Kedves drága barátom
Költő barátom új állás kapott, mégis maradt a kaptafánál. Na várj, mindjárt elmesélem. A dolog még a hét elején kezdődött. Sokan megorroltak rá a verseskönyv kiadása miatt, ami végül nem sikerült. Nagyon különcnek tarják. Elkezdtek mindenféle alantas munkát végeztetni vele, napi szinten hosszú órákig túlóráztatták. Eleinte nem igazán zavarta a dolog. Lepergett róla, sőt még örült is hogy egy kis plusz pénzt szerezhet a túlmunkával. De azért érezte, hogy más a hangulat.
És az ő hangulata is. Egyik este fáradtan hazaérve szobám ajtaján kopogott, benyitott és leült az ágyamra.
– Baj van? Kérdeztem tőle. Eddig még sosem láttam ennyire levertnek és csüggedtnek.
– Munkahelyet kell váltanom. Majd rám nézett olyan szemmel, mint aki tudja az azonnali megoldást erre a problémára.
– Hozzánk jöhetnél a boltba. Nem vagyunk valami sokan. Minden kézre szükség van.
Elkeseredetten a fejét csóválta.
– Majd lesz valahogy. Jó éjt. Átment a szobájába, nem írt semmit azonnal lefeküdt.
Pár nap múlva gondoltam megemlítem a főnöknőmnek, hogy tudnék szerezni embert az ületbe. Csalódottan, savanyú arccal nézett rám. Nem is figyelt.
A húgának vagy egy könyvesboltja és most lépett ki a váltó társa és nagyon nehéz neki egyedül vezetni a boltot. Könyvesbolt? Ez az! Kitűnő hely egy író számára. Mégis beszéltem a dolgokat. Másnap már kezdhet is, a papírokat majd folyamatosan intézik. Barátom is nagyon örült a dolognak.
-Látod! -mondtam. Ez a neked való, sok könyvet olvastál, tudsz ajánlani a vásárlóknak és ha van időd, még olvashatsz te is. Szerintem meg lesznek veled elégedve. Ezzel ez a dolog is lezáródott és folytatódott tovább az élet. Az új munkahelyet a cukrászdában ünnepeltük meg színes mázú minyonok társaságában. Remélem neked nem volt és ne is legyen ilyen problémád, hogy aggódsz, mivel keresheted a kenyered. Nem hiába hagyta rád apád a cégét. Tarts is meg.
Üdvözlettel: A te jó barátod
Kálóczi Balázs