90
Több nemzedéke már, hogy nem demokratikus politikai rendszerben éltek. Amikor a Stockwell család megkaparintotta a hatalmat az egyház segítségével, minden politikai mozgalmat betiltottak és falhoz állították a vezetőket. Ettől kezdve senki nem merte életét kockáztatni végeredményben vitatható ideákért. A police mindenható lett. A polgárokat állandóan szemmel tartották. A munka kötelező volt amint a tanulmányaikat befejezték.
A termékeket igazságosan szétosztották a lakosság között az egyenlőséget szigorúan ellenőrizve. Sem az egyház, sem Stockwell és csalàdja, sem a politikusok vagy a fegyveres erők nem voltak anyagi előnyben az egyszerű polgárokkal szemben. Nem voltak gazdagabbak. Egyetlen különbség a vezetők kasztja és az egyszerű polgár között a hatalom birtoka volt.
Mindazok akik képtelenek voltak engedelmeskedni, az illegalitást választották. Törvényen kívül helyezték magukat és a rendőrség és a hadsereg körözte őket. Az idő múlásával érthető módon bűnözőkké váltak és a félromos épületekben, a földalatti félig összeomlott alagútjaiban éltek ahonnan csak napnyugta után bújtak elő.
Több száz éve már, hogy expedíciókat küldtek észak, Seattle felé. Ott sikerült a régi Boeing és Microsoft üzemek egy részét életre kelteni mivel Silicon Valleyt Kurihara és emberi foglalták el. Igy a régi Microsoft épületeiben fejlesztették a terveikhez szükséges informatikus porgrammokat.
Életük és fejlődésük nyíltan, minden titkolódzás nélkül a többiek, az alkotóik szeme láttára történt, mert soha nem jöttek ellenőrizni vagy megnézni, hogy mit csinálnak?
Több mint százéve Stockwellék álma volt a repülés. Sokszor beszéltek a levegő diktatúrájáról. A világ meghódításához szükségük volt gépekre és pilótákra.
Elképesztő erőfeszítésekkel gyártottak néhány harci gépet mielőtt megértették, hogy ezeknek semmi haszna nem volt. Csak két repülőterük volt, egy Seattleban a másik Los Angelesben. Újabbak építéséhez az ország belsejébe kellett menni, több ezer embert, több ezer kilométeren szállítani, hogy Chicago vagy New Yorkba érjenek, vagy délre, Houston felé. Ez természetesen lehetetlen volt. Egyrészt nem voltak annyian, másrészt technikailag képtelenek voltak ilyen hosszú útra. Ettől a perctől kezdve vált patologikussá a vezetők gyűlölete a „többiek”, az „alkotók” ellen. A „többiek” könnyen, azonnal változtattak helyet miközben ök helyhez kötve maradtak.
Ettől kezdve tervezték a történelmet. Növelni kellett a lakosságot, két vagy háromszorosára növelni, hogy elegen legyenek elfoglalni az országot és a többi földrészt, amikor ennek itt lesz az ideje. Csak ekkor lesz szükséges és nélkülözhetetlen a repülés.
A Prometheus terv a régi Uccla egyetemen született meg. Az egyház és politikai vezetők és néhány tudós gyűlésén látott világot egy új fegyver gondolata. Ez volt a minden életet kiirtó „Arnyékrombolo” és szállítója az antrigravitácios motor.
Tiszta véletlenségből gyűlésük alkalmával kapták azt a hírt, hogy a „többiek” repülőtereket készítettek, hogy megkönnyítsék számukra az utazást. Egy nem álmodott alkalom és váratlan segítséget kaptak. Igy harcigépek helyett szállítókat kezdtek gyártani.
Furcsa keverék volt az életformájuk. A hatalom egy maroknyi politikus és egyház férfiak kezében volt a fegyveres erők támogatásával. Kötelező volt a munka, de szabadon választották és azt csináltak amit akartak. A kereskedelem és a művészet is szabadon fejlődött. Az egyetlen kényszer a szólásszabadság megnyirbálása volt. Senki nem bírálhatta az állam és a vallás vezetőit.
Azzal a megokolással szokták meg az állandó ellenőrzést, hogy a rendőrség igy védi őket a bűnözőktől. Körölöttük nem volt más összehasonlítható életforma. Ebből a szempontból semmi hasznát nem vették a történelemnek. A rég eltűnt múlt eseményeinek nem volt valóság képe. Valójában senki nem értette a görög vagy romai rabszolgaságot, a különböző forradalmakat a 18-19 vagy 20-ik századokban. A történelmi öldöklések és háborúk valótlannak tűntek számukra mert nem volt nemzet és különböző nyelvek. Nem szerették a „többieket” mert az egyház minden kapcsolatot megszüntetett alkotóikkal. De senki nem gondolt a kiirtásukra. A totális kiirtó háború gondolata a vezetők álma volt és nem a lakósságé.
Ez volt az általános helyzet amikor Lily haza kísérte a látogatót.
91
— Ne jöjjön be kérem!
— Miért?
Fernandez 3 csukott ajtaja elött álltak. A kivilágított folyosón senki nem volt rajtuk kívül.
— Mert meglehet, hogy mindenütt mikrofonokat rejtettek el.
— Értem. Akkor azt ajánlom, hogy maradjunk szótlanul válaszolt Lily. Megnézem a könyveit, hogy tisztább képet nyerjek a világukról és csak jeleket használunk ha szükséges. Nyugodjon meg, nem maradok túl sokáig.
Fernandez 3 tétovázott, majd bólintott és kinyitotta az ajtót.
Nagy központi szobából és három elválasztott kis alkóvból állt a lakás. Az egyik konyha volt, a másik fürdő és a harmadik hálószoba, ahová épp befért egy ágy.
Minden tiszta és rendezett volt, meglepő egy agglegénytől. Miközben Lily a falra akasztott kép másolatokat nézte, Fernandez 3 egy kis bárt nyitott ki és két üvegre mutatott. Az egyikben whisky volt és Lily ujjával mutatta mennyit töltsön a pohárba.
A két nagy ablak toronyházakra nyílt s csak néhány kivilágított ablakot látott. Nagyon késő volt már és kevesen voltak ébren.
Az asztalon egy számítógép és papírok. Sok könyv a könyvespolcon. A véletlenre bízva választott egyet. Egy regényt talált. Egymás után több könyvet választott, regények és tudományos művek voltak egymás mellett. Egyetlen közös vonásuk az volt, hogy az utolsó harminc évben jelentek meg.
Figyelmét egy több gombos doboz ragadta meg. Hozzá akart nyúlni, de Fernandez 3 megelőzte és ujját az ajka elé téve megnyomta az egyik gombot. A szobát zene árasztotta el. Egy rádió volt amit régi képeken látott.
Náluk nem volt rádió csak televízió, amin régi filmeket néztek.
Az ismeretlen zenét hallgatva folytatta kutatásait Lily. Egy kis asztalon egy újság. Onnan tudta, hogy újság mert gyerekkori emlékei voltak és volt a múzeumban is.
Nagy, különös vastag cím volt az első oldalon. Egy megerőszakolt és halott fiatal eladó nőt találtak valahol. A belső oldalakon több más bűntettről volt szó, szélhámosságokról és egy nagy tömeggyűlésről, amit az egyház szervezet. Pénzt kértek a hívőktől a San Franciscoi katedrál építéséhez.
Meglepődve vette észre a telefont amikor csengetett. Fernandez 3 aggódva nézte és sápadtan vette fel a kagylót. Csak félszavakkal válaszolt és a végén bocsánatot kért. Mikor letette a kagylót, kikapcsolta a rádiót és a telefonra mutatott. Újra csend övezte őket. Lily azt gondolta, hogy a zene egy szomszédot zavart.
Nagyon késő volt valóban, ideje volt, hogy elinduljon. Kezével próbálta magyarázni, hogy indulni akar mikor a bejárati csengő félbeszakította.
Fernandez 3 halott sápadt volt. Lily vállveregetéssel próbálta megnyugtatni majd érintetlen poharát fogva kezét üdvözletre emelve eltünt a szobából.
92
— Egy civilizációt teremtettek.
Stockwelléknál voltak Spanyolországban. Egy nappal a rövid Los Angelesi látogatás után Fernandez 3-nàl, Lily részletesen beszámolt mindenről amit látott és talált nála.
— Igen. Újságjaik vannak, legalább is egy, amit Lily látott. Bűnözések vannak, gyilkosságok, megerőszakolt nők és szélhámosságok. A rádióban zenét hallgatnak és a személyes kapcsolatot a telefon biztosítja közöttük. Gyűjtenek egy katedrális építésére is, próbálta összefoglalni a fiatal nő, felfedezéseit.
— És ez a civilizáció vízcseppként hasonlít a régihez, bólintott Carnavon.
— Önmagunk klónozásával régi önmagunkat csináltuk meg. Visszatértünk az eltűnt eredethez, jegyezte meg Stockwell.
— Te, te pedig diktátor lettél, nézett a férjére Shannon.
— Az én klónom! Hogy klónjából egy dinasztiát alapító diktátor lett, nagyon megzavarta Stockwellt.
„Gondolom, hogy jobb lesz ha nem tudjuk mi lett a klónjainkból. Azt tudni, hogy valakiből utcalány lett, vagy gyilkos, ez nem kellemes.
— Igen, szerencséje van mert az új társadalom vezetője lett. A többieknek nehezebb lesz a nyomát megtalálni és megismerni sorsukat, tette hozzá Carnavon.
— Szörnyek vagyunk számukra, s ez természetes mert különbözünk. Geordie megpróbálta megakadályozni, hogy a személyeskedésben elkalandozzanak. Nem hiszem, hogy szükséges a klónok sorsáról beszélni. Egészében kell nézni a helyzetet.
— Geordienak igaza van, helyeselt Alma, és tekintetével Carnavon véleményét kereste.
— Amit csináltunk tévedés volt, erről nem érdemes beszélni. Egyedül voltunk új képességeinkkel és társadalmunk fejlesztésével siettünk mint mindég, mintha nem lenne elég időnk. És akaratunk ellenére újra kreáltuk múltunkat, önmagunkat. Bevallom, hogy őszintén sajnálom, hogy én voltam az ostoba kezdeményező. Most arra van szükségünk, hogy tanulmányozzuk a helyzetet, hogy lássuk mit lehet és mit kell csinálni?
Hangtalanul, siri csendben beszélgettek. Stockwell kertjében két fölösleges, ágaitól megnyírt platán alatt. Körölöttük csak a természet zajongott. A tücskök idegesítő éneke, a levelek között verekedő verebek és egy nagy hasú légy zümmögött egy az asztalon felejtett üres sörösüveg nyaka korul.
— Saját földművelésük van, de ami a gabonát illeti, ránk utaltak. Ez egy konkrétum, jegyezte meg Geordie.
— Energia terén függetlenek, mert a mi energia visszaszerzésünket használják. Mi tanítottuk őket mindenre. Kurihara érzéketlenül nézte őket. Soha nem képzeltem…
— Igy van, vágott közbe Shannon. Egy pillanatra sem képzeltük, hogy ellenünk használják majd tudományukat.
— Soha nem foglalkoztunk velük, ellenőriztük őket, semmiről semmit nem tudtunk és ez az én hibám volt. Diego Walraf elégedetlen volt önmagával és úgy találta, hogy mindnyájan, kivétel nélkül elveszítették az életben maradáshoz szükséges energiát. -Nem ismerjük az életüket, hogy mit csinálnak, hogyan élnek, létezésük organizációját. Mondhatnám, hogy mi készítettük őket, s amikor észrevettuk, hogy nem hasonlítanak valóban ránk, hogy olyanok mint mi voltunk azelőtt, önmagukra hagytuk őket, hogy éljék életük.
— Ez igy van, igaza van. Stockwell egy rigót nézett amint egy gilisztát húzott ki a földből és tekintetük keresztezte egymást és az a benyomàsa volt, hogy az elégedettség gondolata villant át a kismadàr kicsi fejében.
— És ha felfüggesztjük a gabona szállítást, kérdezte Shannon.
— Csak nem gondolod komolyan? Ez valódi veszélybe döntené őket. Lilynek nem tetszett a gondolat.
— Hagyni kell, hogy kiirtsanak bennünket? Geordie egyenesen tette fel a kérdést.
— Még nem tartunk ott, próbálta a kedélyeket megnyugtatni Stockwell.
— Még nem, de már egy távoli jövő programja. Ezt én nem szeretem! Diego Walraf kutatva nézte őket.
— Mi a lényeges különbség köztük és köztünk? Carnavon váratlan kérdése meglepte őket.
— Micsoda kérdés, ezt mindenki ismeri! Shannon véleménye tükrözte meggyőződésüket.
— Drága Shannon, nem arra gondolok amit mindnyájan régóta tudunk. Erről még beszélni sem érdemes. A rejtett különbségekre gondolok. Amit nem láttunk azelőtt. Szellemileg különbözünk. Ők művészetet teremtettek…
— Nem ismerjük a színvonalát, jegyezte meg Geordie.
— A színvonal nem érdekel! Az ítélet mindenképp szubjektív. Van művészetük, zenét komponálnak, hangszereken játszanak, talán festenek is, amit mi nem csinálunk. A változás, hogy századok óta semmi művészeti munkásságunk nincs. Senki nem ír regényeket, nem szerez zenét, festészet sincs, mi csak összeszedjük a maradék morzsákat Lilynek hála, mentve ami menthető.
„A másik jellemző különbség, a hatalomvágy, a hódítás, felfedezni ismeretlen földeket. Pontosan mint mi voltunk azelőtt! Történelmünk egy megszakítatlan hódítási vonal. Most pedig mikor minden fizikai lehetőségünk megvan akárhová menni, mi nem mozdulunk. Otthon maradunk, elvégezzük munkánkat majd hazatérünk a többitől messzire. Itt senki nem akart vezér lenni, senki nem akarta a hatalmat, a többit vezetni. Jack Stockwell soha senkit nem akart elnyomni, vagy különböző címeket kapni, ellentétben klónjaival.
„Bűnöző ösztönük van. Gyilkolnak, rabolnak, erőszakoskodnak. Nálunk magától értetődő, hogy lehetetlen megerőszakolni egy nőt. Próbáljuk meg Lilyvel vagy Almával, vagy bárki mással. Eltűnik azonnal. Még a gondolat, a vágy sem létezik, hogy erőszakkal birtokoljunk egy nőt. Nemi életünk van, szenvedélyek és szerelmek bűnös szándékok és romlott vágyak nélkül.
„Mi nem gyilkolunk. Még a gondolat sem létezik. De nem is kutatunk. A hatalomvágy és a hódítás szorosan összekötődik a kutatással, hogy a hódítás szerszámjait, a fegyvereket kitalálják. Ha nem tévedek, nincsenek fegyvereink. Tekintete egy pillanatra megállt Walrafon minden gondolat nélkül.
„ Végső fokon bennünket semmi nem érdekel! Nem akarjuk elhagyni a földet, utazni, felfedezni…
— Te a csillagokról álmodsz, Alma félbeszakította gondolatait. Rajtam kívül soha senkinek nem beszéltél errol.
— Igen, mehetnénk, de ahhoz mindnyàjunk erofeszitése szükséges. De előbb, most, azonnal, csak egyetlen feltétlen életszükséglet van, dolgozni az antrigravitácios motoron, hogy a világűrben utazhassunk.
„El kell ismerni, hogy tévedtünk a klónozással. Egyetlen alkotásunk sem sikerült, de a következő sikeres lesz, ha mindnyájan igy akarjuk. Felfegyverkezésünkön kell dolgozni. Ismerni fegyverüket az „àrnyékrombolot” és megtalálni a védekezést, semlegesítését.
— És ha sikerül kifejleszteniük, és fegyverük ellenünk akció képes lesz, milyen visszavágásra gondol?
— Tudja jól Jack, hogy csak egyetlen válasz lehetséges. Végleges semlegesítésük.
Kimondták a szót. Századok óta soha senki nem képzelt el olyan helyzetet ahol létezésük forgott veszélyben. És még kevésbé gondoltak nem létező ellenségek kiirtására. Véletlenül most már tudták, hogy saját ellenségeiket kreálták és létük volt veszélyben. Századok óta nem ismerték a betegséget és halált, s most hirtelen eltűnésükkel kellett szembe nézniük.
