Az eltévedt fiú hazatér. 1 rész. Írta: Kirkner Tamás Róbert
Sziasztok,
A nevem Áron és a családban én vagyok a legfiatalabb fiú. Mindenem meg van például: telefon, Internet és egyéb más tárgyaim is, könnyedén barátkozok, Ez nem jelent problémát. A szobám is klassz be is mutatom neked. Az ágyam fából van. A polcokon sok féle könyv és játékok színesítik. Barna színű szőnyeg van a fekhelyem mellet. Az ajtó fehér és mellette van az asztalom. A falon a saját rajzaim és fényképeim vannak a családomról és a barátaimról. Az ablakból nagyon jól látszik a kert és a rengeteg gyümölcs fa díszíti a kertet. Fehér függönyök vannak az ablak két oldalán az ablak az ágy mellet bal oldalt van. Mikor egy nap fel keltem arra gondoltam hogy mi lenne ha útra kelnék és meg nézném hogy mi van a nagy világban. Már nagyon unom hogy az apám mindig csak a munkájával van elfoglalva. A szívem mélyén vágyom a kikapcsolódásra és a feledhetetlen szórakozásra. -Apa. szeretnék mondani valamit? – Mondta Áron. -Mit szeretnél fiam? – Monda az apa. -Csak annyit hogy szeretnék mondani, hogy a barátaim meghívtak késő délután egy haver kikapcsolódásra. – Mondta Áron. -nincs is pénzed nem is dolgozol, hogyan fogod kifizetni az ennivalót és az innivalót? – Mondta az apa. -Tudom apa csak már unom hogy csak dolgozol és csak dolgozol. Hová lettek azok a szép délutánok? Minden nap csak azt mondod hogy el vagyok foglalva majd később. most már szeretnék kipróbálni a világot, hogy mit nyújt nekem. Este úgyis vissza jövök nagyjából 10 re. Nem visszek autót inkább vasparipával vágok neki az útnak. Nem fogok bajba kerülni és nem tervezek neki menni a törvénynek. – Mondta Áron. -Rendben. Kérlek ne kerülj semmi rosszba jó. – Mondta az apa. -Oké. Kölcsön tudnál-e adni egy kis pénzt? kérlek? – Kérte Áron. -Igen. Itt van két darab tízes. Ha lehet akkor ne vásárolj csak úgy és keres magadnak munkát. – Mondta az apa. el is pakoltam ami kelet az utazásra. Majd felültem a vasparipámra és eliszkoltam a legjobb barátomhoz Dave házához. Kint is vagyok az előkertben a virágok színes kavalkádja díszíti a kertvárost. A barátaink pár házra élnek az otthonomtól, ne félj nincs messze, de nem szeretnék elkésni, mert naplemente előtt el kell, hogy érjük a helyet hosszú út áll előttünk és nagyon szalad az idő. Hamar el is értük Dave otthonát. Ö a város másik oldalán lakik de aztán mikor oda értem az ajtó zárva volt és egy papír cetlit találtam. Amin csak ennyi volt írva. A kertben vagyok a fabódéban és éppen zenélek. Köszi. majd el indultam a hátsó kert felé hirtelen szembe jött velem ODU kutya (labrador) és bele kezdet az ugatásba, de hamar el csitult és én igyekeztem a hátsó kapuhoz. Mikor oda értem a kapu nem volt be zárva. Be is kopogtattam és Dave szólt hogy be jöhetek. -Nem szeretnél velünk tartani? – Kérdezte Áron. -Nem bocsi mert még készülődnöm kell a gyülekezeti alkalomra. – Válaszolt Dave. -Oké. akkor találkozunk később. – Mondta Áron. Mikor ki értem az útra ott volt Pete és Jani már vártak rám és el is indultunk a másik faluba. Majd amikor be értünk az első utunk egy szórakozó hely volt és ott tartózkodtunk néhány órát. Csak annyit hangoztattam egész délután hogy senki sem tudja ezt csak én és a barátaim. Nincsenek itt a szüleim hogy meg mondják hogy mit csináljak. A barátom Jani nagyon le részegedet már nem is tudott talpra állni. Péter még valamilyen dolgot fogyasztott de én is fogyasztottam az anyagból. Elég kemény érzést adott. A szervezetem jó bírta egy ideig majd fel álltam az asztaltól és mentem venni még egy üveg italt. (Dave) Most éppen készülök Bibliát olvasni. Még mielőtt bevezetnélek a abba, hogy éppen mit olvasok szeretnem megmutatni a szobámat neked. Az ágyam fából és világos szürke. A polcokon sok féle könyv és játékok színesítik. Fehér és szürke mintás szőnyeg van a fekhelyem mellet. Az ajtó világos barna és az asztalom az ablak alatt helyezkedik el. A falon a saját rajzaim és fényképeim vannak a családomról és a barátaimról. Az ablakból nagyon jól látszik a kert és a rengeteg gyümölcs fa díszíti a kertet. Világos kék függönyök vannak az ablak két oldalán az ablak az ágy mellet jobb oldalt van. Le ültem az ágyam mellé pont úgy hogy majd fel tudja majd tápászkodni. senki sem gondolja hogy ilyen problémás térd kalácsokkal miket meg lehet csinálni, de a segéd séta botom jó szolgálatot tesz és ezért hálás vagyok. Mikor elkezdtem imádkozni. Az jött a szívemre, hogy áron nagyon rossz dolgot művel. Ezt imádkoztam hogy: -Uram tudom hogy te vagy az egyetlen élő Isten. Azt szeretném hogy Áron vissza térne hozzád kérlek mentsd meg öt a bűnből mert más remény és lehetőség nincs itt a földön csak nálad van csak bilincs leoldás. ámen. Ma a hihetünk az egy élő Istenben cÍmű Bibliát tanulmányozó segéd könyvben (we can believe in the one living God) ezt olvastam hogy: van még vissza térési lehetőség csak kell hozzá akarat erő és oda szánt idő. Mi hivőknek kell imádkoznunk azokért az emberekért akik még Istent nem fogadták el vagy el fordultak. Az ige vers ez volt hogy: ˏˏTi tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól: mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Máté Evangéliuma 6, 9-13-ig) A tanulmányozó részt Mike Pásztor írta. Isten minden embert vár, de Isten gyermekeinek hirdetniük kell az igét. Menjetek el és szolgáljatok. Isten a kezetek be adta a lehetőséget így menjetek ki a világba és hirdessétek a jó hírt, hogy van még hely a mennyben. Isten kedves és kegyelmes mind örökké. Mikor rá néztem az órámra már 11:30 volt (este), de még nem vagyok álmos szóval most meg nézem hogy valaki küldött-e nekem üzenetet. Aztán meg untam és nyugovóra tértem. (Áron) olyan jó ez az este már nem is tudom hogy fiú vagyok-e vagy lány. Még jól vagyok csak már kezdem rosszul érezni magamat megyek szólok a barátaimnak hogy náluk alszom. -Bocsi Jani. Azt szeretném kérdezni hogy aludhatnék-e ma nálatok? – Kérdezte Áron. -Igen. most már haza is fogunk menni csak még veszek egy üveg italt. – Válaszolt Jani. -Jó. Rendben akkor meg veszem a mai utolsó sörömet. – Mondta Áron Meg is ittuk amit vettünk. és haza felé vettük az irányt. Amikor haza felé igyekeztünk meg álltunk egy hirdető táblánál amin ez a felirat ált hogy: CÍm: Van még Szabadulási lehetőség a bűnös életből! Zenés Imaházi est a Városi Multiplex Moziban. A fehér Hegyi Baptista Gyülekezet gyerek kórusa és dicsőítő csapata fog énekelni. Mike pásztor tart előadást. Gyertek csak bátran a belépés ingyenes. Áron szÍvében ezek a gondolatok törnek a felszÍnre. Ebbe belese akarok nyúlni nem is érdekel ez a téma már. Túl sok időt töltöttem az igével, de soha nem értettem hogy mit mond nekem. Ezért adtam fel a hitemet. Jól megszoktam az új baráti közösségemet és a vad bulizós életet. Nagyjából 15 perc múlva már Péter házában voltunk, majd le mentünk a pincébe és újabb parti órák elé nézünk. Minden volt zene, ital és étel. A buli legjobb része az volt, hogy a lányok is be léptek és az egész feledhetetlené vált. Amikor rá pillantottam az órámra már hajnali 3 volt. majd rövid időn belül mindenki haza ment. A legviccesebb az egészben az hogy mindenki másnapos állapotban bandukolt el. Tomit a rendőrök elkapták magas alkohol szint miatt ez még semmi. Ez után jött az igazi, még kapott egy 1200 dolláros büntetést és a vezetői engedélyét is be vonták fél évre. Ezek után magamra maradtam. Jó sokáig törtem az agyamat, hogy hová menjek, de már tudom, hogy kihez forduljak ilyenkor. Meg van elmegyek Mike barátomhoz. A probléma az, hogy ö négy utcányira van tőlem ami KB 3 kilométer. Neki is fogtam a hosszú útnak tudom, hogy sokat kell gyalogolnom, de nem baj a sok étkezést úgy is el kell égetnem. Várjatok hol van a kerékpárom? Már tudom ott hagytam a bulizó hely mögött az árokban. út közben figyeltem, hogy ne keltsek feltűnést mert ha a rendőrök meg tudják, hogy kinek a fia vagyok és azt hogy egész éjjel ittam. A kerékpárom már meg van csak félek fel ülni ilyen állapotban. Szóval inkább tolom. Amikor áthaladtam a James utcán, ott már semmire nem figyeltem. A milyen jó ki értem a belvárosból. Vágjunk bele! Csak tekertem és csak úgy mentem mint a golyó. A fák és a bokrok homályossá váltak. (Dave) Más nap anyám keltet fel és meg kérdezte hogy miért fekszem az ágyam mellet a földön? -Szia. Anya. Jó reggelt. Semmi meg vagyok csak tegnap bibliát olvastam este, de mikor be fejeztem a tanulmányozást már nem volt energiám fel tápászkodni ezért a földön aludtam. – Felelte Dave. -Jó. Rendben csak azt gondoltam hogy rosszul lettél az éjszaka folyamán és a szőnyegen kötöttél ki. Mi a baj látom az arcodon hogy valami nem stimmel. Miért vagy ennyire szomorú? Valaki bántott? – Mondta Dave anyja – Semmi meg vagyok. Csak fáj a szívem Áron miatt. – Mondta Dave. -Miért? – Kérdezte Dave anyja. -Azért mert el fordult Istentől és mindig azt mondja nekem, hogy lehet hogy mozgássérültként még ennyire szereted az Urat. Ez furcsa. – Mondta Dave. -Ne szomorkodj. majd meg látod hogy mi lesz vele később. – Mondta Dave anyja Aztán elkezdtem tanulni és arra gondoltam. Mi lenne ha el mennék Áronhoz és szolgálnák felé. el is indultam, de mikor el értem az első kereszteződést meg álltam és azon törtem a fejemet hogy mit fogok neki mondani. Mikor oda értem be kopogtattam az ajtón Áron bátya Brown jött ki és csak annyit kérdeztem hogy. -Szia. Brown. Köszönt Dave. -Hello Dave. – Köszönt Brown. -Itthon van Áron? – Kérdezte Dave. -Áron nincs otthon és saját életet él. Úgy értem, hogy tegnap este elment bulizni csak még nem tért haza. – Mondta Brown. -oké. – Mondta Dave. -Majd találkozunk a gyülekezetben. – Mondta Brown. Majd becsukta az ajtót és én haza mentem szomorúan. Út közben be mentem a West nevű park ahol sok gyerek játszottak és ott le ültem egy padra és néztem őket. A parkban rengeteg fa és bokor ölelte körbe a hátérben a magasabb épületek látszódnak. A hely közepén egy szökő kút található és a két oldalán egy egy szobor díszit. A földön elhelyeztek egy emlék táblát amin ez látható. „E emlék az első Falu tűzvészben leégett templom épület és az első hívek szorgos munkája miatt áll itt dátum 1811. utána olvasható a második templom építésének ideje: 1812-1813. mellette van egy kicsi arany színű táblácska, amin az emlékmű avatásának napja látható: 2000.09.14” (Áron) Még most is pedálozok. Csak a szél kicsit erős ami nem akkora baj mert még tekerek. A legjobb az hogy még nem vagyok fáradt. Ezt énekeltem. Hm. Hm hm. La. O O O. O yes I’m free. No body knows me. no haven. (Duda hang). Én meg hirtelen félre rántottam a bicaj kormányt. (Puff, Puff. reccsenés hang. Aron a kamion alatt köt ki) jó magam már nem emlékszem a balesetre csak annyit halottam, hogy a sofőr kiugrik a járműből és ennyit mondott: hívom a 911-segély hívott. Mindent meg teszek hogy túl éld. Pár perc múlva már egy seregnyi mentős, tűzoltó, és rendőr jött ki a helyszínre. Majd két magas ’’két ajtós szekrény’’ méretű fehér és narancs sárga ruhás személy kezdet el vizsgálni. Az egyiknek a név kártyáját sikerült meg pillantanom. ’’T. Ákos. Fő orvos.’’ ’’vezető Doctor’’ Aztán a egy beton kemény mentős ágyra fektetek majd utána következett a kaland. úgy bekötöttek, hogy nem is tudtam mozogni és az ajtók csapódásával el indultunk. Nagyon rossz érzés volt amikor a vezető rá taposott és szlalomozott a forgalomban. Majd egy hatalmas kanyar után egy hang szólalt meg (a mentősöknek mondták) akik a sürgőségi osztály bejárati ajtajánál már készen álltak. Szó szerint értem! Ajtó nyit, ajtó nyit!!!! ezt ordította a mellettem lévő nővér és ezt súgta nekem: Ó. Minden rendben lesz. Ne félj. Isten szeret téged és ezekkel a szavakkal az orvosi szobába toltak. Attól a a perctől mostanáig nem emlékszem a többi részére. (Dave) Aztán az egyik gyerek oda futott hozzám és meg kérdezte, hogy mi a bajom. El magyaráztam neki, hogy amikor gyerekként tanultam Baseballozni, játék közben lesérültem és azóta járok séta bottal, az egyik térdkalácsom teljesen rossz. a másik részben tudom használni. Mondtam neki, hogy most úgy is meleg van és mindenki rövid nadrágban szaladgál Az engemet nem zavar ha az emberek meg bámulnak. Mert tudom, hogy Isten nagyon szeret minket és téged is szeret. Tudod-e? Fél órát beszélgettem a gyerekkel majd vissza ment a Mamájához aki várt rá türelmesen. A parkból el mentem a gyülekezet felé. Ezt KB 40-perc alatt értem oda és az épület kívülről hó fehér a templom és dísz tégla szegéllyel határolt kertje, csak úgy pompázott a sok színű és illatos virágoktól, olyan volt, mint egy kicsi tündér paradicsom. A nehéz időkben mindig sok reményt és lelki megnyugvást ad nekem. Az ajtó mindig nyitva áll ,bármikor be lehet térni. Haladjunk is tovább. Bementem, de mikor végig haladtam a szék sorok mellet valaki a nevemen szólított. Dave. Dave. Nem is tudtam hogy ide jöttél és mikor meg fordultam meg láttam Jani aki futott felém és én annyira meg ijedtem hogy elestem, de ö hirtelen meg állt és csak ezt mondta hogy: Kelj már fel. Mit csinálsz itt bent? semmi csak egyedül szeretnék most lenni. Oké. Majd ki ment az építményből. (Áron apja) A legjobb a mai napban hogy ma nem kell be mennem a munkahelyre. Most éppen otthon tartózkodom és keresztény rádiót hallgatok, új hír jött csak egy kisebb baleset, valamiért nem riasztottak a kollégáim. Inkább meg nézem hogy tehetek-e valamit. El is baktattam az ajtóhoz mikor a telefon fel csörrent ’’ Bring, bring. Astin fő orvos Úr. COLD BLOOD! COLD BLOOD! A kis balesetnek mondott eset komolyabb mint ahogy el képzeltük. Gyorsan jöjjön mert a sebesült gyerek az ön fia Aron. Lehet hogy nem éli túl az estét. Kérem siessen. Pár perce tettük mesterséges komába.’’ ’’ Hiszem hogy amit Isten fog tenni Áronnal ahhoz az én tudásom kevés, de tudnod kell, hogy mi hivő bízhatunk az Atyában. ’’ Olyan gyorsan ugortam be az autóba, hogy arra sem figyeltem, hogy a garázs ajtót nyitva hagytam. Közzel 70 KM/órával mentem. A kórháznál rá parkoltam a járdára és loholtam ahogy lehetet. életemben olyan gyorsan még nem is futottam. Majd meg láttam a 11 számú orvosi szobát. (Dave) majd fel keltem és oda siettem a szószékhez és térdre rogytam és ezt imádkoztam: URAM. URAM. Tudom hogy te vagy az egy élő Isten. Szeretném hogy áron élete meg változna és az szívét át adná neked. Adj nekem bizonyság tételt mondó ajkat. Tiéd minden ami itt van a bolygón. nagyon szeretlek téged. Majd zokogás közben el kezdtem énekelni: Majd fel keltem és az ajtóhoz mentem, de valami a szívemre jött ami így szólt: ne lépj ki a imaházból mert még az idő még nem érkezet el és egy hatalmas menny dörgésre hasonlítható hangot halottam. Amikor meg fordultam egy fénybe öltöző személyt láttam. Ki tudtam venni, hogy ember volt, de nem minden napi stílusban. Szeme fehéren sugárzott és a ruhája hó fehér volt kezében ott volt a kard és a pajzs. Ennyi távozót az ajkán: ’’Amit látsz az nem mese és nem mesterséges szülemény. Engemet az Úr küldőt és NE FÉLJ légy bátor! Az egy élő Isten már le győzte az ördögöt és a démoni világot! Ez a hét lesz a szellemi nyerés ideje. Áron a korházban van és küzdenek az orvosok az életéért. Én is olyan személy vagyok, mint Gabriel vagy a többi angyal Atya trónusa előtt. Dave vedd fel a fegyverzetedet és harcolj te is!’’ Majd hirtelen el is tűnt. A szívem meg telt újra tűzzel és úgy éreztem magam, mint valamilyen ismeretlen területen ácsorogtam volna. utána még benn maradtam még 2 órát. Mit tudtam tenni hát el indultam haza felé és ezek az igék jártak az elmémben, mint például a szeretet himnusza vagy a jelenések könyvéből a szívről, amin Jézus kopogtat. 15 perc múlva már a házunk előtt álltam és csak bámultam ki a fejemből. ’’A nap hire’’ ’’ A balesetben meg sérült fiú küzd és nem tudjuk, hogy túl éli e az éjszakát. A gyerek szülei nagyon kérik az imát, és ha lehet, akkor imaláncot tudnának-e alkotni a keresztény testvérek, mert szükség van rá. Kérem az ima harcosokat, hogy támogassák őket. Köszönik.’’ Mikor be mentem a szóbába csak a kollégám ült és a feje le volt hajtva. -Szia. Mi a helyzet? – Kérdezte Astin. -Szia. Ma hozták be a fiadat ’’COLD BLOOD’’ riasztással a korházba és most az összes orvos küzdenek érte, de sok reményt nem fűztek hozzá. Most lehet, hogy a DR. G. Gyerek specialistához viszik, mert van egy komolyabb baj! – Sírva mondta a kollégája. -Mi az? – Kérdezte Astin. – Az ütközés következtében az agyában a károsodás olyan nagy, mértékű lett, hogy az, ha túl is éli, akkor csak 5 éves gyerek fejel fog tud majd gondolkodni a halála napjáig. A jó hír az, hogy a többi szervei épek maradtak. 1 órával ezelőtt a pulzusa hírtelen meg ált és mindenki rohant be ide minden féle gépel és a műtőbe tolták és még most is bent van. – Mondta a kolléga. – Köszi, hogy itt maradtál és imádkoztál. – Mondta Astin. -Semmi gond. Tudnod kell, hogy Isten gyermekei össze tartanak. – Mondta a kolléga. -Remélem, hogy magához tér és az élete új irányba fordul. – Mondta Astin. -Mi a gond látom, hogy valami nagyon nyomja a szívedet. – Kérdezte a kolléga. -Hát. Igen. Mikor tervben volt, hogy lesz a harmadik gyerek akkor ötször nem sikerült a meg fogantatás majd végül meg történt a csoda. Igy lett Aron de féltünk, hogy nem jön el a születés ideje, mert az orvos csak 5% esélyt adott neki. – Sírva mondta Astin. -Az komoly. A hited meg tart ma! Én hiszem. – Mondta a kolléga. 30 perc múlva. Hirtelen be lépet a másik kollégám a szóbába és ennyit szólt: -A gyereked lehet, hogy nem éli túl, és most készítik elő az útra, ha van még lelki erőd, akkor mehetsz vele. – Mondta egy másik kollégája -Hogy? A másik kórház messze van. – Mondta hangosan Astin. -Nem! Van helikopter. – Mondta a kollégája. -Jó. Rendben. Akkor megyek is. – Mondta Astin. Mikor kiértem a tetőre ott voltak a többiek már az összes fontos gép a gyerekre volt kötve én is be ültem mellé és neki vágtunk a hosszú kemény és turbulenciás útnak (a szél miatt volt olyan hullámvasutas kaland). Jó, hogy a fiam túl sok mindent nem érzet, de láttam a szemében a küzdés fájdalmait. (Dave) A város túl oldalán. -Papa hová mész? – Kérdezte Dave -Fontos dolgom van a gyülekezetben. – Válaszolt az apja. -Ok. Én is mehetek veled? – Kérdezte Dave. -Igen. Felelt az apja. -rendben. – Mondta Dave El is indultunk. Nem tudom hogy miért. 10 perc múlva. Neki láttak a hosszú kalandnak. Nem telet sok idő mikor a papa meg ált a Live for Jesus kávézó előtt. Ennyit mondott. -Fiam most be kell hogy mennyek. Mindjárt vissza térek. – Mondta Dave apja. Be is ment és láttam mindent a saját szememmel: 2 perc múlva be hívott. Életemben ilyent nem tapasztaltam. Hirtelen egy nő szaladt be az étterembe és oda futott a pulthoz. Peterson a tulaj. A hölgy sírva elkezdte mondani a kérését. -A nevem Sára és jó ideje egy bárban voltam táncos kevés pénzért és egy nap valaki el rabolt és fél éve rabként éltem. Most tudtam szabadulni és sietnem kell mert meg tudták. – Sírva mondta Sára. -Rendben. Foglaljon ott helyet a dísz fal mögött ahol az a férfi és a gyereke van. Mind kettőt nagyon jól ismerem. – Mondta a bolt tulajdonos. El is ment ahhoz az asztalhoz és le ült. Enyhén lehajtotta a fejét. A papám ezt észre vette és oda ment hozzá és beszélgetett a nővel. -Jó napot. – Mondta a Papa. -Jó napot. – Mondta Sára. -hogy van? Látom hogy nincs jól. – Kérdezte a Papa. -Hát igen. – Mondta Sára. -Szeretne beszélgetni? – Kérdezte a Papa. -Rendben. Tud titkot tartani? – Kérdezte Sára. -Igen. – Mondta a Papa. -Akkor mondom: „2 ével ezelőtt a szomszéd városban voltam táncos egy bárban. 50 $ kaptam minden este ami jó jött egy ideig. Aztán lement 40 $ ezért vállaltam a piszkos dolgokat is 5 $. Szükségesnek láttam e plusz pénz keresést. Ez ment több mint egy évig. Majd egy közép korú férfi pultnál hagyott nekem egy borítékot. Ez volt benne: Kedves lányka, Szeretnélek meg hívni téged az otthoni össze jövetelünkre. Az Emilton Street 34 be. Jó táncolsz és kedves kedves a hangod. Tiszt Bob. W. Úgy voltam vele hogy elfogadom és el is mentem. Amikor oda értem az utca sarkára egy piszkos poros utat találtam és mind a két szélén konténerből készült lakásokat pillantottam meg. El kezdtem keresni a házat és komolyan mondom nem volt könnyű. A ház egy kulipintyóval egyenlőnek felelt meg. Be is mentem a papíron említett házba, de senki nem volt bent és úgy döntöttem, hogy haza indulok. Mikor kiértem az utcából valaki elkezdet követni és én elkezdtem sietve menni és az egyik sikátorban leköröztem és az épület végén találtam egy taxit aki idáig hozott engem. Szeretnék menedéket keresni mert jelenleg nincs hol laknom mert a családom messzebb él és én itt csak tanulók a egyetemen, de a rossz viselkedésem miatt a lakhatásomat elveszítettem és így a hajléktalan szálón kell, hogy éjszakázzak. Nagyon szépen kérem, hogy segítsen nekem ha tud? – Kérte Sára. Rendben a kávézónak van egy motel része is ott megszállhat ha szeretne. – Mondta Dave apja. Rendben. Köszönöm szépen, hogy segít nekem. – Mondta Sára. Most adok neked egy tízest és menj oda a pulthoz és kér ki egy szobát és gyere vissza ide. – Mondta Dave apja. Ez után Sára oda ballagott a pulthoz és ki kért egy szobát. A 14s kapta meg. Nagyon örült neki mert már két napja nem aludt és csak egy kicsi hátizsákja volt. Miután megkapta a kulcsot ami nem más volt mint egy világos barna kártya vissza ment Dave apjához. Nagyon köszönöm szépen, hogy segít nekem. – Mondta Sára. El kísérhettem önt a motelig? – Kérdezte Dave apja. Persze. Így nem fogok eltévedni. – Mondta Sára. Dave apja el kísérte Sárát a szállás helyre és a szoba tágas és teljesen megfelelt neki. A lakhely így nézet ki. A bejárati ajtó világos szürke és mellette egy dupla ablak adta a természetes fényt a szobákba. Az előtérben két ágy helyezkedet el és szemközti oldalon a falon volt a lapos tv. Alatta egy kisebb szekrény díszítette amiben lehetett egyéb ruhákat vagy eszközöket tenni. A fürdőszoba nem olyan tágas, de pont megfelel egy személy számára. Jól hallatszik a jobb oldali szobában egy család van két gyermekkel. Mind a ketten hangosan játszanak és trappolnak a bal oldali szobában éppen drámát néznek. Dave apja és fia Dave elköszöntek Sárától és vissza mentek a kávézóba.