Ikermisztikum 22/16. rész.


Beérve a városba, Eliza lelassított ötvenre. A taxi is ugyanezt tette, továbbra is kellő távolságot tartva. Kevin induláskor nem bírta ki, hogy ne kapcsolja be a magnót. Mike kazettája halkan szólt, senkinek nem volt ellenvetése.
Eliza befordult háza elé, a kocsi beállóra, és megállt a nagykapu előtt. Kevin kiszállt, majd Helga és Martin is kikászálódott hátulról.
– Légy szíves nyisd ki a nagykaput. – kérte Eliza, és a kulcsokat kinyújtotta az ablakon Helgának. Visszatekerte az ablakot, és várt. Helga odasétált a kapuhoz, a kulcsot beletette a zárba, és elfordította. A kapu két szárnyát segítették kinyitni a fiúk. Helga odament a Fordhoz.
– Jöhetsz. – mondta Elizának, és kinézett az útra. Pont akkor gurult el előttük a taxi, John odanézett, tekintete találkozott Helgáéval. Nem állt meg, feltűnés nélkül tovább gurult. Megjegyezte magának a házat. Helga megijedt.
– Láttátok?- kérdezte a fiúkat.
– Mit?- kérdezett vissza Martin.
– Azt a taxit. Egy férfi ült benne. Rám vigyorgott. Volt valami a tekintetében.
– Micsoda?- kérdezte Martin.
– Nem is tudom. Olyan félelmetes valami. Futkos a hideg a hátamon. – Kevin kiállt az út szélére, de már csak a taxi távoli hátsó lámpáit látta két apró vörös pontként.
– Csak egy autós, már el is ment, látod?- nyugtatta Helgát.
– De miért vigyorgott rám?- kérdezte a lány.
– Biztos rosszul láttad. Talán az éjszakai fények csaptak be. – magyarázta Kevin.
– Remélem. – mondta Helga nyugtalansággal a hangjában.
Közben Eliza beállt az udvarra. A két fiú becsukta és bezárta a nagykaput, Helga kinyitotta a garázst. A Ford begördült, és a motorja leállt. Eliza kiszállt, a kocsi kulcsot oda adta Kevinnek.
– A te kocsiddal mi lesz?- kérdezte Helgát.
– Elfér az a kórház előtt. Nem lesz baja, ismerik, tudják hogy az enyém.
Bementek a házba, leültek a nappaliban.
– Éhes vagy szomjas valaki?- kérdezte Eliza. Senki nem jelentkezett a kérdésre.
– Oké, ha nem, hát nem. – könyvelte el a házigazda. – Főzök teát, mert nekem kell. Aki akar, majd iszik belőle. – mondta, és kiment a konyhába.
– Te tudtál rólam?- kérdezte Martin.
– Igen. És bocsáss meg, hogy ilyen sokára kerestelek meg. – válaszolt Kevin.
– Ki az idősebb?- jött az újabb kérdés.
– Te, hét perccel. Az öcséd vagyok. – mosolygott Kevin.
– Majd mesélsz ugye? Harminc évet kell bepótolnunk.
– Persze hogy mesélek. De lesz még egy közös nagy feladatunk.
– Mi?- kérdezte Martin.
– Meg kell keresnünk édesanyánkat. – válaszolt Kevin komoly arccal.
– Fiúk, nem ismerem a múltatokat, de úgy látom nem fogtok unatkozni az elkövetkező napokban. – mondta Helga.
– Álljunk meg!- mondta Martin. – Kit kell megkeresni? Édesanyánkat? Akkor nevelőszüleim vannak?
– Igen, és nekem is. – válaszolt Kevin sajnálattal a hangjában.
– Mi a vezetékneved?- kérdezte Martin.
– Song.
– Én Rudow vagyok. Most melyik az igazi?
– Az enyém. – mondta Kevin.
– Honnan tudod?
– Az én nevelőszüleim családi neve Norman. Engem nem vettek a nevükre, téged igen. A miértre nem tudom a választ.
– Akkor én eredetileg Martin Song vagyok?
– Igen bátyus, Martin Song vagy.
– Martin Song, hú de furcsa. Tetszik, csak szokatlan. – ízlelgette régi-új nevét Martin.
Eliza jelent meg, tálcával a kezében. A tálcán teás kancsó, négy bögre volt. Letette az asztalra.
– Itt a tea, és a bögrék. Nem kínálom, aki kér, nyugodtan töltsön magának.
– Köszönjük szépen. – mondta Kevin, és ő töltött is magának.
– Na kérem. – vette át a szót Helga. – Nem ismer még mindenki mindenkit, itt az ideje a bemutatkozásnak. – Én Helga Stahl vagyok. – mondta kedvesen, és kezet nyújtott Kevinnek.
– Kevin Song. – mutatkozott be a fiú is.
– Azt hiszem most én jövök. – mondta Eliza a fiúknak. – Eliza Stahl vagyok. – és két-két puszi kíséretében kezet fogott a fiúkkal.
– Kevin Song vagyok, és a bátyám, Martin Song. Illetve Rudow. Most melyiket mondjam?
– Mit tudom én. – mondta Martin. – Martin, és kész. Az tutti.
– Martint súlyos autóbaleset érte, így került be a kórházba. – mesélte Helga.
– Ezt éreztem meg azon a reggelen. – vette át a szót Kevin.
– Tudjuk. Mi is egypetéjűek vagyunk. – mondta Helga.
– Akkor nem te vezetted a kocsit, hanem Eliza. – rakta össze a képet Martin.
– Milyen autót?- kérdezte Helga.
– Hát a Fordot. Mikor nem voltam magamnál, volt látomásom. Azt láttam, hogy a Ford közeledik, és te vezetted. De most már tudom, hogy nem te voltál, hanem Eliza.
– Akkor vittem Kevint a kórházba. – mondta Eliza.
– És mikor etettél, azért nevettél, mikor kérdeztem, hogy van-e testvéred?
– Min nevettem?- kérdezte mosolyogva Helga, pedig nagyon jól tudta miről van szó.
– Azt mondtad, egy húgod van, és mikor kérdeztem hogy néz ki, azt felelted nevetve, hogy úgy néz ki, mint te. – magyarázta Martin.
– Ja, igen. – válaszolt Helga. – Hát nem csodálatos?
– De igen. – mondta Kevin. – Ha Martint nem üti el az autó, talán soha nem jövünk így négyen össze.
– Talán örülnöm kéne annak, hogy el lettem gázolva?- kérdezte Martin.
– Hááát… – mondta kis fintorral Kevin.
– Hát, ha hiszitek, ha nem örülök. – mondta őszintén Martin.
– Oké gyerekek, a nagyon fontos dolgok egy részét megbeszéltük. – mondta Eliza. – Ideje lefeküdni. – Helga, légy szíves engedd le a redőnyöket, és kiviszem a tálcát, és megmutatom a fiúknak a szobájukat.
– Rendben. – mondta Helga, és odament a nappali ablakához, ami az utcára nézett. Megfogta a gurtnit, és a vér meghűlt az ereiben. A taxi ott állt a ház előtt, az út szélén. Ijedten felsikoltott.
– Segítség!- kiáltotta félelmében. Eliza és a fiúk odaszaladtak.
– Mi a baj?- kérdezte Martin.
– A taxi, amit láttam… ott áll az út szélén. – válaszolt Helga a falnak dőlve.
– Hol?- kérdezte Martin. – Tök üres az utca. – mondta értetlenül. Helga félve nézett ki az ablakon. Ekkor újabb döbbenet érte. Az utca üres volt, a taxi eltűnt.

Folyt. köv…

Írta: Edwin Chat

“Ikermisztikum 22/16. rész.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Edwin!

    Itt vagyok és jelzem, hogy az előbbi részeket is elolvastam, csak ott nem szóltam hozzá!
    Eddig jól alakultak a dolgok (jól összehoztad az ikreket),
    és ahogy mások is,én is reménykedem abban, hogy sikerülnek az esetleges félreértéseket tisztázni a taxissal!
    Nem lenne igazságos, hogy a gyermekek bünhődjenek apjuk esetleges rossz döntéseiért és hibáiért!!!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):)

Szólj hozzá!