Szívek határán
Kortárs magyar szerzők novellái
Megjelent a Duna Books kiadó gondozásában 2025
Felelős kiadó: Hellman B. Andrea, a Duna Books kiadóvezetője
Készült az Amerikai Egyesült Államokban
Szerző: Óczy
Hűtlen szeretők
1 rész
Lajos, a rendőrakadémia kiváló tanulója, magas, jóképű fiatalember volt, aki minden nőt az ujja köré csavart. Milli már akkor elpirult, amikor meghallotta a folyosóról beszűrődő baritonját. Néhány perc múlva már az ajtón kopogott, csak kettőt és halkan.
– Gyere! – szólt ki a titkárnő, és egy gyors mozdulattal hátrasimította szőke fürtjeit.
– Szép napot, Milli! – mosolygott be Lajos, megvillantva fehér fogsorát.
– Neked is, Lali. Mit tehetek érted? – kérdezte, egy pillantást vetetve rá, aztán tovább rakosgatta az iratokat az asztalon.
– Nekem az is elég, ha csak láthatlak – bókolt a fiatalember.
– Elég volt, Lali.
– Milli, kérlek… megértem, hogy az érett férfiakra buksz, de…
– Hagyd abba…, dolgom van.
– Jól van, jól van, ne mérgelődj! Csak egyetlen kérésem van.
– Ki vele – sürgette Milli.
– Van három koncertjegyem holnap estére. Szeretném elhívni a húgodat, de még épp csak kezdünk barátkozni…, de ha te is eljönnél…
– Lali, te megőrültél? Én férjnél vagyok!
– Tudom, de Rezső terepen van, és ott is marad egy hétig. A gyilkossági csoportban van egy haverom, mindenről tudok, ami ott történik.
– És ha utólag a fülébe jut? – aggodalmaskodott Milli.
– Te csak elkíséred Jolánkát. Az még nem házasságtörés – győzködte Lajos.
– Még átgondolom – tétovázott Milli, de a szíve hevesen kalapált.
– Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Holnap este fél hétkor várlak benneteket az Aréna bejáratánál – aztán vidáman indult kifelé, de az ajtóból még visszanézett, és huncut vigyorral odasúgta: – Imádlak.
*
A koncert fergeteges volt. Lajos a két nő között ült, és minden alkalmat kihasznált, hogy Millihez simuljon. A szünetben épp üdítőt iszogattak, amikor megpillantotta az egyik nyomozót. Szerencsétlenségére az is észrevette, és nagyon meglepődött, amikor meglátta őket együtt. Lajos, hogy zavarát leplezze, széles mosollyal biccentett feléje.
– Kinek köszöntél? – kérdezte Milli.
– Csak egy haveromnak – legyintett a kezével.
A következő hét már nem telt olyan vidáman. A gyilkossági csoport nyomozói kiváló csapatmunkát végeztek. A főnök dicséretben részesítette őket, de Rezső ennek már nem tudott örülni.
– Az a nyavalyás szépfiú – dühöngött magában. – Na, majd adok én neki!
Másnap délután bement az akadémiára, és megkereste Lajost.
– Idefigyelj, te mocsok! Ha még egyszer meghallom, hogy a feleségem közelébe merészkedsz, neked véged! Megértetted? – rivallt rá.
– Nyugalom, öregfiú, nem tettem benne kárt – pimaszkodott Lajos.
– Ne játszd a nagylegényt, mert megjárod – sziszegte Rezső, aztán sarkon fordult, és elviharzott hazafelé.
*
A következő évben Lajos kitűnő eredménnyel végzett az akadémián, és felvételt nyert a gyilkossági csoportba, ahova csak a legjobbak kerültek be. Hatalmas lelkesedéssel vetette magát a munkába, és fáradhatatlanul üldözte a bűnözőket.
– Na, mi van, szépfiú? Ide is bemosolyogtad magad? – mordult rá Rezső egy délelőtt a kávéautomatánál.
– Kiérdemeltem, hogy itt lehessek – válaszolta Lajos, és állta a férfi cinikus tekintetét. Miután többször bizonyította jó képességét, és a nők körében is sikeres volt, egy-kettőre kivívta magának a kollégák ellenszenvét. Rezső szívből gyűlölte Lajost, mert a puszta jelenlétével megkeserítette az életét. Elhomályosította érdemeit, aláásta önbizalmát. Egy nap, amikor az üvegfalon át meglátta, hogy a folyosón mobiljáról beszélget valakivel, elborult az agya a féltékenységtől. Azon nyomban felhívta a feleségét, de a vonal foglaltat jelzett.
Ezek egymással cseverésznek – tombolt benne a gyanú, és lecsapta a kagylót.
Átrohant a szemközti rendőrakadémiára, egyenest be az irodára.
– Kivel beszélsz, te?… – üvöltött rá és kikapta kezéből a telefont.
– A Nagyival – hebegte Milli, és elsápadt az ijedtségtől.
– Igazán? – remegett az indulattól a férje, és beleordított a kagylóba: – Hogy vagy, Nagyika?
– Köszönöm jól, Rezsőkém. És te, hogy vagy? Olyan ideges a hangod – válaszolta az idős hölgy.
Ekkor Rezső sápadt el, és még a hangja is elakadt. Levágta a kagylót, és megszégyenülten rohant ki az épületből.
– Hülyét csináltam magamból. Te nyomorult…, te féreg, ez is miattad van – szitkozódott vég nélkül.
*
Milli munkahelye és az otthona közötti távolság, nagyjából egy kilométer volt, amit minden nap gyalog tett meg. Az irodai ülő munka után ez a séta igazi felüdülés volt. Az út felénél a gyalogjárda egy parkon vezetett át, ahol rendszeresen találkozott a nagyanyjával. Az idős hölgy mindig ugyanazon a padon üldögélt, és a galambokat etette. Mogyoróbarna kiskosztümjében, kalapjában, apró termete beleolvadt az ősz színeibe.
– Szia, Nagyi – köszönt rá Milli, és lehuppant mellé a padra.
– Szervusz, Millikém.
Egy ideig szótlanul ücsörögtek, aztán az idős hölgy törte meg a csendet.
– Kicsikém, minden rendben van köztetek? Mondd el, ha valami baj van. Én mindig melletted vagyok.
– Tudom, Nagyi, és köszönöm. Majd elmondom egyszer – sóhajtotta Milli. – Na, megyek. Holnap is itt leszel? – kérdezte, és egy puszit cuppantott az arcára.
– Ha szép idő lesz – válaszolta nagyanyja, és szelíden rámosolygott.
*
A Rendőr-főkapitányság és a Rendőrakadémia a szilveszteri bulira közösen béreltek helységet a dolgozóiknak. Lajos az utolsók között érkezett. Amikor belépett a terembe sötétkék öltönyében, a közelében állók mind feléje fordultak. A nők szíve megdobbant, és a férfiak is kénytelenek voltak elismerni, nagyon fess a kollégájuk.
– Szép estét mindenkinek! – üdvözölte a társaságot, és vidáman csillogott a szeme.
– Szép estét, Lajos, táncolunk? – kérdezte egyik kolléganője, aki mindeddig az ajtót leste, mikor toppan be a szívtipró.
– Ó, már hölgyválasz van? Ennyire elkéstem? – viccelődött Lajos, és finoman átkarolta a lány derekát, aztán elvesztek a táncolók között.
Ezen az estén nem akart botrányt maga körül, inkább rá se nézett a férjes nőkre. Csak az egyedülállókkal táncolt, de szeme sarkából Millit kereste.
Másnap délután őrült fejfájással ébredezett, és az egész buliról csak foszlányok derengtek az emlékezetében: sokat táncolt, sok nővel, és valakivel nagyon jót csókolózott, de az éjféli koccintgatás minden továbbit elhomályosított. Aztán résnyire bevillant egy autó hátsó ülése, selymes bőr, és valami édeskés parfüm illat, amitől hányingere lett. Amikor végre friss levegő csapta arcul, már a ház előtt ácsorgott, homlokával a bejárati ajtónak támaszkodva, aztán keresgélt valamit a zsebében. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és valakivel karonfogva bukdácsolt fel a lépcsőn. Innen filmszakadás.
– Boldog újévet, Lali – motyogta, és a másik oldalára fordult.
*
Február közepén a gyilkossági csoport bevetésre készült. Rezső nagyon izgatott volt, mert egy évek óta húzódó ügyben új nyomra bukkant. Meg volt róla győződve, hogy a tettes egy távoli rokon, de eddig nem volt rá bizonyítéka. A csoport élén újra kiment a terepre, mert biztos volt benne, hogy most elkapja.
Ezidőben Lajos egy másik ügyet gombolyított fel kiváló eredménnyel. Egy kora délután, munkája végeztével kileste Millit hazafelé menet, és utána sietett.
– Szia, Milli! Régen láttalak – üdvözölte, és hozzáigazította lépteit.
– Szia, Lali.
– Elkísérhetlek egy darabon?
– Nem.
– December óta én is erre lakom. Erre visz az utam, nem tilthatod meg.
– Hagyj békén, Lali – mordult rá Milli, és egy pillanatra megállt. Szembe fordult a férfival, és mélyen a szemébe nézett. – Ne komplikáld az életem – mondta, aztán kimért léptekkel folytatta útját.
– Nem hagyom magam lerázni. Akarlak téged – suttogta Lajos, és gyengéden belekarolt.
Milli kitépte karját, és felgyorsította lépteit. Mikor megpillantotta nagyanyját, már messziről odakiáltott:
– Szia, Nagyi! – és mosolyogva integetett.
Lajos megadta magát. Ez a pillanat nem kedvez az ostromnak – gondolta, aztán sietősen továbbállt.
– Szervusz, Millikém – emelte rá tekintetét nagyanyja, és hunyorogva vizsgálta, amikor leült mellé a padra.
– Dagadtra eteted ezeket a galambokat – viccelődött zavartan az unokája.
– Tél van, ilyenkor jobban kell őket etetni. De mondd csak, ki volt az a férfi melletted?
– Rezsőnek egy kollégája.
– Pimaszkodott veled? Feldúltnak látszol.
– Nem, csak el akart kísérni – válaszolta Milli, és halványan elpirult.
– És hogy hívják?
– Kővágó Lajosnak – motyogta Milli, hosszú hallgatás után.