Bűvölet 2 rész.

– Nos, mit feleltél Tibornak?
-Azt, hogy beszéljük meg, én is régóta vagyok egyedül, ám nem gondoltam, arra, hogy valaha még együtt élek valakivel.
– Emma, add a kezed! – mondta Tibor, majd a szívéhez szorította, és azt mondta:
– Te voltál az egyetlen nő, aki elbűvölt engem, emlékszem, fehér kicsi szoknyád, piros fehér pettyes blúzod, ami Annáéval teljesen egyforma volt. Fehér magas sarkú cipő, olyan voltál, mint egy virág, amelynek a szirmai pirosak. Arcod kreol, hajad fekete hosszú, jó illatú. Mosolyod és az egész lényed elbűvölt engem. Álmomban és ébren is rólad álmodoztam. Boldog voltam, amikor visszamosolyogtál rám.
– Nem szeretnék tolakodó lenni, az sem szeretném, hogy azonnal választ adj, nem siettelek.
– Emlékezz, nekem sem volt könnyű, tudom. Nem mondhattam, hogy maradj, viszont azt elmondtam mennyire szeretlek.
– Anna szerelmes volt belém, te észre sem vetted, viszont én sem. Anna és az akkori barátja velünk lógtak. Moziba, színházban együtt jártunk. Jó kis csapat volt. Szerettük egymás humorát, szenvedélyét és kitartását, ugyanis már három éve, barátok voltunk.
Aztán eljött a pillanat, amikor megkértem volna a kezed, ám te előtte bejelentetted, hogy elmész a fővárosba tanulni, felvettek. Nem szabad volt mondani, hogy ne menj. Nem beszéltünk meg semmit, nem ígértünk semmit, csak elválltunk csendben. Szerettelek annyira, hogy elengedtelek, a döntés a te kezedben volt. Sokáig nem volt partnerem, aztán egyszer összefutottam Annával, aki elmondta, hogy szüleid is a városba költöztek, így nem jössz vissza, nagyon el vagy foglalva. Minél többet találkoztunk, kezdtük megismerni egymást, már randevút beszéltünk meg. Anna, nagyon szolid, becsületes lány volt. Úgy tudom, írt neked levelet, válaszodban megírtad, hogy van barátod.
-Igen, tudod bíztam abban, hogy megkeresel, te nem tetted meg. Vártam rád évekig. Nem jelentkeztél. Igen összejöttem egy évfolyamtársammal, akivel mindvégig kitartottunk egymás mellett, jóban, rosszban. Ő volt a férem, aki mellett sok évet éltem le. Nagyon becsületes, rendes ember volt. Gyerekünk sajnos nincs, pedig annyira vágytam rá. Most egyedül vagyok, nagyon egyedül.
Emma, átgondolod amit kértem, legyél a feleségem, ígérem, hogy megszépítem életünket. Nekem van egy lányom, és két gyönyörű unokám. Lányom, Emmának hívják, de nem csak őt, hanem a kislány unokám is. Most tíz évesek és ikrek.
– A fiút, hogy hívják?
– -Tibor
– -Hol élnek?
– -A melletted levő házban!
– -Nincsenek véletlenek Emma, senki nem tudta, hogy te merre vagy, nem is kerestünk, valahogy erre a lakásra gondoltunk, hogy ez a legmegfelelőbb. A szívünk küldött ide minket.
– Te velük élsz?
– Nem, lányomékkal egy házban vettem lakást, ott élek. Közeledik a karácsony, nem szeretném, ha egyedül lennél ezen a szép ünnepen. Emiatt kérlek legyél vendégünk, az unokák is szeretnének nagymamát, a lányom és vejem, egy pótanyát, én meg egy feleséget! Mit válaszolsz? Nem kell most, gondold át.
– – Nincs mit átgondolni, szeretnék a családodhoz, és hozzád tartozni, szeretném Annának viszonozni a jóságát, szeretni úgy a családot, ahogy Anna szerette. Tudom, hogy ő nem pótolható, de ígérem megteszek mindent, amit Anna is megtenne értetek.
– -Tibor szorosan átölelt, és hosszú csókot adott majd befejezésül, a puszit az orromra.
– Úgy éreztem angyal szállt le hozzám, és simogatta szívem. Talán Anna volt! Már elfelejtettem mi az, igazán szeretni. Most úgy érzem megtörtént a csoda, szerelmes vagyok.
Kedves barátnőm, mit gondolsz jól döntöttem?
– Igen határozottan, ne maradj egyedül, az élet, ha ilyen lehetőséget kínál, el kell fogadni. Nem mindenki ilyen szerencsés. Csak azt tudom mondani, hogy a boldogság két emberen múlik, ajánlom, hogy tartsd a tenyeredben, mint egy kis madarat, fogd olyan szelíden és lágyan, hogy mindhalálig akarjon a kezedben maradni. Mert a boldogság nagy kincs. Pillanatok alatt elszáll, ha megfeledkezel róla.
– Emmának és Tibornak, a karácsony, meghozta a várva várt szeretetet, szerelmet, még akkor is, ha már az élet vége felé járnak.
– – Mert idős korban más a szerelem, sokkal szebb, mint gondolnátok!

– Mondta Emma a következő találkozásunk alkalmával.

“Bűvölet 2 rész.” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Magdika!
    Szívesen láttalak nálam.
    Szeretettel Rózsa(f)

  2. Szia Margit.
    Örülök, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(f)

  3. Szia Rózsa!

    Őszintén mondom, ezt reméltem, hogy ilyen vége lesz és nagyon örülök neki!
    Csodaszép történet, tetszéssel olvastam!
    Szívből gratulálok! (l)(f)

    Szeretettel: Margit :]

  4. Szia Kata!
    Igen , vannak csodák, csak észre kell őket venni. Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel Rózsa. (l)(f)

  5. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép történetet hoztál nekünk. Ugye, hogy vannak csodák! Szeretettel (f)Kata

  6. Szia Rita!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  7. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép befejezése volt a történetnek. Némi kerülővel bár, de egymásra találtak.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Szia Kankalin.
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Szerettei Rózsa(l)(f)

  9. Szia Rózsa! 🙂

    Lám, mire képes egy félresiklott kommunikáció. Tulajdonképpen minden azon múlik, hogy nyíltak, őszinték legyenek egymással az emberek. Sok félreértés elkerülhető, ha azonnali kérdések és válaszok vannak.
    Örömmel olvastalak most is. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!