Szívek határán
Kortárs magyar szerzők novellái
Megjelent a Duna Books kiadó gondozásában 2025
Felelős kiadó: Hellman B. Andrea, a Duna Books kiadóvezetője
Készült az Amerikai Egyesült Államokban
Szerző: Óczy
Hűtlen szeretők
2. rész
Borongós májusi délelőtt volt, de Rezsőnek még borongósabb volt a hangulata. Hatalmas kudarcélménnyel birkózott. Tapasztalt nyomozó létére nem tudta lezárni az ügyet, pedig biztos volt benne, hogy jó nyomon jár.
– Nincs tökéletes gyilkosság, csak mafla nyomozó – hallotta Lajos nagyképű
kijelentését a szomszéd irodából, és ökölbe szorult a keze.
Mit tudsz te a tökéletes gyilkosságról…, te, szarjankó! – dünnyögte magában, és állandóan az órára pillantott, mikor indulhat haza.
Miután beállt a kocsival a garázsba, leült egy kicsit a kertben, és rágyújtott egy cigarettára. Igazi menedék volt ez a hely a munkahelyi kudarcoktól, a felesége szomorú tekintetétől. Valami hidegség ékelődött közéjük, és gyanította, hogy Lajos van a dologban.
Millit a saját sorsa hervasztotta. Arca egyre sápadtabb lett, és fogyott is. A munkahelyén szétszórt volt, és gyakran tévedett. Tagadta maga előtt, de fuldoklott a szerelemben. Mindenhol Lali hangját hallotta, Laliról álmodott, és Lalira gondolt egész nap. De rettegett, hogy összefutnak valahol, és már nem lesz képes ellenállni Lalinak.
Eközben Lajos maximális energia bedobással hajszolta a bűnözőket és a nőket, mert mindennél jobban vágyott a sikerélményre.
*
– Millikém, ez nem mehet így tovább. Elemészted magad – simogatta meg a karját nagyanyja, aztán elővett egy zacskót a ridikülből, és dobott egy kis magot a galamboknak.
– Tudom, de nem tudok mit tenni ellene.
– Menjetek el Rezsővel nyaralni. Már augusztus vége van, de ti még nem voltatok szabadságon.
– Rajtunk az nem segít – mondta Milli, és elhomályosult a tekintete.
– Felejtsd el azt a férfit, az egy közönséges szoknyavadász. Gyakran látom errefelé, és mindig másik nőt ölelget.
– Mert erre lakik, és ragadnak rá a nők.
– Ugyan, Millikém, ne csapd be magad. Mindegy ennek, hogy kivel andalog.
– Na, megyek. Szia, Nagyi – és megölelte, megpuszilta nagyanyját.
– Szervusz, kicsikém.
*
November közepén fegyveres leszámolás rázta fel a város nyugalmát. Két drogdíler banda csapott össze, sok volt a sebesült, és három halálos áldozat. Rezső kapta a feladatot, és egyben lehetőséget is a bizonyításra, hogy ismét kivívja főnöke megbecsülését. Csoportjával a bűnözők után eredt, és éjt nappallá téve nyomozott heteken keresztül.
Lajos úgy vélte, elérkezett a pillanat, hogy elcsábítsa Millit, és ment minden, mint a karikacsapás. Milli rózsaszín ködben lebegett, és Lali legénylakása maga volt a földi mennyország. Már csukott szemmel is odatalált, mert a lába odavitte nap mint nap. Így ment ez, mígnem Lali egy este bejelentette, hogy családi okok miatt el kell utaznia.
– Nem baj, majd jövök, ha visszajöttél – suttogta Milli, és szerelmesen csókolta.
– Persze, persze. Majd jelentkezem – válaszolta Lajos, aztán lefejtette magáról ölelő karját, és kikísérte a bejárati ajtóig.
Másnap délután hosszan csöngettek a Nefelejcs utca 2. ajtaján.
– Szia, Nagyi – toppant be Milli egy tálca aprósüteménnyel.
– Szervusz, kicsikém.
– Arra gondoltam, feltakarítom a nappalit. Te meg főzz egy finom teát.
– Ha csak ennyi a kívánságod – mosolygott nagyanyja, és betessékelte az unokáját.
Már besötétedett, mire Milli mindennel végzett, és leülhettek teázni.
– Jól látom, hogy majd kicsattansz a boldogságtól? – nézett rá kíváncsian, és kortyolt egyet a teából.
– Igen, jól látod. Nagyon boldog vagyok, és jólesik, hogy bevallhatom neked. Szerelmes vagyok Laliba.
– Jaj, Millikém… – csóválta a fejét.
– Elmondok mindent Rezsőnek. Meg kell, hogy értse. Én szeretem őt is…, de Lali az igazi.
– Mit ígért neked kicsikém? – aggodalmaskodott Nagyi.
– Semmit, a világon semmit, csak szeretem.
*
Milli egy parányi ajándékboltban nézelődött Lajos lakása közelében, amikor megzizzent a zsebében a telefon.
SMS érkezett, Lali írt! – örvendezett, de gyorsan elszállt a jókedve.
– Elhúzódó ügyek miatt csak a jövő héten érkezem. Csókollak, Lali. – szólt az üzenet.
Akkor tengernyi időm van vásárolni – dünnyögte csalódottan.
Sokáig bóklászott, mire talált néhány apróságot, köztük egy szív alakú kulcstartót. Hirtelen ötletből megvette, hogy meglepje vele. Hazafelé menet tett egy kis kitérőt, bement a lépcsőházba, éppen ráakasztotta az ajtókilincsre, mikor csoszogást hallott bentről, és a kilincs lassan lefelé mozdult. Megrökönyödve nézte, és mozdulatlanná dermedt. Ekkor már mögötte is kopogó léptek közeledtek, az ajtó araszolva nyílt, a lány, aki addigra odaért, meglepődve nézett rá. Tőle jobban már csak Lajos volt elképedve, és ráfagyott a mosoly az arcára, mikor meglátta mindkettőjüket.
– Lali, te itthon vagy? – rebegte Milli halálsápadtan.
– Ki ez a nő? – kérdezte a lány.
– Megmagyarázom Milli. Én… én nagyon sajnálom… mondanom kellett volna – hebegte Lajos.
Milli lassan hátrált, forgott vele a világ. Az utca túloldalán valaki felsikított, amikor a villamos elé zuhant. A vezető szitkozódva kiugrott, a járókelők mind odatódultak, egy férfi mentőt hívott, és leguggolt hozzá.
*
Amikor magához tért, Nagyi gubbasztott mellette egy karosszékben, és a kezét simogatta.
– Meghalhattál volna – suttogta kisírt szemekkel.
– Nem bánnám – nyöszörögte Milli.
– Ne mondj ilyet. A lányomat már elveszítettem. Belepusztulnék, ha téged is…
Rezső, amint értesült, hogy Millit baleset érte, hanyatt-homlok rohant a kórházba. Könny szökött a szemébe, mikor meglátta a bekötött fejét, begipszelt lábát. Egyik karja befáslizva, a másikba infúzió csöpögött.
– Alszik – seppegte Nagyi, és kimentek a folyosóra.
– Hogy került arra a környékre? – kérdezte Rezső, mert sehogy sem fért a fejébe, mit keresett ott a felesége.
– Én említettem neki, hogy van ott egy ajándékbolt, és oda ment vásárolni – magyarázta Nagyi.
Ekkor bukkant elő Lajos egy hatalmas, vörös rózsacsokor mögül.
– Te mit keresel itt? – förmedt rá Rezső.
– Hallottam, hogy Millit baleset érte – dadogta.
– Takarodj innen! – kiáltott rá, és elkapta a grabancát. Kizsuppolta az utcára, és utána vágta a csokrot.
– Rezsőkém! Nyugodj meg! – csitította Nagyi, és a karjába csimpaszkodott.
Ekkor már a portás is kijött a fülkéjéből. Mindent látott, de semmit sem értett.
– Uram! Itt nincs helye dulakodásnak! – szólt rá határozottan.
– Elnézést – morogta Rezső, és visszafordultak Nagyival a kórterem felé.
*
December közepére, mire Millit kiengedték a kórházból, beköszöntött az igazi tél hóval és kemény mínuszokkal. Lajos a ház körül settenkedett, az alkalmat leste, hogy meglátogassa, de Nagyi ezt mindig meghiúsította.
Úgy őrzi, mint egy testőr, csak negyed akkora – bosszankodott magában, mert fogytak a napok, amit Rezső a terepen töltött.
Aztán egy késő délután, megpillantotta az idős hölgyet, a parkon át bandukolt egy nagy szatyorral.
Itt az alkalom! – gondolta, és rohant Millihez. Két rövidet csöngetett és várt… egyszer csak nyílt az ajtó, és Rezső, eltorzult arccal nézett vele farkasszemet.
– Nem megmondtam, hogy takarodj a közeléből! – üvöltötte, és úgy orrba vágta Lajost, hogy hanyatt esve legurult a lépcsőn, a járdára.
Bevágta maga mögött az ajtót, és összecsuklott, mint egy colostok. Az ökle lilára dagadt, és kegyetlenült fájt.
Ezt jól elintéztem – tapogatta –, de legalább a bájgúnárt is.
– Fiatalember, mit vétett a szomszédomnak, hogy így elbánt magával? – kérdezte egy férfi, és segített talpra állítani Lajost.
– Egy ideje pikkel rám – válaszolta, és vérző orrára szorította a zsebkendőt.
A sötétség és a köd hirtelen ereszkedett a városra. Az utcai lámpák fénye csak halvány maszatnak látszott, ő meg egyik oszloptól a másikig szédelegve, sajgó fejjel dülöngélt hazafelé.