Szívek határán
Kortárs magyar szerzők novellái
Megjelent a Duna Books kiadó gondozásában 2025
Felelős kiadó: Hellman B. Andrea, a Duna Books kiadóvezetője
Készült az Amerikai Egyesült Államokban
Szerző: Óczy
Hűtlen szeretők
3 rész
– Sajnálom kolléga, hogy megszakítom a szabadságod, de be kellett, hogy hívjalak. Olyasmibe keveredtél, ami nekem is nagyon kínos – mondta főnöke gondterhelt arccal. – Ma reggel a kommunális dolgozói egy megfagyott embert találtak a parkban. A halott férfi Kővágó Lajos.
Rezső elsápadt és egész teste beleremegett.
– De nekem semmi közöm hozzá! – fakadt ki belőle.
– Van rá szemtanú, hogy tegnap délután nálad járt.
– Nem volt bent, csak az ajtóig jött.
– És te megütötted, ő meg leesett a lépcsőről.
– De aztán talpra állt és eloldalgott.
– Az igaz, de van más is – folytatta. – Tavaly ősszel hallotta valaki, hogy megfenyegetted. Pontosan ezt mondtad:” Idefigyelj, te mocsok! Ha még egyszer meghallom, hogy a feleségem közelébe merészkedsz, neked véged!” És november végén, amikor a feleséged kórházban volt, látta a portás, hogy kilökted az ajtón az utcára. Így történt?
– Igen. Ez mind igaz, de én nem öltem meg!
– Senki nem vádol gyilkossággal, de beszélnek rólad, és ez nem válik a dicsőségedre.
– Minden nővel kikezdett. Neki az sem számított, hogy valamelyik kollégájának a feleségét csábítja el – panaszkodta Rezső.
– Tudok róla. Nagy Don Juan hírében állt, de most figyelj rám. Az orvosszakértői vélemény szerint ütés érte az arcát, a tarkóját, de a halál oka, kihűlés. Szerencsétlen baleset történt. De… te csak néhány éve dolgozol nálunk, és nem vagy idevalósi, ezért nem tudod, hogy az apja halála is különös történet. Derítsd ki, mi lehet a háttérben. Te vagy a legjobb nyomozó, és… elvégre, mégiscsak kollégák voltatok.
– Rendben – bólintott Rezső, és a tenyerébe temette az arcát.
Már besötétedett mire az irodából elindult hazafelé. Lehorgasztott fejjel ballagott a parkon keresztül. A fák ágai rogyadoztak a hótól, sűrű köd volt és csikorgó hideg.
Tegnap is pont ilyen idő volt – tűnődött magában, és még mindig nem tudta fölfogni, hogy nincs többé Lajos.
Egész éjjel forgolódott, többször felébredt, alig várta, hogy kivilágosodjon. Megitta a kávéját, összekapta magát és kibotorkált a helyszínre. A köd még mindig olyan sűrű volt, hogy harapni lehetett. Nem látta, csak érezte, mintha apró golyókra lépne, és már zuhant is. Akkorát esett, hogy kiszorult belőle a levegő.
– Te jó ég! Mi a franc ez? – óvatosan négykézlábra tápászkodott, alig hitt a szemének. Mirelit zöldborsón így elvágódni… – Kővágó Lajos, hát ezen eshettél hanyatt te is – hümmögte magában.
Másnap belevetette magát a kutatásba, hogy mindent megtudjon Lajos apjáról:
Kővágó Vince 1953-1986-ig élt. Harminchárom évesen halt meg motorbalesetben. Foglalkozása autószerelő, a helyi autó és motorszerelő műhely dolgozója volt.
– A műhely még mindig üzemel, és a tulajdonos is ugyanaz a személy, elmegyek egy kicsit érdeklődni – gondolta, és még aznap felkereste id. Farkas Jenőt.
– Jó napot – köszönt be a műhelybe, ahol két szerelő derékig bújt egy motorháztető mögé.
– Magának is – válaszolta egyikük, fel sem nézve.
– A főnököt keresem, hol találom? – érdeklődött Rezső.
– Az irodában – válaszolt ugyanaz a hang, aztán felegyenesedett az egyik szerelő, és a műhely vége felé mutatott –, arra menjen.
Rezső egy kicsi, homályos helységbe lépett, csak az asztali lámpa világította be.
– Jó napot. Szász Rezső vagyok, rendőrségi nyomozó – és kezet nyújtott, az idős, kövérkés embernek.
– Jó napot – nézett rá bizalmatlanul az öreg.
– Ne ijedjen meg, csak érdeklődni szeretnék egy régi dolgozójáról, Kővágó Vincéről.
– Üljön le – és lepakolt a mellette álló székről. – Már régen meghalt. Úgy hallottam, a múlt héten a fia is.
– Igen, kollégák voltunk – mondta Rezső és elkomorult az arca.
– Hát, azt mondják:” halottról jót vagy semmit.” De való igaz, Vince volt a legjobb szerelőm. Az ő munkájára sosem volt panasz. Nem volt olyan motor, amit ő nem tudott megjavítani. Ha valaminek nekifogott, addig bütykölte, még végül jó lett.
– És a magánélete? – kérdezte Rezső.
– Mindig viharos szelek fújtak körülötte – sóhajtott az öreg. – Nagy nőcsábász volt, isten nyugosztalja.
– Mit tud a balesetéről?
– Hát, arról bizony mindenfélét beszéltek. Tudja, jóképű ember volt a Vince, bolondultak érte a lányok. Néha verekedésbe is keveredett miattuk, más férfiakkal. A felesége sokat sírt miatta, de mindig megbocsátotta a kicsapongásait, mert nagyon szerette. Aztán Vince mindig hazament, nem hagyta el az asszonyt. Csak hát, ilyen volt. A motorok meg a nők, ez volt a szenvedélye. Egyszer, jobban belekeveredett a bajba… valami szőke fiatalasszonyról pusmogtak. Sokat motoroztatta azon a nyáron, aztán a férje is megtudta. De a baleset télen történt. Mindenki nagyon furcsállta, hogy Vince kicsúszott egy kanyarban. Előtte sosem esett le a motorról, pedig néha ugyancsak bravúroskodott.
– És volt vizsgálat? – kíváncsiskodott Rezső.
– Hát, valakik vizsgálódtak, de végül azt írta az újság, hogy baleset volt.
– Nem tudja kik vizsgálódtak?
– A rendőrségtől voltak, mert sokan azt sugdolózták, talán valamelyik felszarvazott férj segítette a halálba, de nem volt rá bizonyíték. És hát, a hó nem volt letakarítva, ráadásul szétszóródott zöldborsót találtak a kanyarban. Azon csúszott meg, és egy fának csapódott. Ott, helyben szörnyet halt.
– Hogy került zöldborsó a kanyarba? – álmélkodott Rezső.
– Éppenséggel lehet rá magyarázatot találni. Van a közelben egy élelmiszer diszkont. Aztán amilyen ócskák ezek a csomagolások. Már a feleségem is járt úgy, hogy mire hazaért, a fele kiszóródott útközben.
– Szóval… baleset volt – tűnődött Rezső.
– Azt mondták. Csak tudja…, szerintem nagyon furcsa, hogy… – és közelebb hajolt a nyomozóhoz, mintha attól félne, hogy valaki meghallja.
– Micsoda? – kapta fel a fejét Rezső.
– A Kővágó Sándor, a Vincének az apja, ő is télen halt meg. Hajnalban indult a munkába, és a saját házuk előtt esett el a járdán. De olyan szerencsétlenül, hogy onnan többet föl se kelt. A járókelők találtak rá, mikor kivilágosodott, de már nem élt. És körülötte is zöldborsó volt szétszóródva. Az ő halálát is sokáig emlegették. Nagy nőfaló volt ő is. Hát, ahogy mondani szokták: „nem esik messze az alma a fájától.”
– Köszönöm az információt – mondta Rezső és indulni készült.
– De ez maradjon köztünk. Ez már a múlté, nem kell bolygatni. Nyugodjanak békében a Kővágók.
– Köztünk fog maradni – bólintott Rezső, és kezet nyújtott.
Elsápadt arca beleolvadt a tél fehérségébe, meg-megbotlott mire a kocsijához ért. Magára csapta az ajtót, és egy ideig csak a fejét ingatta.
– Nem… Biztos, hogy nem baleset volt. Ezek… balesetnek álcázott gyilkosságok. És ugyanaz az elkövető. Ez egy sorozatgyilkos! Te jó ég! – hüledezett, és kezdett visszatérni a szín az arcába.
*
Másnap újból átnézte a családi kapcsolatokat, és kijegyzetelte:
Kővágó Lajos idén, 2001-ben halt meg.
Apja, Kővágó Vince 1986-ban.
Nagyapja, Kővágó Sándor 1979-ben.
– Huszonkét év alatt kiirtotta a Kővágó férfiakat. Ez nem semmi – tűnődött Rezső. – Őszintén szólva én is boldogan kinyírtam volna Lajost, mert megőrjített a féltékenység. De vajon ki lehetett az a másik féltékeny férj, aki végzett vele? És az apjával? Meg a nagyapjával? Nem lehet ugyanaz a férfi, mert három különböző generációról van szó. De a jelek szerint mégis ugyanaz követte el a bűncselekményt, mert a módszer megegyezik. Na látod, Kővágó Lajos, ilyen a tökéletes gyilkosság – dünnyögte magában.
*
Szombaton reggel Rezső ugyancsak gyűrött ábrázattal bújt ki az ágyból, de elhatározta, hogy ezen a hétvégén csak Rezső lesz, a férj, és fiókba zárja a nyomozót. Milli már egész ügyesen mozgott a mankóval, ezért úgy döntöttek, Nagyi hetvenötödik szülinapját a közeli vendéglőben ünneplik meg.
– Kívánom, hogy továbbra is jó egészségben teljen az életed, isten éltessen sokáig! – mondta Rezső.
– Boldog szülinapot, Nagyi! – Milli puszit küldött feléje, és mindhárman koccintottak.
– Köszönöm nektek ezt a csodálatos estét. Nekem ez a legnagyobb boldogság, hogy együtt lehetünk – mosolygott Nagyi, és fényesen csillogott a szeme.
Vacsora után Rezső hazafuvarozta, és kisegítette az autóból.
– Mindjárt jövök – szólt vissza Millinek, és kedvesen rámosolygott.
– Oké – mosolygott vissza Milli.
Amikor beléptek a lakásba, Rezső a konyha felé indult, és az asztalra tette a kis csomagot, amit magával hozott a vendéglőből. Már fordult vissza, amikor megpillantotta az újságot. A gyászjelentésnél volt nyitva. Nagyi szoborrá merevedett, mikor összetalálkozott a tekintetük. Rezső arca egy szempillantás alatt lángba borult, szikrázott a szeme.
– Ez a Kővágó Lajos egy gazember volt! – sziszegte, és dühösen elrohant.
– Mindegyik Kővágó gazember volt… És hűtlen szerető – motyogta Nagyi és becsukta mögötte az ajtót.