Alejandro
Azt tudtam, hogy egy nőnek a szexnél több kell. Tehát rendben, hogy akkor királynőként van kezelve, de nem csak ez a mód létezik. Azt hallottam nincs jó és rossz pillanat, csupán aktuális. Hosszas téli álomba menekültem. Ennyire mély érzéseket még nem éltem meg senkivel sem. Ez rémisztett meg. Rabul ejtett és ettől fogságban éreztem magam, de jó értelemben. Nagyon önbizalom hiányos voltam, ezért éreztem úgy, hogy felét nem tudom megadni annak, amit szeretnék. Minden alkalommal egy királynőt láttam magam előtt, igen rossz napjain is. A kisugárzása, a jelleme, a lelke… Számomra ő sosem volt átlagos, mint ahogy maga és jó néhányak számára. Egy egyszerű alattvalónak éreztem magam hozzá képest. Aki örülhet, hogy a királynő ránéz, szóba áll vele. Ezért kellett idő, hogy megértsem és elfogadjam, hogy önmagamért szeret. Lizi sokat segített nekem, nem is értem miért szakadt meg vele is a kommunikáció. Ám váratlanul jött egy hívás és ébresztő hatással volt rám. Mindig hatással tudott lenni rám, ő nem más, mint a drága testvérem.
– Nocsak-nocsak! Ha annyira szoros volt Lizivel a kapcsolat, miért szakadt meg? Nagyon érdekes valóban. Vandával nem beszéltél és közben a közös pont is megszűnt.
– Én voltam, aki megszakította végül az egészet. Ha valaki kihúzza nálam a gyufát, fusson. Főleg, Vandáért ölök is. Szolidan tűzbe tenném érte a kezem. A szerelem nyilván megváltoztatott, már nem vagyok ilyen heves. Valahogy egyfajta neheztelés mégis maradt bennem. Alapból rühellem azokat, akik eltapossák a másikat, főleg amennyiben ezt egy férfi teszi meg a nővel. Igaz, hogy fordítva is gusztustalan. Éreztem, hogy Alejandronak felesleges energiát adok. Ő már döntött akkor: Struccpolitika. Meguntam a postagalamb szerepét is, igaz nagyon kedvelem Alejandrot. Fájt is, hogy magát is megfosztja a jótól, boldogságtól. Vanda jóval nyitottabb volt. Nem tudom, tiltottam-e a fiatalembert, ha nem akkor azt is csak Vanda miatt. Mikor haragos vagyok nem szeretek beszélni senkivel és inkább elzárkózom. Jobb a biztos, majd higgadt fejjel lehet velem beszélni. A félelmem, hogy őszinteséggel ne okozzak fájdalmat, de elkerülhetetlen. Azért nem vállalhatunk felelősséget, hogy miként reagál a másik fél. A lényeg, hogy most tisztázódott ez is, köszönöm a kérdést.
– Alejandro, mit vélsz az elhangzottakkal kapcsolatban?
– Teljes jogosultsággal tette, amit tett. Mostani, érettebb fejemmel én sem segítettem volna magamon, nem is tettem meg. Tehát az első én voltam, ki magamra hagyott. Akkor hisztiztem volna rajta. Köszönöm az őszinteséget és a türelmet is, mindennel együtt. Makacs voltam és sajnáltattam magam. Nagyon örülök, hogy most így együtt lehetünk, csapatként és barátként.
– Arról beszéljetek még légy szíves, mennyi idő kellett a költözéshez? Ehhez az egészhez?
– Sok ideig nem hallottak a lányok felőlünk, de végül megérte kitartani. Intéztem mindent folyamatosan. Konkrétum nélkül nem akartam szólani. Ahogy a négy fő elfoglalta a helyét és rendes beosztásuk volt, Lizi már tudott lépni. Útnak eredtünk, ide Tokióba, nem volt fekhelyünk. Semmi biztos nem várt. Szállodában sikerült meghúzni magunkat, így elindulhatott valami. A napok nagy részében pénzt kerestem. Tudtam dobolni, menni, hiszen ismert voltam. Pár hét múltán találkoztunk Vandával is. Az nagyot szólt. Pislogott csak és könnybe lábadt szemmel nézett minket. Aztán jött a kitörő sikítás és ölelés. Valahogy mégis néma marad mindenki. Beszélt a csend, a tekintetünk és a szívünk. Végre átadhattam neki a személyes üzenetem, de már majdnem hiába volt. Sokat fejlődött az idők alatt, de azért jól esett, hogy támogathatom. Átbeszéltünk sok mindent és maga az összeszokás, talán két-három nap volt. Öcsit pillanatok alatt megértettem, miért bizonytalan. Nem tartom kevésre, sőt, csak jártam a cipőjében. A pacsirtámon nem tesz túl senki, de ketten Vandával… Levegőhöz alig jutottam. Annyira hasonlítanak a lányok belsőleg, ijesztő volt először. Annyira írtam volna már öcsinek, de nem tehettem, nem akartam beleállni ebbe. Mondtam is Vandának van valami, szóljon rögvest. Alig néhány nap múltán írja, hogy megtört a jég. Kérdeztem tőle, hogy biztos egy emberről van szó? Aztán erre nemsokára kaptuk a hívást lakásügyben is. Vandát magunkhoz vettük a másik lakást kicsit kitakarítottuk. Persze a miénket is először. A leányzó oda volt meg vissza, mondom oké, vele vitatkozni olyan, mint Lizivel. Vagy a nőkkel. Ha onnan nézzük, hogy Párizs… Két hónap múltán valaki kopogtat. Hát megjelent az idegen. Belőlem is előtört a sírás, magamhoz öleltem jó szorosan. Nem is akart tovább várni, már neki is láttunk a bandai teendőknek. Mivel mindenkinek volt mit megbeszélni azt előnyben részesítettük. Egy nagycsalád lettünk.
– Nahát, mennyi csodás történet! Elképesztő ez az összetartás, az egész kívánok további sikereket. Köszönöm az interjút is. Kérdés egyéb közlendő? Miként látjátok a fellépések számát, mennyire magas?
– Nagyon sok. Most két nap pihenő vár ránk. Többnyire a dalok ugyanazok, a helyek újulnak fokozatosan. Így nem kell magunkat agyonkészülni. Vandának, ha van ihlete, akkor azt feldolgozzuk és minden koncert végén azzal zárunk, az új szerzeménnyel. Búcsúzunk új dalunkkal köszönjük, hogy itt lehettünk, helló New York. Ez egy példa volt, mindig az aktuális hely nevét mondjuk be. Országok, városok, falvak, községek hívnak. Vandába is ezt találtam meg, amit képvisel a nevünk, de benne nagyon erősen. El is vörösödött bizonyára sikerült olyat mondanom.
– Te, Vanda mit gondolsz az ez utóbbi megjegyzésről?
– Ő szeret túlozni én meg túl szerény vagyok. Mindig elvan varázsolva tőlem. Nagyon-nagyon szeretem benne ezt is. Ezek is mindig levettek a lábamról, mert olyan jó hallani. Hálát adok Istennek, hogy nem az a típus vagyok, kinek ettől az egója növekszik. Inkább az önbizalmam. Szoktam mondani neki, hogy a maga irányába is kedveskedhetne. Bohóckodni szokott a tükör előtt, de mintha a ragyogásom még elvakítaná. Pedig mind egy közös szinten vagyunk. Igaz vannak, pillanataim mikor felnézek, és hogy tudtál Istenem ilyen csodát adni nekem kérdés elhangzik. Egy ilyen férfit… Sokszor elképedem az egészen, ám ez már maga a szerelem. Tisztán, ahogy annak lenni kell.
Erre itt ez a lehetőség is. Csak-csak felnőttünk valahogy s elértünk ideáig. Éreztem ezt és lett egy fantasztikus testvérem. A világ legtökéletesebb, legnagyobb csodája a társam. Idővel jött még egy tehetség, akivel rokoni kapcsolatban érezhetem magam. Nagy-nagy csoda, ami bennünk van, és ami körbevesz. Ámulok azon, hogy miért és hogyan. Nem kérdőjelezem meg, csupán ámulatba ejtő. Bízom benne, hogy fokozatosan bővülni fog ez, hogy segíthessünk mennél több lelket az útján. A célunk, hogy a megmaradt bevételekből támogassunk intézményeket, nehéz sorsúakat és így tovább. Szoktunk hirdetni ilyen jellegű fellépéseket, aminek célja a gyűjtés, a rászorulók érdekeit képviselik. Ez is ad pluszt és belső gazdagságot. Olyan energiával és értékkel bír/ruház fel, amit szavakkal nem lehet megfogalmazni. Elég szemünkbe nézni és látni a ragyogást. Nagyon hálás vagyok, ezért a családért és azokért is, kik segítenek fejlődni. Hát, így tudtunk igazán betekintést nyerni az ajtók mögé.
– Gyönyörű befejezés volt. Nem véletlen vagy te a dalszövegek alkotója. A hideg is kirázott most ettől, főleg az utolsó mondattól. Látom családtagjaid szemébe is könnyeket csaltál. Nagyon köszönöm nektek az élményt is. Le a kalappal előttetek, ilyen fiatalon, ilyen érettséggel rendelkezni… A körülmények ellenére ennyire embernek maradni. Lenyűgöző! Alázattal, tisztelettel, becsülettel és mindennel afelé, mit képviseltek. Maradjatok ilyen alázatosak és ennyire jó szívvel, nemes lélekkel. Van valami, amin változtatnátok az elhangzottakkal kapcsolatban?
– Nincs.
– Ez igen egyszerre sikerült. Mivel az én irányításom alatt megy ez az egész, míg ti nem hajtotok, fejet a cikk nem megy ki. Egy címet szeretnék és egyikőtöknek elküldeném majd a kész anyagot. Fotók is készültek, és mint láthattátok ez hanganyag jelenleg. Idővel készüljetek tévés szereplésre is. Még egyszer köszönöm a válaszokat és a bizalmatokat is. További sikereket minden időben és térben.
– Számunkra is megtisztelő volt mindez. Sokkal könnyebbé tett minket. Mosolygunk csupán, hogy a honnanból mi lett és lesz. Elköszöntünk Annától és elindultunk pihenőre. A vidám beszélgetés után szusszanunk, és nem haza megyünk. Vendégül látnak egy Panzióban. Ez a gesztus a miénk, magunk részére. Nem voltunk részegek, mégsem rémlik semmi, hogy is zajlott le mindez. Mielőtt azonban igazán ellazulhattunk volna, Anna kérését teljesítettük. Részletesebben szerette volna tudni, hogy forrta ki magát a folyamat az első fellépésig.
Szia, Anna,
hosszú lesz, készülj fel. Kiélveztük az összeköltözés minden pillanatát. Igen, bugyit tettünk ki az ajtón kívülre a kilincsre. Átválogattuk a verseket, nem volt kis idő, Vanda alkotott szépszerével. Közben Lizihez vettünk fel egy-két varrónőt, míg ő maga nem tett ki utólag, már tucat számban. Hagytuk is kibontakozni, drága szíve élvezte. Szárnyalt, ám a csajok ének során leblokkoltak. Nem értettük mi van, hiszen minden szépen ment. Hiszen akkor válunk teljessé, ha a másikkal vagyunk, heh, akkor ez mi… Kibuktak még dolgok, de ezek már nagyon magányügyek. A kátyúkat befoltozni hiba volt, ez volt a lényeg. Rombolni és új utakat építeni. Hónapok munkája volt, addig vállaltunk a testvéremmel alkalmi fellépéseket. A legfontosabb így is valósággá vált. Egy szívből jövő érzés a szeretet mélyebb fajtája. Egyesültünk, s tudtuk többé nincs lehetetlen. Elkezdtük a próbákat is, nem volt könnyű, de megérte. Furcsállottuk, hogy nem akadnak jelentkezők, hogy nem keresnek minket. Az irigyek és társaik… A volt bandatagok bekavartak és az emberek zöme zombi módjára követte őket. Váratlanul mindez megszűnt. És beugrik menten, hogy mi már találkoztunk veled. Megannyi interjúd van és nem voltunk ismertek, de te segítettél a hiénákkal szemben. Néhány gondolatot megosztottunk veled a kezdetkor. Rájöttek a többiek, hogy szívből jobban megéri nyitni, mint hallgatni az irigyeket. A szóbeli támogatások megkezdődtek így akadtak fellépési helyek is. Az első, te jó ég… Mind berozsdásodtunk. Még a csajokat megértettem, de magunkat nem. Égtünk, de nagyon, végül megleltük a szikrát. S bizonyára a közönségünk energiája is hatást gyakorolt ránk. A parázsból így lett igaz tűz. Ahogy egymás szemébe néztünk, beugrott a nevünk. Akkor jöttünk rá, hogy az a viselkedés az ellenkezőjét mutatja. Minden kezdet nehéz, de nem adtuk fel soha. Idővel belejöttünk és nem munkaként tekintettünk erre. Ez egy küldetés, hivatás és szórakozás lett. A végén sikerült azt az igazi lendületet elérni, melynek során, kedves Anna megkerestél minket. A többit tudod. Köszönjük az érdeklődésedet és figyelmességedet. Remélem minden kérdésedre választ kaptál. A továbbiakban is keress bátran és szeretettel várjuk a teljes cikket.
Üdvözöl téged a: Fire and Passión
Anna nem jelentkezett mióta a cikk kikerült. De tudtuk, viszont látjuk még. Egyre több és több helyre hívtak vagy épp ugyanoda többször vissza. Ennyit jelent hátra hagyni a régit és befogadni az újat. Az elme rabsága többé nem uralt, mert mi uraltuk az elménket. Az ajtók mögötti Paradicsom mindenkinek mást jelent. Egyre tudatosabb állapotodban kész leszel belépni a főkapun. Ekkor érkezel meg a szívedbe, forrásodba. És nem lesz más, mint előre. Kalandos, izgalmas és néha nagyon kemény helyzeteken mentünk keresztül. Velem indult a sztori, kész vagyok zárni is azt, de ezúttal a családom nevében is beszélek. Ha neked volt valaki kedvenc, halld az ő hangján a mese végét és képzeld el, amint ott ül veled szemben és ragyogó tekintettel pásztáz végig. Jó barátok, lelki társak, jó testvérek, mind megleltük önmagunkat. Álmainkat, vágyainkat azóta is éljük. Lizi mennyire szeretett volna világot látni és tessék… A hang többé nem zavar be, nyugodt lett az életünk. Beindult a karrier is, további szárnyalást adva nekünk és hallgatóinknak. Szép fokozatosan alakult tovább minden. Egyre bátrabb lettem és élveztem is, hogy nemcsak szavalom a verseimet. Hogy ezt megoszthatom a legjobb barátnőmmel, szerelmével s életem férfijával, valamint az egész világgal. Hatalmas öröm és hála jár át. Örömmel visszük hírül dalainkat, amilyen stílusban kérik. Annyit hagyunk mindig útravalóul: Légy bátor, mert a válasz ott van az ajtók mögött!
Utószó
Hálásan köszönöm minden lelkes támogatómnak és olvasómnak, hogy velem tart utam során. Hogy segít és erőt ad szavaival, jelenlétével. Minden felmerülő nehézségnek és fejben született akadálynak. Nem egyszer hallottam eme hangot, sőt hallom olykor még. Igen sokszor megesik ez bárkivel. Mindenkinek mást jelent, más az időtartama: Mit talál az ajtók mögött, mit képes hátra hagyni és mennyi idő kell hozzá. Az írás során rengeteg felismerés ért utol. És hazudnék, ha azt mondanám nem fájtak egy kissé. De valahogy egy olyan volt, mikor leesik valamilyen vicc, de nem azonnal. Vagy úgy is fájhatott, mint egy favicc, és társai. Ugyanis hatalmas tanítást hordozott számomra eme történet megírása és legépelése egyaránt. S szentül hiszem, hogy még kiadott formájában is fog nem egy tanítást átadni. Velem tartasz az útvesztőbe? Ki olyan bátor, hogy betekintést nyerjen az ajtók mögé? Gyertek mennél többen és vesszünk el együtt, hogy majd egy szép és váratlan pillanatban, újra találkozhassunk. Megtisztelő, hogy részese vagy az életemnek és olvasója csodáimnak. Kellemes kikapcsolódást kívánok. Találkozunk hamarosan a folytatásban.