67
— Beszélni szeretnék magával!
Walraf fakó tekintete a látogatót mustrálta. Nevét látta az ingén: Fernandez 3. De mielőtt látta a nevét, tudta már, hogy a férfi egy klone, mert nem tudta szellemével felvenni a kapcsolatot.
Kinézett a nyitott ablakon. Kint ragyogó napfényben fürdött Kalifornia. Az elkerítetlen kert elött látogatója kocsiját látta. Láthatóan mexikói vagy délamerikai eredetű volt hozzá hasonlóan. Harminc körüli, vékony, izmos férfi elsimított fekete hajával tangó, vagy flamenco táncosnak tűnt, ami tudomása szerint nem létezett. De nem lehetett teljesen biztos benne mert annyi minden megváltozott szàzév alatt. A klone társadalom annyira fejlődött, hogy képtelenség volt ellenőrizni őket.
— Foglaljon helyet, mutatott az iroda asztal előtti székek egyikére.
Diego Walraf otthon volt ebben a házban. Mint sok más barátja, ö is a Kaliforniai éghajlatot kedvelte. Háza nem messze Alma és Carnavon házától épült. Elég távol voltak a tengerparti forgalomtól. Az új autópálya ami a régi nyomán készült, tőle nem messze ért véget. Napközben nagyon kevés kocsi volt és éjszaka egyáltalán semmi.
A ház valójában nem volt az irodája. Egy ritkán használt háló, egy üres iroda ahol semmi nem volt a klónok közelsége miatt, egy használaton kívüli nagy szalon-ebédlő, csak a kilátás az óceánra érdekelte. Az iroda csak egy ürügy volt arra, hogy hosszú órákat tölthessen a teraszon egy hintaszékben, gyönyörködve a hullámok fölött cikázó sirályokban és a vízbe fulladó napnyugtásban.
A fiatalember leült és a bútorokat nézve várakozott.
— Mit akar, törte meg a csendet Walraf.
— Tudja, hogy ki vagyok?
— Természetesen. Fernandez 3. A nevét hordja…
— Az ingemen mint minden klone, vágott közbe Fernandez 3.
— És? Diego Walraf nem szeretett a klónokkal beszélni. Képtelen volt megszokni, hogy a szavak kimondására kellett várni és semmi lehetőség nem volt a telepatikus kapcsolatra.
A fiatalember késett a válasszal. Mérlegelve nézte Walrafot majd tétovázva beszélni kezdett.
— Fizikus vagyok és aktívan résztveszek a Prometheus tervben.
— Prometheus terv? Diego Walraf homlokát ráncolva ismételte a szavakat.
„Soha nem hallottam róla.
— Tudom és ez nem meglepő. Nem tudhatnak mindenről. Tekintete elfordult Walraf arcáról és egy láthatatlan pontra összpontosult a feje fölött a falon.
„Mi nem szeretjük magukat. Pontosabban, a többiek nem szeretik magukat. Én nem igy vagyok. Kivételesen szeretem az apámat. Nem az ö hibája ha különbözünk egymástól. Mindég úgy szeretett mintha nem lennék különböző. A többiekből hiányzik a szeretet érzelme szüleikkel szemben. Szerintük a mi helyzetünk a maguk felelőssége és ezt nem bocsájtják meg. Lehetséges, hogy én rosszul sikerültem és ezért nem gyűlölőm magukat. Sem az anyámat, sem a többieket mint maga. Elfogadom, hogy különbözünk mert nem hiszem, hogy ezt és igy akarták! Tévedek talán?
— Nem, egyáltalán nem, válaszolt Diego Walraf és hangja rekedt volt. Remegett belül mert Fernandez 3 olyan dolgot mondott amit vele együtt senki nem képzelt el!
„Egy pillanat Fernandez 3! Az apjáról beszél. Ö is klone volt, vagy…? Félbeszakította a mondatot megpróbálva az arcáról leolvasni a választ.
— Nem! Ö olyan mint maga! Maguk között él valahol Kansasban és 24 éves korom óta nem láttam. Mikor befejeztem a tanulmányaimat. Biztos vagyok abban, hogy szeret engem. Rengeteg erőfeszítéssel segített a tanulmányaimban. Százszor, ezerszer magyarázott valamit amit nem értettem. Ezt nem felejtettem el, és szeretem én is és nem akarom a halálát. Ezért jöttem az életem kockáztatásával magával beszélni! Fernandez 3 újra Walrafra nézett. Nem járulhatok ahhoz, hogy kiirtsák magukat.
— Kiirtás? Mit akar mondani?
— Nem ismeri a szó jelentését?
— Ismerem persze, de…
— Nem használják mert maguk soha senkit nem öltek meg! Mi, vagyis ők ezt akarják magukat. Ezt jelenti a kiirtás szava! Várjon kérem, és kezét felemelte.
„A Prometheus terv a maguk kiirtásának a terve, a hatalom átvétel terve.
— Hogyan akarnak bennünket elpusztítani? Maguk az amerikai kontinensen mozdulatlanságra vannak ítélve amig mi mindenütt szétszórva élünk! Walraf nagy erőfeszítéssel mozdulatlan maradt és nem vette fel a kapcsolatot senkivel és nem indult a többiekhez.
— A maguk elpusztítása mindenütt a földön, ez az eredeti terv amit Prometheusnak hívunk. Ezen dolgozom a többi fizikussal. Az „Arnyékrombolo”. Az abszolút fegyver. Minden élet eltűnik. Ember és állat.
— Bombázás?
— Nem, rosszul magyarázok. Nincs bombázás és anyagi pusztítás. A házak, üzemek, a föld, minden sértetlen marad. Mi csak az életet semmisítjük meg. Érti? Ez az „Arnyékrombolo”.
Körölöttük a dermedt csendet csak egy lassan guruló gépkocsi motorzaja zavarta meg.
Fernandez 3 fejét fordítva kinézett az üvegajtón és nézte a lassan távolodó gépkocsit eltűnni a sövénykerítés mögött. Zavarnak tűnt és gépiesen simított a haján.
— Valami baj van, riadt fel Walraf?
— Nem tudom, volt a tétova válasz. Ez a kocsi. Túl lassú volt és én meggondolatlanul a ház elött álltam meg.
— Miért? Nincs jogában oda menni ahová akar és azzal beszélni akivel akar, kérdezte meglepődve Diego Walraf.
— Ezt nem értheti. Nálunk az élet teljesen különböző. Mit ismer az életünkből?
— Bevallom, hogy nem sokat. Sem én, sem a barátaim, sem más ismerős, nem foglalkozunk magukkal több száz éve, mikor is befejeztük a másolást! Azt tudjuk, hogy az auto szaporodásuk ha igy mondhatom, annyira eredményes, hogy létszámuk évről-évre növekszik. A földrészen több repülőteret építettünk. Üzemeket, és maguk folytatták fejlesztésüket. Iskolákat, kórházakat, századokon keresztül mindent ami szükséges az életükhöz! Növeltük a búza termelést, és ha nem tévedek eleget szállítunk magukhoz. Los Angelest és San Franciscot átrepülve láttuk, hogy negyedeket újra építettek és az élet nyüzsög a városokban, de mi nem keveredünk össze magukkal mert egyenes leszármazottjaink, az első másolatok régóta eltűntek.
— Tehát semmi kapcsolat nincs velünk. Ezt állapítottam meg én is. Éppen ezért nem tudják, hogy mit csinálunk, hogyan élünk és mit akarunk csinálni.
— Ebben igaza van. Hagyjuk, hogy éljék az életük.
— És mondhatni titkos kutatásaim alapján az életünk borzalmasan hasonlít a régen eltűnt élethez.
— Titkos kutatás? Miről beszél?
— Nálunk tilos az emberiség történelmének tanulmányozása. Vannak vallások, politikusok és bűnözök. Nem tudta ezt?
— Nem, persze, hogy nem! Walraf székét eltolva felállt és az ablak elött az Óceánt és az útat nézte. Egy gépkocsi lassan gurult a ház elött Los Angeles felé.
„Az előbb látott gépkocsi most a másik irányba ment. Még mindég nem magyarázta meg, hogy miért volt meggondolatlan a házam elött hagyni a kocsiját?
— Azért, mert egy ember az én helyzetemben nem köthet ismeretséget vagy barátságot magukkal!
— Miért, ez tilos?
— Nem ajánlatos.
— Látom, sok mindent nem tudok magukról. A rendőrség?
— Igen.
— Figyelik magukat? Egy titkos, vagy politikai rendőrség?
— Egy speciális osztály.
— Ez a név a múltamból emlékeket idéz fel.
— Mit?
— Maguknak ez nem érdekes. A kérdést válasz nélkül hagyta Walraf. Van ennél fontosabb most. Figyelik magát?
— Igen. Mint mindenkit aki a terven dolgozik.
— És azt gondolja, hogy jelenléte kompromittálja a jövőjét?
— Fogalmam sincs, vont vállat Fernandez 3 és idegesen harapdálta ajkait.
— Van még ideje vagy haza kell menjen?
— Több napi szabadságon vagyok, ezért jöttem ma. Meg kell mondanom, hogy nem állandó az ellenőrzés. Ehhez nincs elég emberük.
— Várjon meg itt, mindjárt visszajövök, tanácsolta Diego és eltűnt. Nagy magasságban az út fölött lebegett és hamar felismerte a város felé guruló kocsit.
Az üres ülésen jelent meg vàratlanul és a sofőr az ilyedtségtol felkiáltott és a kormányra rogyott. A szíve megdermedt a meglepetéstől és a kocsi hirtelen farolva letért az útról. Diegonak alig volt annyi idejen hogy magasban találja magát és lássa a bukfencező kocsit.
68
Carnavon és élettársa Kaliforniai házukban voltak. Diego néhány szóval elmesélte, hogy miért jött Fernandez 3 és egyenesen visszatértek hozzá, ahol látogatója nyugodtan várakozott. Meglepődve ugrott fel amikor megjelentek a szobában.
— Nehezen lehet megszokni helyváltoztatásukat, és kényszeredetten próbált mosolyogni.
— Elhiszem, bólintott Walraf és bemutatta társait.
„ A barátaim, Carnavon és Alma a felesége velem jöttek, hogy meghalgassák történetét, ha maga is úgy akarja?
— Rendben.
— De mindenek elött jelezni akarom, hogy a rendőr, ha valóban az volt aki a ház elött ment el, többé semmi veszélyt nem jelent magának.
— Megölte? Fernandez 3 hangja remegett.
— Dehogyis. Meghalt önmagától. Nem szokásunk ölni és Diego Walraf nem fordítottá el tekintetét. Ha nem tévedek, megállt a szívverése mikor mellette hirtelen megjelentem. Senki nem mondhatja, hogy nem természetes úton veszítette el életét.
— Jobb igy, hagyta helyben látogatója. Mit akarnak tudni, pontosan?
— Mindent, válaszolta Carnavon. Miért akarnak elpusztítani minket?
— Tud már erről?
— Amint látja.
— Mert mi nem szeretjük magukat!
— Miért? Mit vétettünk, hogy ennyire gyűlölnek minket?
— Semmit. Mások mint mi. Ahogyan utaznak. Nincs gépekre szükségük, auto, repülő, még lábra sem, hogy helyet változtassanak. Tudjuk jól, hogy beszédre sincs szükségük. Maguknak telepatikus képességeik vannak. Egymás gondolatában olvasnak. Vas egészségük van. Soha nem betegek. Mi, mi állandóan betegségekkel küszködünk, ártatlan gyermekek halnak meg gyógyíthatatlan betegségekben. Az idő nem fog magukon, nem öregednek. Gondolom, hogy nem 40 éves mint aminek nézem. Mi, mi öregszünk. 33 éves fejjel már ősz hajszálaim vannak. 45 éves korban a nők terméketlenek. A férfiak és nők fizikai energiája ellenállhatatlanul csökken ötven év után. Mi mindég meghalunk. Az évek multával tudjuk jól, hogy közeledik a pillanat mikor el kell hagyni az élők világát és nem tudjuk, hogy mi van az elmúlás után? Filozófusaink és teológusaink kihasználva ezt a helyzetet, jobb életet ígérnek a túlvilágon, vagy az utódaink jobb életét a jövőben!
— Ezek a különbségek léteznek, hagyta helyben Alma. De mi nem akartuk ezeket a különbségeket. Ellenkezőleg!
— Elhiszem, hogy igazat mond. Vannak olyan teóriák is forgalomban, hogy mindez nem a maguk hibája. Maguk azt akarták, hogy mindenben pontosan olyanok legyünk mint most maguk.
— Ez az igazság. Gondolkozóik nem tévednek, válaszolta Carnavon. De ezért a különbségért annyira gyűlölni minket, hogy kiirtásunkat óhajtják, ez mégis csak túlzás, nem gondolja?
— Ha a véleményemet akarja tudni, azt válaszolom, hogy igen. Ezért vagyok itt. Fernandez 3 egymás után hallgatóit nézte. De az én véleményemnek semmi jelentősége nincs. Ha logikusan akarunk gondolkozni, a közös élet magukkal képtelenség.
— Miért? Elég hely van mindenki számára.
— Igaza van asszonyom. Pillanatnyilag.
— Alma azt akarja mondani, hogy a földrészek üresek, vágott közbe Walraf. Még ha nem is ismerik, tudják jól, hogy hatalmas néptelen földrészek vannak.
— Tudjuk jól, persze.
— Mi a probléma akkor? Alig százezren élnek itt Kaliforniában. Mi szétszorodva majdnem láthatatlanok vagyunk a maguk számára. Miért kellemetlen a jelenlétünk?
— Nem pillanatnyilag. Vezetőink kitervezték több száz évvel előre történelmünk és fejlődésünk.
— Magyarázza meg világosan. Kitervezni a történelmet? Hogyan, hajolt előre az asztal fölé Diego Walraf.
— Az eljövendő nemzedékek számára. Nagyon lassan szaporodnak maguk s mi nem tudjuk, hogy miért. Mi pedig magukkal ellentétben gyorsan szaporodunk az elhalálozás és az élet nehézségei ellenére. Mikor majd más földrészeket gyarmatosítunk, a maguk jelenléte fékezni fogja terjeszkedésünket. Nem tudunk együtt élni, ez képtelenség!
„Igaza van. Szótlanul cserélték el gondolataikat. „Mi nem keveredhetünk velük, mert képzeljenek egy párt ahol az egyik partner ellenállhatatlanul öregszik amig a másik századokon keresztül fiatalon él! Carnavon gondolatait Fernandez 3 kivételével mindnyájan felfogták.
Rövid gondolkodás után Walraf feltette a lényeges kérdést.
— Hol tartanak a tervükkel?
— Elméletileg kész a gép. A gyakorlatban sikeresek a kísérletek de csak kis távolságon. Alig tíz méter. Vagyis nagyon messze attól, hogy képesek legyünk távolról, a föld körül nagy területeken használni.
— És a fold körüli szállítás?
— Az sincs kész még. Éjjel-nappal egy másik csapat dolgozik rajta.
— Tudja, hogy milyen rakétát akarnak csinálni? A választ várva visszatartották a lélegzetüket.
— Tudom, hogy nem rakétáról van szó. Néhány elejtett szóból tudom, hogy egy antrigravitácios motoron dolgoznak.
— Anti gravitáció?
— Gondolom, igen.
— Ez már gyakorlatilag megvalósult?
— Dehogyis. Minden valószínűség szerint mi hamarabb elkészülünk mint ők. Korábban kezdtünk dolgozni.
— Mennyi időre van szükségük, hogy a fegyver akcióképes legyen?
— Képtelenség megítélni, tétovázott Fernandez 3. Meglehet, hogy elegendő lesz néhány év megoldani a nehézségeket. De könnyen elképzelhető az is, hogy nem sikerül mielőtt megöregszöm és soha nem látom meg az eredményt.
— Tehát pillanatnyilag nem vagyunk veszélyben?
— Nyugodtak lehetnek, még nem.