Előzés. Harmadik rész.

Másnap Mari olyan blúzt keresett, ami eltakarja a kék foltokat. Halkan sírt, nem ment dolgozni szombat volt, otthon akart takarítani. Előbb lemegy vásárolni. Telerakta a bevásárlókocsit, mert minden kifogyott, pótolni kell. A pénztárnál kereste bankkártyáját, de nem találta. Megkérte az eladót, hogy helyezze el a raktárba a kocsit, azonnal jön vissza és fizet. Hazament, gyorsan kiugrott a kocsiból, és lázasan kereste a kártyát, amit az asztalon felejtett. Vissza a boltba, és rendezte a számlát. Nem nézte meg az egyenlegét, mert eszébe sem jutott. Ahogy kiszállt az autóból egy kiskutya rohant felé.
– De édes vagy, hogy kerültél ide, ki a gazdád?
Az utcán nem látott senkit, aki keresné a kiskutyát. Lehet, hogy kidobta valaki? Azért feltette a netre, hátha valaki jelentkezik érte.

Napok teltek el és nem kereste senki. Nagyon megszerette, úgy döntött, hogy megtartja. Vásárolt kutya holmit, kosarat, játékot, és ennivalót. Az eladótól megtudta, hogy csivava keverék, ehhez kellett alkalmazkodni a vásárlásnál. András nem jelentkezett egész nap. „Talán lakást keres” – gondolta Mari. Délután már sötétedett, amikor megjelent egy csokor virággal. Bocsánatot kért és ígérte soha többé nem lesz ilyen. Mari felfogta a kiskutyát és simogatni kezdte.
– Kié ez a kutya?
– Az enyém – és elmesélte, hogy találtak egymásra.
– A kutyának kint a helye – mondta András, és bement a szobába.
Mari beszélni akart vele, de ő kérte, hogy ne, most nincs olyan hangulatban, hogy végig hallgassa, a szüleinél van baj, és amiatt kiborult. Mari kérte, hogy költözzön el, ő sírva könyörgött, hogy adjon neki pár hetet. Mari a könnyektől meghatódott és azt felelte, rendben. Aztán András a karjaiba vette és megtörtént az, aminek nem kellett volna. Mire Mari feleszmélt András már nem volt otthon. Nem tudta mire vélni ezt a sietséget, nem erre számított. Gyűlölte magát.
– Oda van az önbecsülésem – ordított, majd nagy nehezen felkelt.
Fejét mindkét kezével fogta, és magán kívül beszélt. Belenézett a tükörbe és egy békaszerű arcot látott, szemei kidülledve pirosak, és dagadtak. Ez az ember nem érdemel mást, mint hogy kirakjam a szűrét. Elhatározta, hogy most összecsomagolja holmiját.
András pár napig nem ment haza. Mari elment dolgozni, a kiskutyát, mint mindig kényeztette, odakészített neki enni, inni valót.

Amikor a munkából hazament, a kiskutya húzta a lábát, sírva szaladt Mari elé. Felvette, simogatta, a kis jószág vonított, ha a lábát megfogta. Valami nem stimmel ezzel a kutyával, sírt, fájt a lába. Gyorsan felhívott egy állatorvosi rendelőt, és elvitte vizsgálatra a kiskutyát. A doktor, megállapította, hogy a lába eltört, de hogy senki nem volt otthon, a bordáját is fájdította. Akkor mi történhetett?
– Valószínű, hogy a bordája is eltört.
Mari magán kívül volt a szomorúságtól, más nem járt ott mint… András biztos, hogy otthon volt, és ő tehette. Milyen ember ez, aki az állatokat bántja? Az embereket sem kíméli, mint ahogy már be is bizonyította. Alig várom, hogy kipakoljam, hazament és elkezdte András ruháit kipakolni. Észre sem vette, hogy ott áll előtte, részeg volt, alig tudott a lábán állni.
– Te mit csinálsz?
– Összepakolom a cuccod és azonnal elhagyod a lakásom!
– Mi van? Nem megyek sehova Te befogadtál engem, nincs hova mennem, tehát maradok.
– De igen, elmész, most azonnal.
– De, miért?
– Még kérdezed? Mit csináltál a kiskutyával, miért bántottad, milyen ember vagy te?
– Mari hallgass, mert megbánod!
– Miért azt kapom, amit a kiskutya?
Nekiesett Marinak és ütötte, verte. Mari segítségért kiáltott, de nem jött senki.

Másnap nem ment dolgozni, felhívta Noémit, aki gyorsan kocsiba ült és rövid időn belül Mari lakásánál volt. Elmondta, hogy mi történt, megmutatta kék foltjait. Noémi, hívta párját, és mindent elmondott. A barátja elbeszélgetett Andrással, aki össze-vissza hazudott nem tudta megmagyarázni tettét, csak annyit, hogy Mari provokálta. Aztán pár napig nem jelentkezett.

Mari félve, idegesen ment haza minden délután. Nem tudta, hogy mi vár rá. Majd jött a hétvége, mikor is Mari elhatározta, hogy elmegy vidékre barátnőjéhez, csak vasárnap este jön vissza. Andrással kerülgették egymást, nem találkoztak. A csapat győzött, mindenki ünnepelt, András nem ivott, Marival szeretett volna kibékülni, hisz nincs hova mennie, jóba kell, hogy legyenek. Ám az este hiába várta, pedig nem ivott, hogy beszélni tudjanak, Mari csak vasárnap este ment haza.
Aztán a következő héten csapat, évzáró bulit tartott, meghívták Marit is. András megígérte, hogy érte jön. Mari fodrásznál volt, új ruhát vett magának, csak is azért akart elmenni, hogy az edzővel beszéljen. András ruhái még mindig a sporttáskába volt össze rakva. Elmúlt már kilenc óra, András nem jött, Mari hívta telefonon, de ki volt kapcsolva. Noémi sem vette fel, őt is hívta. Szörnyen maga alatt volt, sírt, gondolkodott, mit tegyen? Noémi nem merte felvenni a telefont, ugyanis meglátta Andrást egy lánnyal éppen leléptek a buliból. Az egész estét elrontotta András, a körülötte lévő emberek a barátok, nem beszélve Mariról, mind lehangolva ült, az edző is belátta, András nem tud viselkedni. Másnap megkérdezte telefonon, hogy merre járt, mire azt felelte, hogy albérlet ügyében tárgyalt, szeretne elköltözni Maritól. Az edző felhívta Marit és elmondta neki, hogy András hamarosan költözik.

“Előzés. Harmadik rész.” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Kata!
    Nagyon örülök, hogy ellátogatsz hozzám. A bántalmazások sajnos elterjettek az utóbbi időben. A zaklatott élet, a felgyorsult tempó,súlyos traumák ráhatással vannak életünkre. Kívánom, hogy soha ne legyen részünk benn.
    Szeretettel.Rózsa(f)

  2. Kedves Rózsa!

    Én inkább nem értem Marit. Nekem úgy jött le, hogy ő egy komoly, független, bátor hölgy. Hiszen a legelején simán megkérte Andrást, hogy várjon. Habár valóban ki kellett volna dobnia, vagy legalábbis neki nem szabadott volna soha hazamennie, fel kellett volna jelentenie, de.. ha egyetlenegy magyarázatot szeretnék adni erre, akkor azt mondanám, hogy ő nem hiszi el ami történt. Trauma érte. Meghalt egyetlen szerelme, és közben ez a férfi végig mellette volt, segítette, támogatta. Amikor teljesen egyedül vagy a nagyvilágban magadra hagyva, akkor lehet, hogy tényleg függeni kezdesz egy embertől, aki kezdetben úgy tűnik rendes, kedves. Hiába derül ki, hogy ez a kép csak a fejedben volt, nem hiszed el! Nem akarod elhinni, mert akkor még egy fájdalommal kell szembenézned!. Valami ilyesmire gondolok. 🙁 . Talán még mindig nem dolgozta fel, ami Róberttel történt, és depressziós is lehet. A kiskutyát tiszta szívemből sajnálom, főleg, mert nem is értem, hogy miért bántotta, mi oka volt rá?
    Olvasom tovább…
    Szeretettel: (f)

    Kata

  3. Szia Rózsa !
    Meghökkenten olvasom a harmadik részét.Hát ilyen férfi az András ,aki nőt es kutyát bántalmaz?Azokat akik védtelenek!
    Ki vele ,de rögtön! Miért tűrik a nők az ilyen férfiakat könyörgöm!
    Nincs semmi önbecsülete Marinak ?
    No de meglátom azonnal ,mert megyek a következő részhez.
    Gratulálok Rózsa kedves szépen megalkotott novelládhoz!
    Szeretettel…Babu(l)

  4. Sziasztok kedveseim Rita, Ági, Pepa,Magdika!
    Örülök, hogy olvassátok az Előzés című írásom, sajnos nem gondolkodunk egyformán, mert nincs két egyforma ember. A történet, főszereplőjét elitéljünk, ám nem lehet tudni, hogy adott esetben mi mit is csinálnánk. A félelem nagy úr!
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  5. Szia Kitti!
    Bizony mi így gondoljuk, de vannak másképpen gondolkodók is. Én azt javaslom(f), hogy olvasd tovább, várd ki a végét.
    Ölellek Rózsa.

  6. Kedves Rózsa!

    A többi hozzászólóval egyet értve, csak azt tudom kérdezni hogyan juthat idáid egy nö, hogy ezt eltűri?
    Kíváncsian várom, észhez rér e Mari és elzavarja
    Szeretettel,
    Magdi

  7. Kedves Rózsa
    annyiban mindenképp igaza van az előttem szólóknak: hogy engedheti magát Mari ennyire megtiporni? De van rá válasz (legalábbis némely esetre van): a psziché "furcsasága". Egyrészt az ember, idővel alkalmazkodik a rossz körülményekhez, amennyire lehet. A bántalmazott is túléli a verést, és ha fizikailag kibírja, akkor lelkileg is "túlél". Ám, hogy ez mekkora károkkal jár? Nincs önbecsülése, mert leépült. Nincs önállósága, mert képtelen visszaszerezni. Vegetál, ahogyan egy zord körülmények közé került növény, aminek erejéből csak a túlélésre futja, fejlődésre már nem. Szomorú ez, de ahogy a bántalmazó szülő lelki torzulásokat okot a gyermekének, a bántalmazó "társ" is eléri ugyanezt. Vannak olyanok, akik "csak" lelkileg terrorizálnak – mégis elérik a megalázást. Csupán remélni merem, hogy szereplőd egyszer felemeli a fejét, és kitör a "rabságból".

  8. Kedves Rózsa!

    Nem szimpatikus a főszereplőd, nem lehet sajnálni. Inkább gyűlölni lehet, mert eltörték kutyusának lábacskáját, kis bordáját és ő semmit se tett a tettessel, hagyta kutyája kínzóját… Nem ember az ilyen, hacsak nem félnótás szegény. Még le is fekszik a kiskutyus bántalmazójával, nagy kurtizán, az érzékei uralják. Szégyellje magát! Leköpni való!

  9. Kedves Rózsa!

    Bár mindenben igazat adok Kittinek, mégis tudom, hogy vannak ilyen Marik. Én se értem, hogy miért hagyják folyamatosan kihasználni és megalázni magukat, de nyilván betegek, akik nem hisznek magukban, az értékükben, nincs önbecsülésük. Súlyos árat kell fizetniük ezért.

    Szeretettel: Rita(f)

  10. Nem értem én Rózsa a főszereplődet. Becsapják, megverik, bántalmazzák a kiskedvencét és egészen egyszerűen beleegyezik abba, hogy továbbra is ott maradjon az a tróger. Csak mert lát pár könnycseppet és meghatódik. Még le is fekszik vele. Micsoda nő ez a Mari? Semmi önérzete, önbecsülése nincsen? Nem ismeri a zárcsere fogalmát? A tisztességet? Nem is tudom olvassam e tovább, hiszen az ilyen nő csak magának köszönheti az elrontott életét. Ha önmagát ennyire becsüli, hát más sem fogja többre tartani őt…

Szólj hozzá!