Kezdetek

-Szüleim nagyon sokat veszekedtek nem egyszer öntudatlan állapotra itták magukat ilyenkor gyakran a két testvérem és én is kaptam bár semmi rosszat nem tettünk csak közéjük álltunk.
-Hárman voltunk testvérek egy húgom és egy nővérem volt, én voltam egyedül fiú. -Nem nagyon emlékszek ekkoriban szüleim, hogy néztek ki Édesapám magas vékony volt Édesanyám alacsonyabb volt nála nem sokkal.

-Egy kertes kis házban laktunk ekkor egy csöndes utcában az egyik, kerületben 5 éves lehetettem talán, de már tudnom kellett önálló döntéseket hoznom testvéreim érdekeit biztonságát szem előtt tartani.

-Ez nem sikerült még ekkor kicsi voltam, de éreztem ő a fiú nekem kell helytállnom amikor családi perpatvar keletkezik.

-Sokszor nem volt lehetőségem erre mert az ajtót néha kulcsra zárták belülről a szüleim és felakasztották a helyére de ott nem értem el, mire széket vagy valamit odahúztam volna amire felállhattam volna már késő volt.

-A szomszédok nem nagyon mertek mit tenni, mert apám rendőrt volt, anyám mentőautón tiszt tehát nem nagyon mertek közbe avatkozni ilyenkor.

-Egy nyári napon kint játszottam a kertbe a szomszéd pont etette a kutyáját, egy zsemle színű tacskót már öreg volt szegény ahogy haladtam felé, a bácsi rám szólt ne gyere közelebb mert eszik és ilyenkor nem barátkozik, nem is hallottam meg a veszélyre figyelmeztetést, hanem még közelebb mentem a kutya felemelte fejét rám nézett morgott vicsorított de én csak mentem közelebb.

-Hirtelen felém ugrott és elkapta a bokámat kicsit megijedtem de nem estem pánikba ez meglepett.
-Nem sírtam de a bácsi jobban megijedt mint én, ekkor robbant ki apám a lakásból és elkezdte a szokásos monológját ittasan előadni néha ordítva, hogy bizonyítsa igazát, anyám követte a példáját és már ketten kiabáltak az udvaron ekkor kezdtem el sírni oda rohantam apám elé átöleltem, persze csak a lábait bírtam még akkor csak de félre lökött tudomást sem véve rólam, hogy mit mondok.

-A kertben nagyon szerettem játszani, kicsi volt a lakás gyerekek egy szobába szüleink a másikban elég kicsi volt a mozgás terünk bent. -Nem tudom mikor és miért de nagyobb lakásba költözhettünk minden gyereknek külön szoba szüleiknek lehetett volna de mivel jött velünk apám anyukája is, hogy amikor ők dolgoznak legyen aki vigyázzon ránk.

-A kishúgommal kerültem egy szobába nővérem külön de sokszor át jött mert félt egyedül maradni, így ismét hárman voltunk egy szobában biztonságot nyújtottunk egymásnak. -Nem emlékszem az idő múlásra, de egy napon így szólt édesanyám ma jössz velem dolgozóba, azt hittem mentőautóba leszek de nem.

-Mikor kiléptünk a kapun az utcára apám éppen akkor lépet ki a kapitányságról, anyám elkezdett orgona bokorról virágokat leszedni a saját kertünkből ami kihajlott az utcára.
-Apám ekkor vissza kiáltott az épületbe, kijött egy fiatal tiszthelyettes apám ránk mutat és mondd neki valamit, ekkor elkezdenek szaladni felénk anyám észre sem veszi őket.
-Mikor odaértek annyit mondott neki a fiatal hogy miért tépkedi le más kertjéből a virágot, anyám azt mondja itt lakom ők a gyerekeim ő pedig a férjem és mutat a mellette álló emberre a többiek a túloldalon hangosan felröhögtek ekkor apám is.
-Szegény elszégyellte magát ez látszott is rajta, rosszul esett neki hogy így kitoltak vele sűrű bocsánat kérés közt távozott.

-Furán néztem ez a jelenetet, nem értettem, de anyám közölte gyertek jön a busz siessünk.
-Felszálltunk a buszra és mentünk egy jó pár megállott, szerettem így utazni főleg hátul ott mindig jó nagy hely volt és néztem ahogy a fehér sávok el tűnnek a távolba.

-Leszálltunk a buszról egy ipartelepre hasonlító, területnél mentünk pár lépést és megálltunk egy üzlet előtt anyám a zsebébe kotorászott elővett egy kulcs csomót rá néztem.

-Anya itt fogunk lakni?
-Nem ez az új munkahelyem, apáddal együtt ezt fogjuk mondta mosolyogva.
-Megfogod a virágokat, amíg kinyítok?
-Igen feleltem büszkén.
-Ma nyitunk először, az lesz a dolgod amikor bejön egy néni adsz neki egy szálat jó?
-Jó! -Ekkor még nem tudtam mire is vállalkoztam ahogy beléptünk csokoládé dohány illata csapta meg az orrom ámulattal néztem a rengeteg játékot, kisautókat bármelyik az enyém lehetett volna akár az egész is fordult meg a fejembe. -Ebben a pillanatban csilingelés rántotta vissza a valóságba egy fiatal ember lépett a boltba.

-Kéz csókolom kedves hölgyem kérek szépen egy csomag Sopianae cigarettát egy doboz gyufát és egy dobozzal abból a konyakos bonbonból.
-Tessék parancsolni, még valamivel szolgálhatok? A fiatal ember körbe nézz.
-Nem köszönöm szépen! -Ekkor elindul az ajtó felé rám nézz hirtelen megáll anyámhoz fordul.
-Ne haragudjon most láttam meg ezt a gyönyörű orgonát eladó? -Szeretnék venni belőle, ma van a házassági évfordulónk szeretném meglepni őt.
Nézze uram ez az első napunk, hogy kinyitottunk, nem kérünk érte pénzt.
-Fiam adj légy szíves a fiatalembernek egy csokorral. -Ahogy átvette a csokrot tőlem szemembe nézett és csak ennyit mondott köszönöm neked mosolyogva dalolászva távozott.
-Ott álltam némán ledöbbenten csodálkozva.
-Anya ő bácsi volt, nem néni miért kapott virágot?
-Emlékszel amikor kaptál nem rég egy tábla csokit?
-Igen.-Te nem etted meg rögtön haza hoztad ugye?
-Igen.-Megosztottad testvéreiddel?
-Igen megosztottam.
-Látod a bácsi ezt teszi majd, haza viszi valakit meglep vele.
-Nénit?
-Igen nénit? -válaszolta anyám mosolyogva.
-Van kedved nekem segíteni?
-Igen segítek.
-Akkor légy szíves menj hátra a raktárba hoznál kisautókat és oda a sarokba a polcra kitennél párat?
-Igen. Válaszoltam! -Már rohantam is hátra büszkén hoztam előre elkezdtem felhelyezni a polcra, csilingelés hallatszott, hátra néztem láttam egy idős néni jött be lassan tudott csak totyogni, eszembe jutott a dédim nem tudom miért talán a kora a mozgása emlékeztet rá.

-A botja kiesett a kezéből én már ugrottam is és felvettem.

-Köszönöm szépen segítséged.
-Nagyon szívesen.
-Anyám hangját hallottam amint kérdez.

-Kis unokámnak szeretnék egy babát venni.
-Milyenre tetszett gondolni?
-Annyira belemerültem a pakolásba fel sem tűnt mikor távozott.

-Kész vagyok kipakoltam anya.
-Hadd nézzem milyen lett, ügyes vagy köszönöm.
-Nincs mit feleltem.
-Ezek után már csak hátul a raktárban tettem nagy felfedezéseket, egyszer csak anyám szólt gyere megjött apád megyünk haza. -Ez az időszakom boldogság volt szinte elfelejtettem azokat a rossz napokat amikor még abban a kis házban laktunk mintha mások lettek volna szüleink.

-Eljött a húsvét reggele még lustálkodtam a szobában emeletes ágyunk alsó részén nem akartam még felkelni, de két lány testvérem sikítozik kiabálnak rohannak be hozzám, sikítozva ekkor már az ágyból kiugrottam és szaladtam velük szembe ahogy fordultam ki a szobából megbotlottam elestem.
-Gyorsan felpattantam és már rohantam volna tovább megláttam miben botlottam el egy faládába. -Körülöttem rengetek csoki tojás ahogy felrúgtam, a bejárati ajtó mellett még kettő ablakokba cukor rengeteg csoki, bárhova néztem mindenhol édesség.
-Ijedelmem lassan csillapodót megnyugodtam.

-Nagyon nagy kertünk volt egy zöldövezeti kertvárosban igaz sokan is laktak itt, amikor jó idő volt mindig kint játszottunk a kertbe. -A sarkon volt egy kis bódé egy öreg bácsi üzemeltette sokat beszélgetettem vele mikor tehettem.
-Ismerte szüleinket de mindig adott nekünk ezt azt.
-Amikor tehettük kint voltunk a kertbe éretlen barackot ettünk, akik eljöttek a kerítés mellett lefotóztuk őket egy gyufás skatulyából készül géppel.
-Nővérem ekkor már iskolába járt 4 évvel idősebb nálam húgom egy évvel fiatalabb.
-Egyik nyári délután apám szitkozódására figyeltem fel kiderült nővérem elcsavargott eltévedt a rendőrök vitték be az iskolába.
-Apám elindult, de nagyon dühös volt, így követtem öt az iskola egy sarokra volt a lakástól mikor odaértünk apám már a dühtől nem látott, de még tartotta magát.
-Ahogy jöttünk haza felé apám szitkozódott nővérem fejét ütötte, szitkozódott ütötte szinte 2 3 métereként láttam nővérem arcát nem sírt, de fejét lehajtva ment elöl éreztem, hogy már nekem fáj amit tesz.
-Apa ne bántsd kérlek ne bántsd, meg sem hallotta.

-Nővérem rám nézett egy halvány mosoly jelent meg amit a hosszú haja eltakart apja elöl. Azt hittem szüleim megváltoztak.
-Apám éppen a tévét szerelte szinte midig amikor otthon volt, ha nem azt akkor az orsós magnóját vagy éppen amit talált.

-Ekkor még akartam felelni szüleimnek mindig azt néztem hol mibe tudok tudunk nekik segíteni, nővérem mosogatott én söpörtem felmostam. -Mikor megéheztem

-Anya csinálj légszíves egy vajas kenyeret.
-Szólj apádnak kint van.-Apa szólt anya, hogy egy szelet vajas keny… és már kaptam is egy pofont amire nem számítottam beestem a falhoz.
-Miért anyád lusta egész nap csak itthon döglik én pénzt keresek nincs rá időm. -Nem sírtam nem könnyeztem csak ültem a sarokba, ekkor anyám rohant ki tudtam mi fog következni szemem becsuktam és szép dolgokra gondoltam a hangok egyre messzebbnek tünetek, majd hirtelen csend. -Mikor vissza zökkentem anyám feküdt a kövön orra szája vérzett ajka felrepedt, felálltam kimentem a fürdőbe hoztam vizes törölközött, ölébe vettem anyám fejét ahogy hozzáértem a sebekhez, anyám felszisszent ekkor fogadtam meg egyszer majd vissza adom mindezt csak várj…várj…zakatolt a fejem. -Valahol itt kezdődött egy fogadalmam is.