanúgy zajlik. Egy ideje… A lakók néha nyugtalanul viselkednek, de ma este rémisztő dolgok történnek az épületben, melynek kapuit lassan eleszi a rozsda.
A teli Holdvilágos éjszakák borzalmainak talán sohasem lesz vége, hiszen úgy tűnik a sztori még csak most kezdődik..
Odakint csak a csillagok sugara és a Hold világítja meg az ódon épület udvarát.
Időnként sűrű köd ereszkedik a tájra, mely szinte magába szívja a kéményen át távozó füst gomolyát, ezzel is kísértetiessé téve a környezetet.
A kicsi épület lakóinak nyugalmát nem zavarja semmi, a lakók nyugodtan pihennek, de a három szintes nagy épületben, az egyik szinten elszabadul a pokol…
Az éjszaka folyamán az épületet körülvevő erdőben felismerhetetlen hangok törik meg a kínos csendet.
A fák közt rohanó ijedt állatoknak csak a suhanó árnyékukat lehet látni az ezüstös holdfényben.
Minden nap egyre félelmetesebben telik az utóbbi napokban, éjfél tájékán az események felgyorsulnak, melynek okát rejtély fedi.
A szobák mikor az esti szürkeség belepi a tájat elcsendesednek.
Csak a folyosó halovány , időnként pislákoló fénye világít.
Néhány szobában az ágyak feletti éjjeli fények egyre gyengülő ereje ad némi minimális fényt.
Mindenki alszik. A kínos csendet csak egy – egy ajtó nyikorgása és becsapódása zavarja meg, illetve a lakók időnként horkolása.
Ma este Tomy, Rencsy és Nicky teljseiti az éjszakai műszakot. Fiatalok, szeretnek itt dolgozni, s ráadásul jó barátság alakult ki közöttük.
Most jöttek vissza szabadságról, közös pihenésen voltak egy kis Tisza-tavi nyaralóban.
Végigmennek az üres folyosón, melynek egyik végén a lift van, a másik végén egy nagy ablak, ahol ha kinéz az ember, az intézményhez tartozó gazdasági épület tetőszerkezetét és a kéményeit látni.
Kinéznek és két sárgán villódzó szempár néz velük szembe s rákezd mondandójára félelmetes huhogó hangján.
-A halálmadár- a halált jelző bagoly.-szólal meg Rencsy, aki már majdnem két évtizede ápoló az otthonban.
-Rég volt már … egyik napról a másikra tűnt el… s most újra megjelent a sötét semmiből.-mondja társainak.
S ebben a pillanatban megszólal vékonyka hangján a sirató ének:- “ S akkor a hegedűn elpattant egy húúúr…”
A hang bár halk volt, mégis úgy visszhangzott a folyosón, mintha minden fal ismételné.
-Kathy néni! Már megint a halotti ének…, mindig valaki meghal vagy valami rossz dolog történik, ha ezt halljuk.- mondja Nicky ijedten.
S akkor kivágódik a folyosó nagy ablaka, s a szél végigsüvít a kihaltnak tűnő részlegen.
Mindhárman megborzongnak. Olyan érzés keríti Őket hatalmába, mintha valaki, vagy valakik figyelnék Őket.
-Ráférne egy felújítás a házra, főleg egy ablakcsere!-vetette közbe Tomy, de abban a pillnatban halk léptek neszét hozza a gyengült fuvallat.
Becsukják a nyílászárót, a kilincs Rencsy kezében marad, hirtelen leteszi a radiátorra.
Lassan elindulnak a hang irányába. A neonlámpák már csak pislákolnak, az egyik ajtó résnyire nyitva van.
Egy idős női lakó az. Lassan a nővérek felé fordul, a tekintete üres, mint általában, de zavartan mosolyog rájuk.. Ilyenkor már aludni szokott, de most túl éber,a fogát csikorgatja, mint általában, majd megszólal:
-Te is hallod? Ta ta ta tá…
– Mit?-kérdezik szinte egyszerre.
-A húrt! Amikor elszakad…mindig valami rossz történik itt. -mondja az idős hölgy.
Ebben a pillnatban hangos csattanás hallatszik a folyosó másik végéről, ahol a férfi lakók szobái vannak. Majd egy rémült kiáltás:
-ÁÁÁLLLJON MEG!!! -kiabálja Misi bácsi.
Reflexből kifordulnak a szobából, majd Rencsy a nagy sietségben hirtelen megcsúszik valamin, de Tomy elkapja.
-Köszönöm! Most majdnem kitörtem a lábam…de csak kicsit megrándult. Ne nevess Tomym! Nem vicces! – majd Ő is elmosolyodik.
-Ohh!! Nézzétek ez vér…méghozzá friss vér-szól közbe Nicky.
A fal mellett Nandi bácsi fekszik mozdulatlanul, alkarját vér borítja.. Elájult. Mellette egy lakó áll…kezében az enyhén véres ollóval és lassan feléjük fordul!
-Nem altattok el mégegyszerrrr! Nem hagyom!! -suttogja véreres szemekkel, s a fiú ápoló felé tesz egy lépést.
Tomy hirtelen kicsavarja Joseph kezéből az ollót, majd belöki a legelső üres szobába, ahol jelenleg nem lakik senki. Miután meggyőződik Róla, hogy a lakó egészségileg jól van, rázárja az ajtót.
Joseph az ajtón dörömböl, miközben Nicky a vágóeszközt kiviszi a nővérszobába, s már hozza is a fertőtlenítőt és a kötszereket.
Gyorsan Nandi bácsihoz rohannak, aki közben magához tért. Hálistennek a sérülésétől nagyobb volt a rémülete.
Lefertőtlenítik a sebét, s bekötik a karját, megnyugtatják, majd elkísérik a szobájába a még mindig a történtek hatása alatt lévő lakót.
Közben a bezárt ajtók mögül hallatszik a fenyegetőző hang:
-Vámpír vagyok!! Vámpír! A véreteket akarom, szükségem van rá, hogy éljek!!
A nővérek nem tudják mire vélni a történteket, de próbálnak nyugodtak maradni.
-Nyugodjon meg Nandi bácsi, nem lesz semmi baj.-mondják szinte egyszerre.
-Én csak nagyon megijedtem mikor megláttam az ollóval, nem tudom honnan szerezte. Épp mosdóba készültem, s a többieket akartam megvédeni!-mondja a a kisöreg.
-Sikerült is!A Mi hősünk! Mostmár pihenjen! Vigyázunk magukra, mint mindig!-mondja Tomy.
-Jó éjszakát!-szólal meg egyszerre a két lány.
-Remélem már nyugalom lesz!-a hirtelen kínossá vált csendet hangos nyikorgás
töri meg.
A folyosó végén egy ágy gurul át egyik szobából a másik szemben lévő szobába.
Nem magától. Egy általában éjszaka nyugodtan alvó lakó tolta. De nem úgy, mint egy ember.
Mászott, mint egy kutya, rángatózva, s zavartan nevetett.
Odaszaladtak Lóri bácsihoz, hogy visszavigyék a szobájába, de mikor Rencsy hozzáért, megszólalt.
-Te még meleg vagy! Már halottnak kellene lenned!-mondta olyan hangon, hogy a lány hátán végigfutott a hideg.
Megfogták és visszavitték a szobájába, furcsa módon nem ellenkezett.
A folyosón a neonlámpa halk zümmögése mellet olyan érzésük volt, mintha mindvégig figyelné Őket valaki.
-Ez nem normális…-suttogta Renáta.
-Szerintem semmi sem az ma éjjel-válaszolta halkan Tomi.
Az ijesztő események sorozata tovább folytatódott. Félelmesetes sikoly és ordítás hallattszott a női oldal utolsó szobájából.
-Jajjajj!! Jajjajjj! SEEGÍÍTSÉÉG!
Rohantak megnézni mi történhetett, a szívük már a torkukban dobogott.
-Ez Bözsi néni! -szólt Tomy.
-Segítség! A boszorkányok meg fognak ölni!!! Már a máglya is készen van! Én nem vagyook boszorkány! Itt vannak, itt a lambéria mögött!
Bözsi néni ijedten kapkodott a lába felé.
-Gyertek gyorsan szedjétek le a kígyót a lábamról! Rátekeredett az átkozott!
A szó hallatán Tomy arca elsápadt, majdnem elájult. Rettegett a kígyóktól, de ezt Rencsy Tudta vele kapcsolatban.
-Tomy menj ki! -szólt rá határozottan, mire A fiú kihátrált a szobából.
Bennt a levegő fojtogatóvá vált, a lányok kinyitották az ablakot.
Bözsi néni továbbra is a lábát csapkodta, mintha tényleg le akarná rázni magáról az odaképzelt állatot.
-Ott van, nem látjátok?- kiáltotta.
A lányok összenéztek.
-Fogd meg Nicky!-szólt Rencsy.
Közben Tomy visszamerészkedett a szobába, már könnyebben érezte magát, kicsit bepánikolt.
-Már nincs ott semmi, drága.- mondta nyugodtan.
-De ott vannak és figyelnek engem-suttogta a néni, majd a tekinetete elhomáyosult.
-Jézusom, el fogok késni, a gyerekeim még olyan kicsik… képzeld iskolában vannak. Indulnom kell értük, vége van a tanításnak.
Mindhárman megdermedtek.
-Drága Bözsi néni! Kidobtuk a kígyót az ablakon, a boszorkányokat Tomy elkergette, Nicky pedig az imént rendezte el a gyerekeket. Pihenjen egy kicsit délután, a gyerekek fáradtan érkeztek haza s elszundítottak.- mondta Rencsy színlelt nyugodtsággal.
– Tényleg? Köszönöm.
Az idős hölgy szeme megtelt könnyel, elfordult a fal felé s hangos szuszogással végre álomba merült.
Kilépnek a szobából, s az órájukra néznek, döbbenten veszik észre, hogy hajnal négy óra van.
-Megnézzük Draculát?- kérdezi Tomy.
Egymásra néztek, s kimerülten lépkednek a bezárt ajtó felé, reménykedve abban, hogy a lakó elaludt. Tomy halkan benyit a szobába, csak a hajnal gyenge fénye ad némi világosságot.
-Alszik- szól a fiú, majd óvatosan becsukja az ajtót.
A nővérek egymásra néztek, majd elindultak az irodába.
Bennt félhomály volt, csak a kis éjjeli lámpa égett.
-Nézzük a dokumentációt- szólt Nicky idegesen, majd lapozni kezdte a füzetet. Ezt figyeljétek!- meglepetten hangosan olvasni kezdte a sorokat.
,,A lakók rendszeres pszichiátriai gyógyszere ideiglenesen nem elérhető, hiánycikk, ezért helyettesítő készítmény került alkalmazásra.”
-Ez…mikori?-szólt közbe Tomi.
-Egy héttel ezelőtti bejegyzés..-hangzott a válasz.
-Nekünk senki nem jelezte, ráadásul mind a hárman 10 napig szabadságon voltunk. Ma jöttünk…-mondja Nickyke.
,,Szokatlan mellékhatások, fokozott agresszió illetve hallucináció előfordulhatnak.”
-Ráadásul a Telihold sugara mintha fény helyett árnyékként lenne jelen, ilyenkor a demens lakók egyébként is zaklatottabbak.-szólt Rencsy.
Némán néztek egymásra. Bennt csend volt, a lakók nyugodtan pihentek, mintha ez az éjszaka soha meg sem történt volna.