A dögkút lakója. 7. rész.


7.

Leeresztette a csúzlit, és diadalittas táncot járt a dögiszapban. Kezeivel fröcskölt, lábaival rúgkapált, üvöltözött örömében, de emberi szó már nem hagyta el a torkát, csak primitív gügyögés, makogás.
Robi aléltan csuklott össze, mint egy lisztes zsák, tehetetlenül dőlt el, és nagyot puffanva elterült a földön. A kavics halántéka fölött találta el, a bőr azonnal felszakadt, és meleg vér jelent meg, végigfolyva a fiú pajesza mentén. Cula és Gabi nagyon megijedt, ösztönösen tört ki belőlük a sírás, mintha így akarnának védekezni a félelem ellen. Leguggoltak a sebesült fiúhoz, és szólítgatták, pofozták, de nem tért észhez. Cula benyúlt a zsebébe, kihúzott egy használatlan, de kicsit maszatos zsebkendőt, és Robi fején lévő sebhez szorította. Utána letörölte arcáról a végigfolyt vért, és újra visszahelyezte a sebre.
– Kössük oda valahogy.- mondta Gabinak síró, dadogó, remegő hangon.
– Mivel?- kérdezte Gabi, ugyanolyan síró félelemmel, amilyen Cula hangjában is bujkált. A bandavezér gondolkodás nélkül fűzte ki térdig levágott farmernadrágja bújtatójából a szíjat.
– Ezzel. Segíts.- mutatta barátjának. A zsebkendőt Robi sebén tartotta, Gabi meg óvatosan körülvette a sérült fejen a szíjat, úgy, hogy pont középen szelje át a zsebkendőt, és finoman meghúzta. Ügyelt rá, hogy ne legyen szoros, de azért annyira laza se, hogy le tudjon esni.
A lény még mindig tombolt a kútban, a fiúk hallották a félelmetes hangokat, féltek, de tisztában voltak vele, hogy nem tud a kútból kijönni. Így ha nem is nyugodtan, de kellőképpen tudtak foglalkozni sebesült, ájult barátjukkal.
– Valahogy haza kell vinni, orvosra van szüksége.- mondta tanácstalanul Gabi.
– Felkötjük a csomagtartómra.- adta az ötletet Cula.
– Hogyan?
– Figyelj, felülök a bicajra. Te felteszed Robit a csomagtartóra, és a rossz belső gumival a derekamhoz kötöd. Szorosan, hogy ne tudjon leesni.
– És a kezei?
– Lógni hagyjuk, majd a gumi oda szorítja a testéhez.
– És a lábai?- kérdezett újra Gabi.
– Majd lassan megyek, nehogy a küllők közé akadjon. Sikerülni fog.- magyarázta Cula.
Legalább tíz percet elbíbelődtek, mire Robit megfelelő helyzetben sikerült rögzíteni a csomagtartón, Cula derekához. Egyfolytában sírtak, de a dögkút lakója okozta félelmük csökkent egy kicsit. Más fajta félelmet éreztek most, Robi állapota miatti félelmet. Nem tudták mekkora a sérülés, a feje, esetleg az agya milyen mértékben károsodott. Nem is tudhatták, ők gyerekek, nem orvosok. Valahol a lelkük mélyén volt egy kis büszkeség, hogy a történtek, és az ijedtség után higgadtak tudtak maradni, és ha még féltek is, el tudták látni barátjukat. Úgy érezték, minden tőlük telhetőt megtettek Robiért.
A félelmen kívül lelkiismeret furdalás is kínozta őket. Ha Robi kérésére nemet mondanak, és nem néznek bele a kútba, akkor most minden rendben lenne. De Robi akarta, az ő ötlete volt, hogy nézzék meg azt az embert. Ez nem jelent semmit, ezért nem lehet Robit hibáztatni, nem szabad az ő nyakába varrni a történteket. Neki csak egy ötlete volt, amit a másik kettő elfogadott. Ez talán nagyobb hiba, mint maga az ötlet. Ők évekkel idősebbek Robinál, nekik kellett volna, hogy legyen annyi eszük, az ötletet nem elfogadni, és nemet mondani Robi kérésére. De utólag már könnyű okoskodni, és a baj megtörténte után felesleges is, a tényeken nem változtat, és a feltételes módú mondatoknak sincs túl nagy értelmük.
Elindultak lassan, Cula óvatosan kerekezett a hepehupás, itt-ott göröngyös földúton. Robi enyhén rázkódott, de stabilan ült a helyén, akárcsak a seben lévő zsebkendő. Gabi hol mögöttük ment, hol mellettük. Figyelte Robit, és a kötést, nehogy valamelyik rögzítése fellazuljon, esetleg teljesen szétbomoljon. Cula már nem sírt, de erősen szipogott, torka lüktetett a dactól, a fájó valóságtól. Aggódott, nem tudta elképzelni, mi lesz ezek után. Mit mondanak Robi szüleinek? Azt, hogy egy fél állat őrült lelőtte, aki a dögkútban lakik? Ezt nem lehet mondani. Majd azt hazudják, hogy elesett, és fejét egy vasdarabba ütötte, ami a földből állt ki. Ez talán hihető.
Még hazafelé tekertek, Cula elmondta a tervét Gabinak. Közölte vele, hogy hallgassák el az igazságot, hazudják azt, hogy Robi elesett, és egy vasdarab sebesítette meg. Gabi vevő volt az ötletre. Ha a szülők megtudnák, hogy a dögkútnál jártak, és elhallgatták azt is, hogy egy ember van a kútban, aki segítségre szorul, minden bizonnyal akkora verést kapnának, amilyet még soha. Féltek a büntetéstől, ezért döntöttek inkább a hazugság mellett.
Egyszer álltak meg útközben, Gabi letörölte Robi arcát, és kicserélte a vértől ázott zsebkendőt, feláldozva a sajátját. A kissrác továbbra sem mutatott semmiféle életjelet, Cula és Gabi féltek haza menni, a saját, és Robi szülei elé kerülni, de tudták, nincs más választás, muszáj menni, már csak Robi miatt is. Számítottak rá, hogy így is kapnak verést, de mégsem akkorát, mintha az igazságot mondanák el. Ha mindketten ugyanazt hazudják, nem fog kiderülni az igazság, legalábbis addig nem, amíg Robi fel nem épül. És ha meggyógyult, felépült, vele is lehet beszélni, hogy ugyanazt hazudja, mint ők. Már ha lesz rá alkalom. Mert ha Robi a kórházban tér magához, és az épp bent látogató szülőknek, vagy az orvosnak elmondja az igazságot, mielőtt ők beszélni tudnának vele, akkor nagy baj van. Van még egy lehetőség, ha Robi magához tér, de szellemileg visszamaradott marad, nem tudja elmondani az igazságot, de ezt Culáék még ellenségeiknek sem kívánták volna, nemhogy Robinak.
A sérült fiút egyenesen haza vitték. A szülők megijedtek, de nem bántották a két nagyfiút. Viszont a véleményük meg volt róluk, hogy nem tudnak egymásra vigyázni, Robit minden rosszba bele rántják. Cula ennél a kijelentésnél mondhatta volna, hogy Robi ötlete volt az, amiből végül a baleset történt, de úgy döntött nem szól, inkább lenyeli a békát. Ha meg is említi, nagy valószínűséggel nem hittek volna neki, amit az adott helyzetben teljesen megértett.
Robi édesanyja azonnal mentőt hívott, ami tíz percen belül megérkezett, és a fiúval szirénázva száguldott a kórházba.
Culáék nem várták meg a mentő érkezését, elég feszült, és kényelmetlen volt a helyzet. Inkább fülüket, farkukat behúzva haza somfordáltak, akár egy gazdátlan kutya, amire sehol nem néznek jó szemmel. Szívük szerint bekísérték volna Robit a mentővel, de inkább eltekintettek tőle, főleg így, hogy a sérült fiút szülei kísérték.
Lógó fejjel kerekeztek hazafelé. Mindketten szerették volna, ha soha nem érnek haza. Az miatt is fájt a fejük, hogy saját szüleiknek el-e meséljék a történteket. Persze nem az igazságot, hanem az elferdített változatot. Rövid mérlegelés után úgy döntöttek, jobb, ha maguktól elmondják, előbb-utóbb úgyis megtudja mindenki. Jobb túlesni rajta, ha esetleg verést kapnak a történtekért, nem fognak belehalni.

A vándor szorgalmasan dolgozott a kútban. A szabadulás megvalósításán ténykedett, és látott is rá esélyt, hogy sikerülni fog. Bő egy héttel ezelőtt jutott eszébe az ötlet, akkor válogatta szét a hosszabb lábszárcsontokat, amik tehéntől, lótól származtak.
Mikor a gyerekek megtámadták őt, mert a kavicsdobálást, és a csúzlizást támadásnak vélte, úgy döntött, hogy tovább nem szabad halogatni a dolgot. Ha ezek a büdös kölkök már csúzlival lőnek rá, ki tudja, mit tesznek vele legközelebb. Talán nagyobb kövekkel agyondobálják, vagy annyi élő patkányt dobnak rá, hogy esélye nem lesz védekezni, életben maradni. Az is lehetséges, hogy jó sok papírt dobnak a mélybe, és meggyújtsák, hogy ő elevenen elégjen, földi maradványai, elvegyül a többi dög között, és soha senki nem tudja meg, hogy egy ember a dögkútba veszett. Majd talán évtizedek múlva, ha már a kút nem fog rendelteltetés szerűen funkcionálni, és jön egy brigád kitakarítani a tartalmát, akkor veszik észre az oda nem illő emberi csontokat. De az is lehet, ha majd a kút megszűn létezni, semmi takarítás nem fog történni, egyszerűen tele dobálják szeméttel, sittel, feltöltik földdel, jól ledöngölik, és a tetejére fél méter vastag betont húznak.
Ezért úgy döntött, hogy ki kell menekülni a kútból. Számított rá, hogy a gyerekek előbb-utóbb megint visszajönnek. A legjobb védekezés a támadás, kimászik innen, elbújik, lesben fog állni, és ha a gyerekek megjelennek, kíméletlenül lecsap rájuk, visszakapnak mindent kamatostól.

Folyt. köv.

Szólj hozzá!