Hangaszál: 13/12. rész

12.

Johanna délutánonként meglátogatta Mártát mintha nem történt volna semmi. Márta nem tudott ránézni, nagyon kimért volt vele, beszélgetni sem tudtak. A lány szinte meg sem szólalt. Johannának nagyon fájt, nem tudta, hogy mivel engesztelhetné ki, de azt gondolta, hogy az idő mindent megold, türelmes volt egyelőre, és minden nap meglepte valamivel Mártat, de ő mereven elzárkózott. Amit Johanna ott hagyott mindent elajándékozott Elinek. Ez a játék ment egy ideig, Márta megmakacsolta magát és tartotta a haragot. Johanna már kezdte unni a viselkedését, nincs ahhoz szokva, hogy neki nemet mondjanak, igaz Márta nem mondott nemet semmire, viszont a viselkedésén nem változtatott. Nagyon haragudott Johannára. Konráddal azonban estéről-estére közelebb kerültek egymáshoz, nagyon erős szálak fűzték egymáshoz őket, ezt Johanna kifelejtette a tervéből, úgy tudta, hogy nincs kapcsolat köztük.
Egy délelőtt idegen kocsi állt be az udvarba, Johanna kíváncsian várta a bejelentkezést. Leo kért bebocsájtást.
– Kíváncsian várom – mondta a cselédnek Johanna. „Mit akar ez az öregúr tőlem? Majd megtudom, ha bejön.”
Leo bemutatkozott. Johanna a nevét ismerte az előjáróságról, néhai apjának jó ismerőse volt sokat beszéltek egymással.
– Kisasszony üdvözlöm, Lídiát keresem.
Mikor a cseléd meghallotta, hogy Lídiát keresi, az ajtóhoz lopakodott és hallgatózni kezdett. Majd Elinek is elmondja mit hallott. Leo elmondta, hogy Lídiával van egy közös kislányuk.
– Sok nyomozás után kiderült, hogy itt él a maga birtokán!
– Ki az, hogy hívják?
– Mártanak – mondta Leo.
Johannával megfordult a szoba.
– Márta a maga és Lídia lánya? Nem lehet igaz, nem lehet igaz – ordította Johanna, a cseléd pedig futott, ahogy a lába bírta, elújságolta Elinek, amit hallott.
Eli azonnal szólt Mártanak, lihegve mindent elmondott.
Márta futott, futott, de már csak azt látta, hogy a kocsi kifordult az udvarból.
„Elkéstem, Johanna biztosan nem mondja nekem el az igazat” – gondolta és ezért szomorúan visszaballagott az iskolához. Kíváncsi volt, hogy Johanna mikor mondja el neki és hogyan.

Két nap múlva Johanna meglátogatta, de nem mondott semmit. Márta nem tudta türtőztetni kíváncsiságát.
– Johanna mentem hozzád a múlt nap és egy idegen kocsit láttam elhagyni a kastélyt. Ki volt az?
– Egy Leo nevezetű ember, aki Lídiát kereste, nem árultam el neki, hogy hol van.
– De mégis, ki volt ez, Mit akart Lídiától?
– Apám ismerőse volt, régen az előjáróságon dolgozott, csak látni akarta Lídiát.
Márta elbúcsúzott Johannától azzal, hogy lepihen. Az úton szédelgett, verte a víz, reszketett attól, hogy Johanna nem őszinte hozzá.
Hazaért és levelet írt Konrádnak. Leírta, hogy mit hallott a cselédlány és azt is, hogy mit mondott Johanna. Ahogy beesteledett, elküldte a levelet Elivel. Konrád égett a vágytól hogy megtudja mi történt, levelet küldött vissza Mártanak.
„Drágám ma nem megyek hozzád. Holnap bemegyek a városba és utánanézek ennek a Leonak. Valami különös titok áll a látogatás mögött.”

Johannának azon járt az esze mi lesz most, Vajon megtalálja-e Lídiát Leo? Ő letagadta Mártát, annyit mondott, hogy elköltözött a fiatal intézővel, megszöktek és nem tudja, merre vannak. Leot nagyon lehangolta a hír, már nincs sok ereje keresni a lányát. Johanna nem volt nyugodt, bántotta a lelkiismeret, hogy Mártának nem adta meg a lehetőséget, hogy beszéljen az apjával.
– Jóváteszem, jóváteszem – mondogatta magában. Valami olyat kell véghezvinni, hogy Márta ne legyen ilyen hideg hozzá.
Másnap délután elment Mártához és azt mondta neki:
– Márta, nekem nagyon hiányoznak a szüleim, te soha nem akartad megismerni a szüleidet?
Mártának felcsillant a szeme, mindent elfelejtett, mindent megbocsájtott Johannának és a nyakába ugrott. Johanna megkönnyebbülve ölelte magához.
– Azt ajánlom, hogy keressük meg őket, én segítek neked. Holnap a városba megyek és megbízok egy embert a szüleid felkutatásában jó lesz?
– Még kérdezed, nagyon nagy örömet szereznél vele. Minden vágyam, álmom az, hogy találkozzak a szüleimmel, még egyszer. – Átölelte barátnőjét és elbúcsúzott tőle.
Johanna bizakodva nézett utána. Ez majd elfelejteti Mártával, amit ellene tett.

Másnap, ahogy ígérte elment a városba, és felkereste azt a magánnyomozót, aki Gustav feleségét és gyerekeit megtalálta. A férfi igent mondott a megbízásra, és amikor már mindenben megegyeztek és az előleget is átvette annyit mondott:
– Nem tudom ki ez a Leo, de tegnap egy férfi is megbízott a keresésével. Remélem mielőbb megtalálom.
– Miért nem mondta? Ki volt a férfi, hogy nézett ki?
A magánnyomozó nagyon megbánta, hogy elszólta magát, elmondta, hogy hivatali titok, nem adhatja ki. Johanna a táskájából egy nagy csomag pénz vett elő. A nyomozó gyors mozdulattal el is tette.
– Mit kell ezért csinálnom? – kérdezte.
– Nekem találja meg először Leot – mondta Johanna. – Nagyon gyorsan, és előbb nekem találja meg, ennyi pénzért már megteheti.
A nyomozó körül gyakornok lábatlankodott, hallgatózott, Konrád gyerekkori barátja, ő ajánlotta a főnökét. „El kell érni Konrádot és elmondani, hogy mást is bízzon meg, mert így a főnökétől nem várhat semmit.”Elsőnek a kisasszonyt értesíti, túl sok pénzt adott neki. Azonnal üzenetet küldött.

Konrád visszautazott a városba és egy kis kocsmába találkozott a gyakornokkal. Milyen átkozottul arrogáns és erőszakos Johanna. Ilyen nővel még életemben nem találkoztam. Ennek aztán helyén van az esze, és pénze is van, rengeteg, tehát ha valamit el akar érni, azt eléri bármi áron. A gyakornok megígérte, hogy minden tudnivalót megoszt Konráddal.
– Előbb megtudod az ember elérhetőségét, mint Johanna azt garantálom.

Este Konrád elmondta Mártának, hogy mi történt. A lány nem hitte volna, hogy ekkorát lehet csalódni a legjobb barátnőjében, sírt naphosszat. Este megérkezett Konrád és Johanna is ment a jó hírrel. Eli meglátta Johannát, befutott Mártához és Konrádhoz, hogy azonnal távozzon, mert jön Johanna. Konrád az ablakon ugrott ki és a lovát elvezette a sötét árnyékos kertben, aztán felült rá és lassan poroszkált hazafelé.
– Márta! – szólította Johanna. – Merre vagy?
Márta kisírt szemekkel ment elébe.
– Itt vagyok, miért sírsz?
– Nem akarok róla beszélni – mondta Márta.
Johanna leült vele szemben és azt mondta, hogy örömhírt hozott.
– A városban megbíztam egy magánnyomozót, hogy keresse meg a szüleidet. Nemsokára teljesül a kívánságod, ne sírj kedvesem, nem lesz baj, én ígérem neked.
Márta nem tudott szóhoz jutni, lehajtott fejjel ült és szomorkodott, patakokban hullottak könnyei. Johannának a szíve szakadt meg, de nem mert semmi mást mondani, sem közeledni Mártához.
– Márta, mondd, miben segíthetek? Bármi is legyen az, elűzöm a szomorúságod és visszahozom jókedved, csak mondd meg mi a baj! – Ám választ nem kapott, így nyugtalanul ballagott hazafelé.

Lídia eközben élte az öregek otthonának boldog vagy boldogtalan napjait. Barátokra tett szert, sokat olvasott, aztán délutánonként kártyáztak, felolvastak, színdarabot próbáltak, kirándultak. A napjai az utóbbi időben jól teltek, beilleszkedett a csoportba, hihetetlen történeteket mesélt a sorstársai biztatták, hogy meséljen még. Elmesélte az életét, nem hagyott ki belőle semmit, aztán a hallgatósággal megbeszélték. Az, hogy az ő története senkinek nem árulta el, most az egyszer nem beszélt mellé csak az igazat mondta el és várta a véleményeket. Sokan elítélték a főszereplőt, akkor Lídia elgondolkodott és rájött, hogy mennyivel mindent másképp csinálna most. Az anyai ösztön most először megszólalt benne és olyat érzett, mint még soha, vágyakozott a kislánya után. Éjszakákon át nem aludt és elhatározta, megkeresteti Leot. Élete legrosszabb döntése volt elküldeni, beszélni kell vele, amíg nem késő.

“Hangaszál: 13/12. rész” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Márta is hazudott, titkolózott a legjobb barátnője előtt. Akkor mégis mit várt? Na, de megyek is, mert jön az utolsó fejezet! 🙂

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  2. "A lány nem hitte volna, hogy ekkorát lehet csalódni a legjobb barátnőjében,"

    Hát, ez "aranyos" és őbenne? Fel se merül, hogy ő ugyanúgy becsapja és átveri a másikat, mint ahogy őt?

    Nagyon jól bonyolítod a szálakat, és bár Márta most is nagyon szimpatikus, nekem lejön az erkölcsi hiányossága is. Hiába, senki se tökéletes.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Drága Kitti! Légyszíves amikor lesz időd a privátba írd le véleményed. Köszönöm szépen, hogy egyszuszra elolvastad
    Szeretettel..
    Rózsa(f)

  4. Eléggé későre jár, talán az fárasztott el, nem ez a rengeteg cselekmény. 🙂
    A zárást most már nem hagyom ki. Örömmel olvastam eddig is. (f)

  5. Kedves Marika!
    Hatlmas ölelés soraidért.
    Üdvözöllek szeretettel.Rózsa(f)(f)

  6. Kedves Klárika!
    A következő rész az utolsó. Köszönöm szépen, hogy nálam jártál, remélem abban részben sem fogsz csalódni .
    Ölellek szeretettel Rózsa.(l)(l)

  7. Kedves Rózsa! Reméljük, hogy Lídiának nem lesz késő és Mártának sem! Érdeklődéssel várom a folytatást, üdvözöllek szeretettel: Klári(l)

Szólj hozzá!