Szerelem a tengeren. 3. rész

Harmadik rész

A két hét gyorsan elszállt, Olívia és Péter barátként tekintettek egymásra, hiszen mindkettőnek a csalódás, nagy fájdalmat okozott. Hazautazáskor, telefonszámot cseréltek.
Már dolgoztak azon a héten, amikor Olívia kapott egy telefont Pétertől, hogy szeretne vele találkozni. Az asszony kisebb rábeszélés után igent mondott. Úgyis olyan nehezen mennek a napok, de az éjszakák még sokkal nehezebbek. Megbeszélték, hogy pénteken este nyolc órakor találkoznak, Péter érte megy. Csak egy címet kért. Olívia, miután megmondta a címet, dühös lett magára. Nem kellett volna, mondogatta magában. Akkor már mindegy volt.
Eljött a péntek, Olívia válogatott ruhái között talált egy szép zöld testhez álló ruhát, ami olyan zöld volt, mint a szeme. Felvette magára, haját leengedte, gyönyörű, dús barna haja a vállára omlott. Pár kilót fogyott úgy nézett ki, mint tíz évvel ezelőtt. Senki nem mondaná meg, hogy harmincnyolc éves.
Péter kiugrott a kocsiból, rohant Olívia elé.
– Gyönyörű vagy – mondta és kezet csókolt.
Nagy csokor sárga rózsát adott át. Arra gondolt vajon tudja Péter, hogy ez a virág a kedvence?
A vacsora kicsit feszülten fejeződött be. Sok mindenről beszélgettek, csak saját magukról nem. Mindkettőjük szíve sérült volt, nem akartak még semmiféle kapcsolatot. Csupán udvariasságból találkoztak, bár tetszettek egymásnak. Aztán elmaradtak a találkozások.
Következő nyáron Olívia kapott egy telefont, hogy hajóútra fizetett be Péter mindkettőjüknek. Olívia nem tudta mire vélni. Nem beszélték meg, nem is kérdezett rá Péter, csak úgy saját maga döntött. Vonakodott a találkozástól, gondolkodott, aztán mégis elment. Tetszett neki Péter, de nem tudta, hogy akarja-e igazán.
Vacsora után Péter hazavitte és átnyújtotta a nyaralást lefoglaló és kifizetett csekket két hétre. Péter nem jelentkezett, eljött az utazás napja, nem látta a reptéren. „Talán késik” – gondolta magában. Egyébként is csak egy jegyet adott. Mindenesetre én felszállok a gépre az biztos, ha egyedül nyaralok nekem úgyis jó.
A szállodában elfoglalta a szobát, kipakolt és ment le az étterembe, majdnem összeesett mikor meglátta férjét, aki felé rohant és szorosan magához ölelte.
– Beszélnünk kell! – mondta.
Olívia reszketve tolta el magától. Péter sehol.

Másnap reggel a hajókirándulás. Olívia és Tamás a hajón egymás mellé ültek, és Tamás belekezdett a mondanivalójába.
– Drága Olívia, egy hétig éltünk együtt Patival aztán kiadtam az útját. Képzeld fogadásból csábított el. Elmondta a kolléganőm, ő a legrégebbi dolgozó, hogy nem én vagyok az első, akivel így elbánt. Az autód ott áll a parkolóban, nem használta, az is a fogadás része volt. Nagyon szégyellem magam, soha többé nem csinálok ilyet. Kérlek, adj még egy esélyt. Azért nem jelentkeztem, mert tudtam, hogy úgysem bocsájtod meg nekem. Hidd el azóta egyedül élek, senki nem jöhet számításba. Csúnyán és gyorsan vége lett ennek a kiruccanásnak. Rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, szégyellem saját magam előtt is. Mindent tudok rólad, figyeltelek hogyan élsz. Imádkoztam, hogy nehogy beleszeress valakibe, Tudom, hogy egész életemben egy lusta önelégült ember voltam. Mindent rád testáltam, te viselted a ház és kettőnk dolgait, munkád mellett. Bocsáss meg nekem. Ha nem is most, gondold végig, nem sürgetlek, nagyon szeretlek.
Olívia, a meglepetéstől nem tudott megszólalni.
– Péter, hogy jött a képbe?
– Én kértem meg, hogy segítsen téged visszacsábítani.
– És a kettőtök barátnője?
– Egy harmadik férfival van, akinek gondja van arra, hogy vele ne bánjon el, úgy mint más férfiakkal, azaz velünk.
– Szeretted őt?
– Gyorsan rájöttem, mit is jelentettél nekem és ő mit jelent. Érdekesnek tartottam a fiatalsága fogott meg. De nem szerettem. Aztán ahogy mentek a napok, nem tudtam vele élni, elküldtem. Soha többé nem akarom látni. Meg tudsz nekem bocsájtani?
– Még nem tudom!
Olíviának fel lett adva a lecke, időt kért férjétől, de ő maga tudta, hogy visszavárja.

Fél évig udvaroltatott magának Olívia, kérte férjét, hogy béreljenek hajót, egy napos tengeri hajókirándulásra, természetesen Olaszországban, ahol megbocsájtott férjének.
Két hónap múlva, közölte vele nőorvosa, hogy állapotos. A hajókirándulás meghozta gyümölcsét!

“Szerelem a tengeren. 3. rész” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Hát már 38 éves Olívia, mit is akarhatna…? Sokat csalódott, csalódott férjében, aztán Péterben. Mindennek megvan az ideje, megvan az ideje a tavasznak, az életnek, az örömnek, a könnynek; 38 éves Olívia, már nem kislány, a szerelem első virágos ágai elmúltak. Talán jobb így, hogy kibékült férjével. Nagy szerelmet már hol remélhetne letűnt idő honán, hiszen ideje van a tavasznak, a vetésnek, mindennek rendelt ideje van, a fészekrakásnak stb. Talán galambocskán eléldegélnek ezentúl, nem egymásban kell látni a Napot, hanem együtt nézzék a napsugarat: ez a lényeg.

  2. Drága Rózsa! Nekem nem szimpatikus ez a megbocsájtás. Merényletnek érzem a jegyet is Pétertől, és Olívia szíve azért gyorsabban dobogott, ha elfogadta azt a jegyet… Nekem ez így nem tetszik. 🙂
    (f)

  3. Szia Babu!
    Ezt teszi az igaz szerelem, a megbocsájtás, nem bűn. Szerelem nélkül együtélni az igen, az bűn!:)
    Örülök, hogy olvastál.Rózsa(l)(f)

  4. Na,ne Rózsa!Nem tehetsz ilyent !
    Erre nem gondoltam ,hogy ennyire hajlékony lenne egy értelmes no.
    Most már kiábrándultam belőle!
    Gratulálok a szépen megalkotott novelládhoz.
    Szeretettel…Babu(l)

  5. Kedves Rita!
    Szerintem
    Olívia és Tamás összetartoztak, bölcs döntés volt részükről, hogy újra együtéljenek.Örömmel láttalak.
    Rózsa(l)(f)

  6. Kedves Kata!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. Örömmel láttalak.
    Ölellek Rózsa(f)

  7. Kedves Rózsa!

    Örülök, hogy így alakult. Ők már talán értékelni tudják egymást, egy új kapcsolat új problémát vet fel. A megbocsátás egész életünkben fontos, mert különben magunkra maradunk, hiszen akaratlanul is megbántjuk embertársaink. Itt nem erről volt szó, de a csábításnak nehéz ellenállni. Tamás tanult belőle, biztosan jobban értékeli ezután a feleségét, a gyermekük édesanyját.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Drága Rózsám! Minden jó, ha jó a vége, így szól a mondás, és ez történetedre is igaz. Végig izgultam Olíviáért, hogy újra rátaláljon a boldogság. Igaz, nem a férjére gondoltam, de ez volt történetedben a meglepetés. Szeretettel gratulálok remek írásodhoz. Ölellek(f)Kata

Szólj hozzá!