2. rész
Látta az idegen valóját. Lelki gyászát, fájdalmát. Az egyetlen szó ismétlése során megértette, hogy szerelmi csalódás van a háttérben. Látta a fájdalmat és szomorúságot tekintetében. A fiú végig kemény maradt. Egy pillanat volt talán enyhülésre. Mindkettőjüket meglepte eme hosszas beszélgetés. Magán is meglepődött, milyen kemény tud lenni. Magabiztos és erős. S most mégis gyengének érezte magát. Tudta, hogy nem csak az energia miatt. Próbál Derek makacs, kemény, bunkó lenni, ám látható benne a sértettség. Ez a látszat mit sem ér. Hogy kettejüknek mit hoz majd ez a helyzet… Van ötleted? Valami elképzelés? Miért pont a fehér vászon a lényeg? Nincs? Van egy olyan érzésem nem fogunk unatkozni, ők tesznek majd erről.
Hogy mennyi idő telhetett el a beszélgetésük óta, nehéz betájolni. Ahol tartózkodtak minden más volt, mint a világukban. Kisebb-nagyobb szócsaták akadtak bíz. Eredményül a srác egyre nyitottabbá vált. A lány mégis kimerülve kezdte magát érezni. Egyik ilyen beszélgetésnél ő ment a fiatalemberhez, természetesen tízből nyolc esetben volt így.
– Figyelj, Derek! Úgy vettem észre, hogy egyre jobb a viszonyunk. Nem folytathatnánk kulturáltan tovább? Úgy értem…
– Nagyon jól tudom, hogy érted. Verd is ki a fejedből! Engem nem lehet megtörni. Ne… neem, nem! Köszi, nem. Hogy néha-néha, öö… Oda mentem hozzád, öö…
– Lelkiismeret?
– Van lelkem az igaz, de azért, ne akarj ennyire messzire szaladni a történetben. Inkább csak, nem is tudom, mondjuk illemnek. Gyakorolni próbáltam a jó modort.
– Derek, átlátok rajtad. Tudom, hogy ez a stílus, a duma, ez csak…
– Állj! Semmi jogod feltételezni rólam, bármit is! Szóval, ha lehet, a közeljövőben- tartsunk ki bármeddig, – de engem te nagy ívben kerülj el. Nem vagyok rád kíváncsi. Vili?
Ezzel „őfelsége” sok fekete pontot szerzett. Engem kíváncsivá tett Sam miként éli meg ezeket az időket.
Szamanta
Hol kezdjem? Szupi volt az életem. Egyke vagyok mégsem lettem elkényeztetve. Túlzott védelem alatt sem voltam. Nekem a szerelem a festés. Így a család elkezdett aggódni, hogy sosem lesz fiúm. Anya olykor játszotta a kerítőt. Jött a kérdés a többiektől is, hogy lesz így családom. Igyekeztem nem magamra venni, olykor mégis a festésbe menekültem. Nem tudom hova legyek, Derek viszonya számomra szokatlan. Nem értem. Pontosabban taszítja magát a jótól. Ami lehet ismerős és fájóvá vált vagy ismeretlen. Tehát értem csak mégis szokatlan. Nagy csalódás érhette a szerelemben, erre voksolok. Női megérzés, de persze tévedhetek. Eleinte élveztem a keménységet, új oldalam ismertem meg. Fárasztó tud lenni. Csak azért tartottam magam, hogy Derek szarvát/egóját csorbítsam/szétzúzzam. Örülök, hogy bejön neki a stílusom, de nekem mégsem. Én inkább érzéki, gyengéd nő vagyok. Terhelő ez nekem. Hogy miért keresem mégis? Egyik kedvenc kérdésem.
Eleinte csupán meg akartam ismerni. Majd szánalmat éreztem, hogy nem látja az értékét. Lelki pásztora szerettem volna lenni. Nem számítottam rá, hogy érzelmek lesznek ebből. Ő úgy veszi bókoltam neki, pedig nem. Nem vagyok az a benyalós fajta. Egyenesen és őszintén. Nem szeretem őt manipulálni, alapból a manipulációtól hányok. Egy idő után elkezdett hiányozni. Vállalva a szócsatákat, csakhogy legyen valami. Tényleg megteszem magammal? Állj! A megalázás csúfos és nem épp nőies, nem pozitív energia. Naná, hogy ő élvezi. Sürgetni akartam, hogy beszéljen már. Viszonylag hamar rádöbbentem, hogy rossz az irány, ezért váltottam. Mivel nem volt gyakorlatom a fiúkkal még tapasztalnom kell. Derek talán ezért vonzott, mert titokzatos volt. A szívemben a szerelem egyre erősödik. Remélem a kisugárzásom vagy egy pillanat felébreszti őt, hogy rossz úton jár. Nyilván nekem is van, magamban mit elrendezzek, tisztázzak. Ezért is fontos gondolom, hogy ebben a fehérségben vagyok. Jóformán vesztettem mindent azzal a festménnyel. Mintha azért lenne, hogy az emlékeinket tova őrizze. Meglehet a teljes tisztulás során szabadulunk ki innen. Vajon külön válunk? Mi lesz addigra? Na, tessék, már megint a jövő és az aggodalmak.
Ez az ellenségesség irányomba nagyon új. Nem tudok erre mit mondani. Egyre gyengébbnek érzem magam. Biztosra tudom, hogy nem kifejezetten Derek energiája miatt. Inkább a bánat. Az egyedüllét. Hiányzik a védelem, szeretet, érzések, színek. Nem elég a tükör, melyben kékségemben elmélyülhetek. Valami más hiányzik és egy nap, mikor épp már-már fulladtam könnyeimben megjelent. Bár nem ez volt, sőt nem volt szándékom a sírással, ő mégis elém állt.
– Khm…
– Szia, Derek! Épp elképzeltem, amint a tengerparton vagyok, a homok, a szél hát igen. Beszélgetni szeretnél, vagy mire van szükséged?
– Nem. Ezúttal én szeretném megtudni mi baj. Nézd, Szamanta… Eljön az idő, mikor elmesélem, ami bennem van. Álmomban sem gondoltam, hogy lesz egy lány, olyan lélek, aki zord külsőmön túl lát. Kicsit ez hirtelen jött. De rossz látnom, hogy öö… Tudod… Sírsz, meg minden. Úgy érzem az én felelősségem is. Mégis csak finom/tiszta lélek vagy. S bizonyára, ezért megviseltek ezek a keménységek, amit adtál magadból. Nos, igen. Ha engeded, leülök ide és akkor hallgatlak.
– Hah! Kontaktlencséd van?
– Nem. Csupán zord időmben feketén tűnhet fel és mikor enyhült állapotban vagyok, békében, ez a valós.
– Ahá! És a tüsi frizura? Nagyon jól állt. Vagy a hely nem alkalmas rá, hogy megcsináld?
– Van amúgy tükör itt? Bár nem olyan fontos.
– Szerintem ez olyan, mint a Szükség Szobája.
– Ezt próbáljuk, már ki! Mit szólnál egy kényelmes nappalihoz? Direkt nem szobát akartam, nehogy félre érts.
– Csak hunyjuk le a szemünket és lássuk az eredményt! Hm, nem is rossz. Te, tényleg ennyire egyforma az ízlésünk?
– Ez tökéletes. Ez most engem is meglepett. Nem tudtam, hogy kedveled a színeket. Halvány nap sárga szín a falnak és krémszínű minta. Varázsos. Bár nem tudom a bőrfotel, hát…
– Nem jó, mi?
– Nem tudom. Furcsa. Ezen lehetne finomítani. Tessék.
– Ámulatba ejtő és kényelmes. Kék és zöld árnyalat, csodás. A padlózatot keltsük életre. Úgy értem… Mit szeretnél?
– Legyen ideillő, mintha víz lenne, benne sok-sok tarka hal és megannyi élőlény. Mintha tenger vagy óceán lenne. Van még valami? Üvegasztal?
– Tökély, mit iszol?
– Víz, de lehet rostos is.
– Barack?
– Tökéletes.
– Egy jó kartonnyi. Rágcsa?
– Pisztácia?
– Tökéletes. Imádom. Na, jó megvagyunk. Illetve poharak és akkor foglalj helyet. Minden erőmmel igyekszem azon lenni, hogy kellő megértéssel forduljak hozzád. Tehát, miért keseredtél neki? Rajtam kívül.
– Röviden elég annyit tudni rólam, hogy egyke vagyok. A család egy idő után aggódott, hogy sosem leszek szerelmes, nem lesz pasim. Mivel a festés a szerelmem jelenleg is. Ugrattak olykor, amit próbáltam nem magamra venni, de néha mentsvár is volt a festés. A tanárok zöme imádott ugyan, meg néhány barát is akadt. Ámde a többiek szúrós tekintetét is éreztem. Ez még rendben van viszonylag bennem. Mikor álmomban megjelentél állandóan a víz felé mutattál, csak ez ismétlődött. Ha majd jó neked is szeretném tudni miért. Beborult, minden elsötétült. Ugye, mivel én valami pluszt láttam meg, megfestettelek úgy. Nagyon élethű műveim vannak. Mikor te voltál „jelen” láttam az aurád, minden energiát s a többit. Köréd festettem, ezt nem értették meg. Igyekeztem elmondani az ő felfogásukhoz mérten, de akkor fordult mindenki ellenem. A vizsgám értékelhetetlenné vált szemükben. Anyáék ugyan nem mutatták próbáltak jó képet vágni, de éreztem, hogy ez nem őszinte. Ez volt még, ami miatt kitörtem. Megfordult a fejemben, mi van, ha azért vagyunk itt, hogy itt hagyjunk valamit? Valamiket. Érzéseket, gondolatokat… Amik fájdalmasak, s hitünk szerint veszteségek, ám valójában segíteni akarnak. Az egyedüllét meg ez az egész is kifárasztott. Köszönöm ennyi lenne.
– Eleve, amit mondasz nem hülyeség. Hiszen hófehérség. Amúgy te nem vagy rossz ember. Le tudtál állni, beszélni egy ilyen emberrel. Nagyon bunkó voltam és igen ez mind álca. Nem vagy buta, jó megérzéseid vannak. Tehetséged elképesztő. Semmi okod sincs arra, hogy úgy érezd elvesztettél valamit, bárkit. Inkább most kezdesz felépíteni valami újat. Elkezdesz önálló lenni. Gondolj bele, hogy kint megy az idő és eljárnak az iskolaévek is. Itt maradunk a korunkban, de a világunkban lehet, két-három év eltelik. Szakma nélkül igaz, hogy lehet munkába lépni, de lehetséges. Rettentő rossz tanuló vagyok és nem is érdekel. Elvárják, csinálom, de sokkal többet szeretnék. Nem akarom, hogy majmoljanak a csajok, a srácoknak főnöke sem kívánok lenni.
– Hűha! Látom, ez az egész kezd kizökkenteni a fájdalmadból. Semmi baj nincs veled, csak védekeztél. Megértelek.
– Tényleg varázslatos vagy. Ami a szemedet illeti…
– Igen?
– Ne fordulj el! Gyönyörűek. Nem szeretném, hogy sértő legyen, amit mondok, de nem a színe zavart.
Elöljáróban annyit kiköpött mása vagy az exemnek. A szoli miatt ő barnább bőrű volt ennyi. Ő divattervező és sok a közös bennetek. Lelkileg is. Bevallom megijedtem ettől. Rebeka is ilyen temperamentum, ilyen tűz van benne. A szeme ejtett először rabul. A többi jött automatice. A lényeg, hogy ezért nem akartam a szemedbe nézni. A hasonlóság miatt eszembe jutott. Féltem, hogy felkavarsz. Nyilván előbb-utóbb szembe kell néznem a múlttal.
– Köszönöm, hogy ezeket elmondtad. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen megesik. Így még jobban megértelek.
– Ha nem gond képet tudok mutatni.
– Csak ha neked nem baj. Szóval? Azta! Mintha a testvérem lenne. Nagyon-nagyon morbid. Ez abszurd.
– Anyádék biztos nem meséltek róla?
– Nem. Bár egyre gyanúsabb lett minden. Fejemben csak úgy kavarogtak kérdések zöme.
– Mikor születtél?
– Valentin napkor.
– Azt a kurva élet! Mint Beka. – csapott homlokára Derek.
– Ez gyomorforgató és torokszorító.
– Hát még nekem. Szent ég! Mi van, ha testvérek vagytok? Ikrek? Ez nem lehet véletlen.
– Ezt nem értem. Miért éltünk/élünk akkor külön?
– Szüleid mennyire faggattad ez ügyben?
– Nem sűrűn. Határozottan, lazán annyit mondtak örülnek nekem. Hiszen sok helyen megannyi próbálkozás után sem lesz baba.
– Olykor nem hallottad beszélni őket erről mégis? Fura viselkedés.
– Semmi ilyen. A többiek sem szóltak úgy erről. Azt a kurva!
– Tudsz káromkodni?
– Nem vagyok, szent hiába gondolod.
– De egyben nagyot tévedtem. Egy angyal vagy. Bekához képest főleg.
– Megvan a száma?
– Persze. Csak nem beszélnél vele?
– Igaz, inkább e-mail cím kéne nekem. Valami storyval. Például honnan hallottam felőle, s a többi.
– Nem árt, mert azonnal kapcsolna.
– Addig úgy sem írok, míg nincs frappáns ötletem. Amennyiben megvan, megmutatom neked és mehet.
– Jól hangzik. Van egy ötletem. Miért nem mondod azt, hogy tovább akartad magad képezni, ezért keresed fel? A neten olvastál róla, láttál fotókat, úgy érezted a tükörbe néztél általuk. Szeretnél érdeklődni, hogy ő tud-e valamit erről.
– Ez hatalmas nagyon tetszik. – itt már a nyakába ugrottam volna, de félő volt csak rosszabbra fordítom a helyzetet. Így hát maradtam, de vajon ő akart volna valami más reakciót?
– Elképzelem, hogy ez papíron meg van és így könnyebb lesz vele dolgozni.
– Kicsit csiszolunk, ahol kell és szuper. Mehet?
– Igen. Nem félek tőle, bár… Majd elválik, említ e.
– Kiegészítem annyival, hogy örülnék egy találkozónak, mert megtisztelő volna megfesteni. Némi blabla szöveggel megtolva.
– Szuper jó! Hirtelen érdekel a tengerpart.
– Miért pont az?
– Mert okkal vezettelek oda. Reméltem meglátod, a lényeget majd megértesz általa. Megijedtél. Láttam rajtad, nem bíztál bennem. Ismeretség előtt akartam, hogy tudd az igazat.
– Akkor most mi legyen?
– Beka él és egyikőnk sem szenvedett akkor balesetet. Nekem lett egy majdnem. Mivel jók a megérzéseid reméltem a vízben meglátod az emlékeim. A lelkem hívott téged. Most a végét mondom el. Ő volt az első s hittem az egyetlen. Mikor dobott nem akartam élni tovább. Vízbe akartam fojtani magam. Elindultam, de egy hang a fejemben megállított. Egy angyali hang. Ne! Ennyit mondott. Ismételve, míg le nem ültem a partra. Csak bámultam magam elé. Idővel egy szörnyeteggé váltam. Tegyünk egy hosszú sétát. Van kedved?
– Köszönöm, rendben. De nem lesz rossz érzés?
– A homokon maradunk. Ígérem, nem futok bele a vízbe.
– Pedig álmomban azt hittem. Mi van, ha közel megyek? Belefojtasz vagy magad merülsz mélyre s eltűnsz?
– Köszi. Ez aranyos gondolat. – bökött oldalba Derek.
Ch, bocs…– feleltem játszi felháborodottsággal.
– Igen, jogos felvetés. Rövidíthetem a neved?
– Persze.
– Akkor, Sam és talán idővel más is lesz belőle. – kacsintott rám. Teljesen összezavar, de mégsem. Talán csak az ő zavarát érzem. Én szentül megvagyok győződve, hogy kezd megnyílni nem is kicsit.
És mi lesz idővel?
– Hölgyem, készen áll egy sétára?
– Mehetünk, uram. – azzal belé karoltam és útra keltünk. Ezen idő alatt megkaptuk a választ Bekától is. Elvan szállva magától. Ha ikrek is vagyunk ez olyan Paula és Paulina. A megbeszéltek szerint megkapta az üzenetet, de olyat írt…” Nagyon elfoglalt, ismert és nem ér rá ilyen egyszerű dolgokkal foglalkozni. De a csatolt fotóm felkeltette az érdeklődését. Így amint aktuális neki jelentkezni fog”. Köszi, anyád. Ezt a káromkodást nem Derek váltja ki belőlem. De én normális vagyok, akkor nem tudom mire ez a felvágó stílus. Ám, képzeljétek el a szüleink levelét beszkennelte és átküldte. Azt mondja nemrég kapta, így mostanság olvasta el. Átfutotta csupán, mert vannak számára fontosabb dolgok. Nagyon tartalmas, rövid levél volt.
Drága lánykáim,
bár nem szívesen tettük meg ezt a lépést, de nehéz időket éltünk. Anyagilag minden rendben volt. Mégis az idők ezt hozták, hogy a felnevelésetek rendben legyen. Az anyagiak, bár rendben voltak, de éreztük ez lesz nektek a legjobb. Érdeketeket szolgálta. Nem bántunk meg semmit. Tudjuk, hogy talpra esett, ügyes lányok vagytok. Hamarosan találkozunk,
Ölelünk titeket!
Nos, ebből nem sok minden derült ki. Nagy hamisságot érzek benne. Ez bűzlik. Kérdeztem Rebekát mit tud, mit gondol. Jelenlegi szülei meséltek-e neki valamit. De nem faggatta őket. Nálunk más lesz, mint a sorozatban. Főleg, hogy nem gazdag, de jó módú családban nevelkedett fel. Megvolt mindennel elégedve nem volt hiány érzete semmiben. Alap természete volt, hogy nagyra vágyó. Nekem idő kellett, ő dolgozott így néhány napig nem írtunk. Ha minden rendben volt, miért tették ezt? Szívem szerint nyomban hívnám anyát, de tartok tőle nem mondana igazat. Valamiért úgy érzem” szándékos” helyzet volt. Bármily meglepő séta közben nem beszélgettünk. Ő javasolta, hogy hívjam fel őket. Megtettem. Elég cudar beszélgetés volt.
– Sziasztok, anyuék. Kényes ügyben jelentkezem.
– Szamanta! Mégis merre kóborolsz? Hónapok óta nem hallunk felőled. Ekkora felhajtás, csak mert nem értünk egyet! És van merszed segítség miatt hívni? De, jó. Mivel rendes család vagyunk, hallgatlak. Merre jársz, azt szabad tudni?
– A festményemmel kapcsolatban nem hittetek nekem, akkor így… Ezt főleg nem. Biztonságban vagyok. És nem szöktem el. De azt mondod hónapok?
– Igen.
– Tudtok egy Rebeka nevű lányról? Velem egy időben született és nagyon hasonlítunk.
– Rebeka? Igen tudunk. – sóhajtott hatalmasat fel anyám. – Akinél van jelenleg család, nekik nem lehetett gyermekük. Minden szálat megmozgattak, de hiába. Mi megvoltunk anyagilag szorulva és segítettek. Idővel megfizettük természetesen. Mikor megszültelek titeket, őt akartam átadni. A pár tiltakozott, majd megmutattalak nekik. Így is vonakodóak maradtak, de végül örültek. Beka már akkor olyan kisugárzású volt, hogy úgy éreztem meg kell válni tőle. Nem volt könnyű, de jobb a békesség.
– Esélyt sem adtatok, hogy hátha más lesz?! – fakadtam ki. – Bár nemes gesztus, de ő esély nélkül maradt. Értem. Köszönöm az őszinteségedet. Most le kell tennem.
– Vigyázz magadra.
Ez most szerintem nem csak engem akasztott ki. Derek is észrevette, hogy már majdnem a hajam téptem idegemben. Beszámoltam neki mindenről. A szüleimen meglepődtem, de ez enyhe kifejezés. Micsoda barbár állatok! Derek felajánlotta, hogy sírhatok a vállán, mint barát itt van. De most úgy éreztem ennél több kell. Úgy értem jó, de ami bennem van túl sok. Szétfeszíti a lelkem, mellkasom, mindenem. Csendre vágytam csupán. Mondta, hogy nagy dolgokat fogunk mindketten hátrahagyni. Belegondoltam, hogy basszus tényleg! Vajon mit kell még megtudnom? Mire kell rájönnöm? Van egy ikrem, ki ma holnap egy idős velem. Hónapok teltek el a másik világban. Mondtam Dereknek rossz ízű tréfa volt eleinte, de a végén igaz lesz. Évek maradnak ki a suliból. Kedves volt velem megvárta, hogy lenyugodjak. Vidámabbra fordultak a dolgok. Jobb emberré válunk itt, ez főleg rajta mutatkozik meg. Lazábbra vett mindent. A kigyúrtsággal foglalkozott, így jobban is tetszett. Láttam a viaskodását, ám nem kerültünk közelebb egymáshoz. A múlt miatt teret kell csinálnia, hogy újat teremthessen. Nagyon nehéz volt türelmesnek lenni. Féltem és bűntudatom volt, hogy ha látja, rajtam mennyire kívánom, vágyok rá… Akkor rosszul érzi magát, hogy miatta tartom magam. Enélkül is van káosz benne. Egy váratlan pillanatban elém állt, s azt mondta készen áll. Elmeséli a történetüket. Azóta is hallgatom. Napokig mesélt. Egyszerre sok is lett volna. Még nekem is nagy dózis volt. A fájdalmas pillanatok ellenére gyönyörű volt. A kezdet, az együtt töltött idők. Legyetek türelemmel s megértitek, mit láttam meg benne. A fényt és a színeket.