Miután Jayden az éjszakában járkált, hallotta amint egy lény a vízcsövekből hangot ad ki. Ahogy a fekete szárnyak megfeszültek és megerősödtek, a rettegést hirtelen felváltotta a felismerés: ez a sötét hatalom nem a pusztulását akarja. Nem az ellensége volt, hanem a patrónusa. Amikor a szárnyak megmozdultak, Jayden tagjaiba visszatért az élet, de már a megalkuvást nem ismerő elszántság és nyers erő fűtötte. Készen állt arra, hogy szembeszálljon a betolakodó árnyakkal, és megvédjen mindent, ami értékes volt számára. Az éjszaka csendjében a hatalmas, fekete tollak baljós, mégis fenséges árnyékot vetettek a szobára, s azon túl a város utcáira. Jayden Reed, a sötétség lelkével felvértezve, készen állt a harcra. Most már tudta, hogy a szárnyak nem a rémálom részei, hanem a valóság új, félelmetes fegyverei. Ezzel a hatalommal azonban valami más is megérkezett. A jelleme, az emberi mivolta is visszavonhatatlanul megváltozott.
A belvárosi bérházak falai mélyén a rozsdás strangok úgy kanyarogtak, mint egy szörnyeteg belei. Virág feszülten járt szalonjában, ahol félig restaurált ikonok hevertek. A neogótikus radiátorból sistergő hang hallatszott, szelepeiből rozsdás folyadék szivárgott a parkettára. Jayden tudta, hogy a házban elrejtőzött egy árny,mert hallotta a lélegzetét, ezért a hang után ment. A szárnyait egy kabáttal próbálta eltakarni. Kint vihar tombolt, amikor az ajtón három határozott ütés csattant. Virág megriadt, hiszen nem hívott senkit, mégis ajtót nyitott. A küszöbön álló férfi sötét kabátot viselt, vállán bőrtáska nyugodott, tekintetéből mérnöki precizitás áradt. Jayden,Zsoltként mutatkozott be, mint vízszerelő.
Virág (zaklatottan, kezével az ajtófélfába kapaszkodva):
– Nem hívtam szerelőt, mégis honnan tudta, hogy ide kell jönnie?
Jayden pimaszul végigmérte a nőt tetőtől talpig, lassan elmosolyodott, letette táskáját, és mélyen a szemébe nézett.
Jayden (pimaszul):
– A csövek rezonanciája vezetett ide, bébi, meg a megérzésem, hogy egy ilyen gyönyörű, zaklatott nőnek az éjszaka közepén pont egy magamfajta, határozott szakemberre van szüksége. Sokan a felszínt látják, én a struktúrát, és látom, nálad is pattanásig feszülnek a szelepek.
Odalépett a radiátorhoz, kezét a forró vasra tette.
Virág (suttogva):
– Mintha valaki beszélne a falakban…
Jayden:
– Ez a minta a peremen a hermetikus geometria ötvözete. Ha a nyomás eléri a kritikus értéket, az emlékek áttörik a gátat.
A lakást elnyelte a sötétség. Jayden fáziskeresője kék fénnyel gyulladt ki a falnál.
Jayden:
– Az áram a vakolat alatt fut.
Virág a férfi mögé húzódott.
Virág:
– Maga nem véletlenül jött ma ide kedves Zsolt.
Jayden (pimaszul):
– Nincsenek véletlenek, ha akarja, nyugodtan átkarolhat, a testőr-szolgáltatás nálam ingyen jár a szerelés mellé. Évek óta követem a házak hidraulikai térképeit. Maga a kulcs, én elfordítom azt.
A falak mögött az Árnyék morajlása erősödött.
Jayden:
– Kavitáció lépett fel, a nyomás 4,2 bar, az entitás ebből táplálkozik. Potenciálkiegyenlítést végzek.
Sötét folyadék kezdett a plafon felé emelkedni. Virág felsikoltva kapaszkodott a férfiba, aki testével védte őt, szorosan magához láncolva a rémült nőt.
Jayden (a nő fülébe suttogva, a dübörgés közepette):
– Na látja, mondtam én, hogy jó helyen van a karjaimban. Ez a negyedik dimenziós szivárgás, le kell mennünk az osztó-gyűjtőhöz.
A pincében gigantikus csövek futottak, a sötétségből folyékony árnyék lépett elő, hangja baljósan és pimaszul dörrent meg.
Az Árnyék:
– Zsolt,a kontár! Idebújsz a pincébe éjszaka feketén szerelni, mint egy utolsó kóklertanítvány, miközben semmid sincs a rozsdás szerszámaidon kívül? Azt hitted, egy fényes franciakulccsal megállíthatsz? A rozsda a törvény, a gerincvezeték elrohadt, a nő meg veled együtt fog megfulladni a mocsokban!
Jayden megpörgette franciakulcsát.
Jayden (visszavágva):
– Tévedsz, ez ötrétegű kompozit cső. Megszüntetem a galvánáramot.
Lángot irányított a repedt acélra.
Jayden:
– Ez ezüst alapú keményforrasztás. Családod hibázott, nem tervezett be iszapleválasztót, de most átmosom inhibitor folyadékkal.Mondta Virágnak.
Virág (kiáltva, miközben a kezük összefonódott):
– Zárd el a szelepet!
Beállt az ideális 1,5 bar nyomás. Jayden utolsó csapást mért a fővezetékre, az Árnyék eloszlott a gőzben,de a visszhangja még jó egy percig hallatszott,amint azt kiáltja te nem ember vagy,hanem az ördög fia.
Hajnalodott, a radiátor kellemes meleget árasztott. Virág kávéval lépett a férfihoz.
Virág:
– Megmentettél… ki vagy te valójában?
Jayden (pimaszul mosolyogva):
– Aki megszünteti a dugulást a rendszeredben.
Virág elvörösödött.
Virág (büszkén):
– Egy egyszerű vízszerelő, aki éjszaka megmenti a házamat… azt hiszed, ez elég, hogy megkapj?
Jayden szemeibe transzcendens, mégis végtelenül pimasz szenvedély költözött, megragadta a nő csuklóját, és egyetlen határozott mozdulattal magához rántotta.
Jayden (magabiztosan suttogva):
– Drágám, én nem hiszem, én pontosan tudom, és látom, te sem akarsz már ellenkezni. Félreértesz, Virág. Nekem az egész világon csupán egyetlen szerelmem van, amiért élek.
Virág (féltékenyen marva):
– Valami nő a múltadból?
Jayden:
– Az álmaimból, Virág. Egy angyal, aki minden éjjel megjelenik nekem, látom a szárnyait, a fényét. Azért tanultam meg mindent a fémekről és dimenziókról, mert ő valóságos. Minden cső csak egy-egy lépés volt felé, hogy megtaláljam a frekvenciáját.
Virág döbbenten hallgatta. Ahogy a férfi tekintetébe nézett, a napfény és a gőz úgy esett mögé a falra, mintha két hatalmas, aranyló szárny rajzolódna ki a vállaiból.
Virág (halkan):
– Egy angyal az álmaidból… és hogy néz ki?
Jayden lehengerlő mosollyal hajolt ajkaihoz.
Jayden:
– Pontosan olyan makacs és büszke, mint te, s pont úgy áll kezedben a restaurátor ecset. A rendszert benned kellett beszabályoznom, Virág, mert az angyal végre felébredt, és ideje, hogy megízlelje a valóságot.
Vad, érzéki és mindent elsöprő romantikával vonta magához a nőt, miközben a radiátorok utolsót kondultak: az ég és a föld hidraulikája végleg egyensúlyba került.
Jayden azonban, ahogy megkapta a nő testét, utána egy pillanat alatt visszavette hűvös, pimasz álarcát, és egyetlen lépéssel hátrált a személyes térből. Szemeiből elillant a transzcendens láng, helyét a magányos farkasok távolságtartó unottsága vette át, ahogy rutinosan vállára kapta a bőrtáskáját. Összeigazította a kabátját, amivel a szárnyait rejtette, majd gúnyos félmosollyal Virágra nézett.
Jayden (lazán odavetve):
– Nos, a nyomáslevezetés mindkét rendszerben sikeres volt, a fűtésed tökéletes, a többit pedig tekintsd a cég ajándékának.
Virág arcán a megalázottságot hirtelen düh és lázadó büszkeség váltotta fel. Gyorsan magára rántotta a köntösét, és szinte lángoló tekintettel lépett a férfi elé, elállva az utat.
Virág (felemelt hangon, remegő kézzel):
– Állj meg egy menetre, zsenikém! Azt hiszed, hogy idejössz ezzel az angyalos, világmegváltó süket dumával, megfektetsz, aztán csak úgy kisétálsz? Ráadásul mint valami utolsó zugbuzi kókler, számlát se adsz a munkádról? Hol van a hivatalos bizonylat a javításról és a felhasznált anyagokról, te nagyigényű mester úr? Vagy felétek a feketemunka a módi?
Jayden pimasz mosollyal nézett a lázadó nőre, gúnyosan felvonva a szemöldökét.
Jayden:
– Számlát, bébi, egy ilyen transzcendens éjszaka után?
Virág (keményen, karba font kézzel):
– Igen, pontosan, számlát! Vállalkozó vagy, állítólag,én pedig pláne nem a te éjszakai szórakozásod! Ha a hidraulikát beszabályoztad, a könyvelésemet is tessék tisztán tartani!
Jayden halkan felnevetett, kivett egy üres lapot a táskájából, és pimasz eleganciával firkantott rá valamit, majd letette az asztalra.
Jayden:
– Parancsolj, Virág, a Zsolt-féle speciális garancia.
Egy utolsó, gúnyos kacsintással végleg kilépett az ajtón, magára hagyva a feldühödött nőt a fűtött, de hirtelen jéghideggé vált szalonban.