6.
Culát és Gabit meglepte a döntés, mikor elmesélték Robinak, hogy mire készülnek, és a kissrác azt válaszolta, hogy rendben, megy ő is. Apjától elkérte az új gumikat, azzal az ürüggyel, hogy Culának kell, de kifizeti, vagy majd vesz másikat helyettük. Az apa elhitte a mesét, és zokszó nélkül adta oda fiának a gumikat. Robi oldalról nyakába akasztotta, mint egy válltáskát, és felült Cula csomagtartójára. Akármilyen kis kölök, ezzel a húzásával, hogy elmegy a két nagyfiúval a dögkúthoz, bizonyította vagányságát.
– Mehetünk. – mondta Culának, és fenékbe paskolta.
– Igen uram. – reagált Cula, mint taxis az utasának. Robinak tetszett ez a rövidke jelenet, és elnevette magát. Gabi is mosolygott rajtuk, közben elindultak.
Cula kerékpárjának vázán mindig volt szerszámtáska, a legfontosabb kéziszerszámokkal. Rendszeresen ellenőrizte a táska tartalmát, mert otthon is szokta használni, és megnyugtatta az a tudat, hogy akárhova is megy, a szerszámtáska tartalma hiánytalanul megvan.
– Na figyelj kisgyerek. – kezdte mondandóját. – Elmegyünk a dögkúthoz, de nem foglalkozunk vele, nem pisálunk, nem dobunk bele semmit. Megszereljük a bringádat, kicseréljük rajta a gumikat, felülsz rá, és jövünk haza. Világos?
– Igen. – válaszolt Robi. Esze ágában nem volt a kútba pisilni, nem akart ő semmit, csak amit Cula mondott, semmi mást. Ő már jó fiú, már nem tud a légynek sem ártani egy hete. Most is volt benne félelem, gyomrában az ismerős érzés bizsergett, de önként vállalta ezt az utat, és nem kivagyiságból, hogy megmutassa Culáéknak, hogy ő milyen tökös gyerek, csak egyszerűen azért, mert ő ilyen, szeretett a tilosban járni, még akkor is, ha az félelmet okoz.
Ahogy közeledtek, egyre nőtt bennük a feszültség, gyomrukat izgalom, félelem feszítette. Azt beszélték meg, hogy a kúttal nem foglalkoznak, kicserélik a gumit, felpumpálják, és már tűnnek is el a határból. Hárman gyorsan végezni fognak, Cula pikkpakkra megszereli a kereket. Robi számított is rá magában, hogy két barátja segíteni fog.
Pár méterre a dögkúttól halkabbra vették a beszédet. Meglátták Robi bicaját a kút mellett heverve, ugyanúgy volt, mint egy héttel ezelőtt, ahogy ott hagyták. Ebből rögtön rájöttek, hogy azóta senki nem járt erre, különben nagy valószínűséggel elvitték volna a bicajt, akárki, aki erre jár. A kútból se jöhetett ki az az ember, mert ő is elvitte volna. És lehet, hogy már nincs is életben. Egy hétig étel és ital nélkül abban a büdös kútban, nem sok ember bírná. A három fiúnak fogalma sem volt róla, hogy a vándor mióta raboskodik a kútban, és arról sem, hogy a dögökből tartja életben magát. Nekik legmerészebb fantáziájuk is csak ablaküveg betörésig, madárfészek kirabolásig szárnyalt.
Célba érve a bicajokat elfektették a földön. Cula rögtön megfogta Robi kerékpárját, és fejtetőre állította. Kulcsokat vett elő szerszámtáskájából. Mindegyikük szeretett volna bele nézni a kútba, vajon mi lehet azzal az emberrel, de nem mertek. Cula meglazította a két anyacsavart, és a kereket kiemelte a villából.
A kút lakója meghallotta a neszeket, ahogy földre döntötték érkezéskor a bringákat, hallotta a zajt, ahogy Cula megfordította Robi bicaját, és hallotta, ahogy a kulcsokkal csörömpöl. Megint itt vannak, gondolta magában, és kezdett ideges lenni. Pár szófoszlány is leszűrődött a mélybe. Számított rá, hogy megint a kútba vizelnek, és megdobálják. Elejét akarta venni a dolgoknak, és felkészült a védelemre.
Nyakából leakasztotta a csúzlit, és egy kavicsot vett elő zsebéből, közben sűrűn felfelé pillantott, hátha meglátja valamelyik fiút. Az enyhe zörejt, és a beszédet hallotta, de nem látta meg egyiket sem. A kavicsot betöltötte kezdetleges lőfegyverébe, és néhány mozdulattal többször célba vette a kút magasan tátongó nyílását. Gyakorolta a célzást, majd leeresztette a csúzlit, és várt. Bal kézzel az ágas nyelét fogta, jobb kezében, a gumiban pihenő, kilövésre váró kavicsot. Két keze teste előtt pihent, bevetésre várva.
Cula nagy rutinnal lefejtette a régi külsőt az abroncsról, és levette a belső gumit is. A két másik fiú figyelte a szakszerű mozdulatokat.
– Na kiscsikó, ezért jössz nekem egy kólával.
– Oké Cula, megkapod. – mosolygott Robi, de ez a mosoly nem volt felhőtlen. Látszott rajta, hogy a múltkori zűr nem múlt el nyomtalanul, és a mostani félelem is ott bujkált a mosoly mögött, és a szeme világában.
– Mielőtt elindulunk, belepillantunk a kútba?- kérdezte. A kérdés hallatára a
bandavezér kezében megálltak a kulcsok, Tekintetét a kissrácra szegezte. Hirtelen nem tudott mit válaszolni, de legszívesebben ő is belenézett volna a kútba, és nagy valószínűséggel Gabi is. Mindegyiküket furdalta a kíváncsiság, és Robi most feldobta a labdát.
– Akkor már két kólával jössz. – hangzott Cula válasza. Robi nagyon megörült, fizet ő hármat is, csak hadd teljesüljön a kívánsága. Gabit is láthatóan öröm fogta el. Gyomrukban ismét felébredt az a bizonyos bizsergő érzés, de most jóval erősebben, mint amikor útnak indultak. Féltek, lábukban ott járkált a félelem, és a menekülési vágy. Azzal tisztában voltak, hogy a kút mélyén az az emberféle valami nem tud nekik ártani, mert nem bír kiszabadulni, és teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Mégis féltek tőle. Viszont egyvalami elkerülte a figyelmüket, amit teljesen elfelejtettek egy hét alatt, hogy Gabi csúzlija beleesett a kútba, és most a vándor kezében megtöltve használatra vár.
Cula kerekeire állította Robi bicaját, és elfektette a földön. Utána elpakolta a szerszámokat, tenyerét párszor összecsapva leporolta, végül megtörölte pólója oldalán. A ruhaneműn koszfolt keletkezett, de nem tűnt ki a többi közül, amik korábban kerültek oda. Egymásra néztek, a feszült pillanat megdermedt a levegőben. Tudták, hogy most következik a legnehezebb feladat, lekukkantani a kút mélyére.
Lassan, tétován, óvatosan közelítettek a betongyűrűhöz. Odaérve megfogták a szélét, de nem hajoltak fölé. A vándor meglátta a gyűrű belsejére ereszkedő ujjakat. Kezét felemelte, a csúzligumit kihúzva megcélozta a kút magas nyílását, ahonnan csak a kék ég mosolygott le rá.
Cula állt középen, bal kezénél Gabi, jobb oldalán Robi helyezkedett el. Féltek, de arra nem gondoltak, hogy veszélybe vannak, arra meg főleg nem, hogy mekkora ez a veszély.
– Akkor rajta!- adta az utasítást Cula, és egyszerre hajoltak a kút fölé, és lenéztek az aljára.
A vándor türelmetlenül várt, kihúzott gumival. Mikor a fiúk a kút fölé hajoltak, csak három fekete sziluettet látott. Fél pillanat alatt célba vette az egyiket, és lőtt. A kavics surrogva szelte a levegőt, megállíthatatlanul száguldott felfelé.
folyt.köv.