-Felmentem az emeltre átöltöztem, ahogy kiléptem az ajtón István bá hangja csapta meg a fülem.
-Ma itt fent leszünk és erősítő gyakorlatokat végzel, utána a startot gyakoroljuk, egyelőre ennyi.
-Jó! -feleltem.
-100 felülés, 100 guggolás, ott a súlyzó a sarokba 100 bal kéz, 100 jobb kéz…!
-Rendben, igyekszem észbe tartani. -mondtam nevetve.
-Ekkor vettem észre magamon, megint máshol járok gondolatban, de számolom is amit éppen végzek.
-Élveztem a mai edzést, minden percét, pedig alig kellett futnom, csak a rajtot kellett gyakorolni. -Igaz eleinte párszor elhasaltam, mire ráéreztem a lényegre.
-Gyere, Cooper teszt! -mondta.
-Nem hoztam semmit! -válaszoltam gondolkodás nélkül.
-Jó akkor, a 12 perces futásod eredménye érdekel. -mondta hangosan nevetve.
-Ja, azt suliba is szokta Miklós bá. -nevettem én is.
-Felálltam a vonalhoz, lábam elhelyeztem a raj gépbe. Vártam a rajtra. -Elhangzott a vigyázz… kész…, -ekkor derekam kiemeltem belefeszítettem magam. -Rajt!
-Ebben a pillanatban kilőttem magam, az első méterek után már átadtam a rossz emlékeknek, csak a lábaim vittek, olyan könnyűnek éreztem magam..! -Kicsit gyorsítottam mikor hallottam, fele idő. -Éreztem kezdek fáradni, kicsit visszafogtam a tempót, de a lépteim megnyújtottam.
-Egy perc, nyomd meg! -mondta.
-Minden erőmet beletettem, az oldalam kezdett már szúrni, oda kaptam. Tudtam nem figyeltem a légzésemre, vagy a bemelegítést szúrtam el!
-Ekkor intett, hogy vége lejárt a 12 perc. -Átváltottam kocogásra, ahogy kezdett a légzésem visszaállni, a fájdalom is úgy kezdett kimenni.
-A táv amit lefutottál a korosztályod, kiválói közé tartozik. -nyugtázta. -De láttam gondod is volt közbe.
-Igen, nem figyeltem a légzésre. -feleltem őszintén.
-Endre, mehetsz a levezetést megcsinálni. -mára végeztünk! -mondta.
-Máris, megyek! -mondtam lihegve.
-Ezt a részét nem nagyon szerettem, de tudtam ennek is fontos szerepe van, talán mit a bemelegítésnek. -Készülődni kezdtem a zuhanyozáshoz, közbe apró kortyokat ittam a folyadékomból amit hoztam, de azért hamar kiürült. -Beálltam a zuhany alá, -kiváló…. ismételgettem…legjobbjai közé…!
-Kiléptem, gyorsan felöltöztem, hangosan elköszöntem a folyosó végén levőktől is. -ahogy közelitek a buszmegállóhoz, mögöttem sietős lépteket hallottam.
-Szia, Endre, Zsolt vagyok! -hallottam mögöttem, nyújtotta jobb kezét felém.
-Szia! -csaptam bele a tenyerébe.
-Csapattársad leszek, Miklós bá mondta!
-Akkor együtt fogunk edzeni. -mondtam zavartan.
-Sokat beszélgettem vele, az volt számomra fura, mennyit beszéltem, beszélgettünk, a rövid út alatt. -Szinte nem ismertem magamra.
-Én a következőnél leszállok, és már jeleztem is.
-Én is. -mondta.
-Én azzal a busszal megyek. -mutattam is.
-Ez komoly? -kérdezte. -Meddig mész?
-7 megállót. -mondtam kis számolás után.
-Nem hiszem el! -mondta. -Én a Lila utcába lakom. -mondta.
-Én a Piros utcába. -feleltem.
-Leszálltunk a buszról, elindultunk haza, a sarkon elköszöntünk egymástól kézfogással. -Megbeszéltük a következő edzés előtt átmegyek hozzájuk, és onnan indulunk!
-Szia mami, megjöttem! -köszöntem be.
-Szia, már vártalak! -mondta
-Siettem haza! -válaszoltam. -Éhes vagyok! -vágtam rá.
-Mire lepakoltam, és elkészültem a fürdőbe, már ki volt tálalva.
-Jajj mami, hogy fogom ezt meghálálni! -mondtam
-Amennyiben, nem hozol szégyent rám, megtetted. -felelte
-erre nem tudtam mit válaszolni, megettem két adag bab levest, letoltam 12 palacsintát. -Majd neki álltam a könyveknek, utolsó nap, hogy megcsináljam. -Tartottam rövid szünetet egy fürdéssel, ettem még pár szendvicset, mentem vissza tanulni.
-Nagyi benézett rám. -lassan pihenj este 10 óra van.
-Tudom nagyi, és köszönöm! -feleltem.
-Reggelre összepakoltam a táskámat kitettem mellé, a torna zsákom, köpenyemmel letakartam. -Az órát felhúztam ébresztőre, egy órával korábbra mint általában szoktam. -Lefeküdtem aludni, talán a fáradságnak is köszönhetően hamar elnyomott az álom.
-Szemem kinyílt, ránéztem az órára tíz perc múlva ébreszt, nyugtáztam magamba. Felkeltem, kimentem a bejárati ajtóhoz kezem rátettem a kilincsre, és ahogy nyitom ki.
-Hol a cica! -felkiáltással kiengedtem, Csúzlit a kutyámat!
-Ő, már rohant is, addig és elkészültem, felöltöztem gyártottam néhány szendvicset. -Vizet öntöttem Csúzli, tálkájába, kitettem neki az eledelét.
-Kimentem az udvarra, körbe néztem, ahol kellett felsepertem. -Kicsit még tanultam, biztosra nem tudtam menni, miből készüljek fel, de tudtam utolsó nap.
-Amikor kiléptem a kapun, egész úton csak azt hajtogattam meglesz…meglesz…tudni fogod…tudni fogod…!
-Beléptem az iskola kapun, kimentem az udvarra, még jó volt az idő ezért ott gyülekeztünk. -Nagyon féltem, mi lesz ha nem sikerül.
-Megszólalt a csengő, felsorakoztunk, és bevonultunk a tan termeinkbe. -Az első óránk matek volt, itt szereztem 1 négyest, a második orosz volt, felelésre kaptam 1 ötöst, röpdolgozat írása négyes lett. -Harmadik tesi, begyűjtöttem 2 ötöst -Az utolsó volt a töri óránk, kihívtak felelni, I. világháború, és következményeit kaptam. -Belekezdtem mondandóba, az osztályba csend lett volt amíg beszéltem, a tanárnő sem szakított félbe. -Sejtettem, jó úton haladok! -Annyira elkapott a beszéd, elkezdtem besszöni nagyapám csendőr történeteit….! -Ekkor a tanárnő ennyit mondott, ötös menj a helyedre!
-Az osztálytársaim is csak nézek rám, kihúztam magam, büszkén mentem a helyemre, hiszen tudtam meg csináltam.
-Mikor kicsengettek, a tanárnő hangját hallottam.
-Endre, mielőtt elmennél, menj be az igazgatóhoz. -mondta rezzenéstelen arccal.
-Lementem, bekopogtam a tanári ajtaján, Miklós bá nézett ki!
-Gyors voltál, gyere be! -mondta. -Elindult az igazgatóiba.
-Gyere, mire vársz. -mosolygott.
-Jó napot! -nyögtem ki.
-Úgy hallom, javítottál a jegyeiden! -mondta.
-Igen, azt hiszem elég lesz. -válaszoltam.
-Nem, nem lesz elég! -Tudsz te többet is.- tette hozzá.
-Nem tudtam mit válaszolni, néztem maga elé.
-Úgy értem, a kitartásod, az akaratod, meg van! -mondta. -Mivel elérted, az átlagot engedélyezem Miklósnak, az indulásod. -közölte mosolyogva!
-Köszönöm, igazgató úr! -kezdett a szemem homályosodni.
-Akkor hétfőn, találkozunk a versenyen! -jelentette ki.
-Elmehetsz Endre, mondta Miklós bá. -az igazgatóra nézve.
-Köszönöm, viszlát. -elcsukló hangon.
-Ahogy kiléptem, futásnak eredtem, a cuccaim sem zavartak most, rohantam ahogy bírtam. -Haza érve kiengedtem a kutyát futkározni, kicseréltem a vizet adtam enni neki. -Én is ettem gyorsan pár falatot, ránéztem az órára.
-Gyere Csúzli! -kiáltottam! -ráadtam a nyakörvet, pórázt, és futottunk!
-Csengettem kijött Zsuzsa néni!
-Sikerült, köszönöm szépen! -de ekkor már a könnyeim potyogtak………..megfordultam, rohantam haza.
-Endre várj…….hallottam még.
-Nem vártam, futottunk tovább, próbáltam a kutyával versenyt futni, de ő nyert!
-Persze 4 lábad van! -mondtam nevetve.
-A kapuhoz érve már lihegtünk, mind a ketten, bementünk a lakásba.
-Csúzli, ne igyál még! -de rám sem hederített!
-Nagyi nem sokkal később ért haza a munkából.
-Szia nagyi, megvártalak elmennék tanulni! -mondtam neki.
-Persze menj csak! -mondta. -Szép rend van az udvaron! -tette hozzá.
-Mielőtt elmentem reggel, feltakarítottam. -mondtam.
-Ügyes vagy! -nyugtázta.
-Javítottam is a jegyeimen. -közöltem.
-Helyes. -bólintott.
-Akkor majd jövök! -szóltam.
-Nem siettem, kicsit szégyelltem magam a korábbi tettem miatt. -Erőt vettem magamon és csengettem.
-Csókolom Zsuzsa néni, jöttem tanulni! -közöltem.
-Gyere be! -mondta.
-Ne tessék haragudni, hogy csak ide szaladtam, bekiabáltam, és elszaladtam..! -mondtam szégyenkezve.
-Semmi baj! -ez az öröm….-mondta nevetve!
-Holnap edzésed lesz ugye? -kérdezte.
-Igen! -böktem ki.
-Ma hagyjuk a tanulást, játszunk hármasba valamit, jó! -mondta.
-Ági már hozta is a társas játékot, ahogy láttam ki nevet a végén, lejátszottunk egy menetet.
-Nekem elég volt, megyek a kertbe még kicsit. -mondta.
-Menjünk segíteni? -ajánlottam fel.
-Nem kell köszönöm, játszatok, beszélgessetek, vagy videózzatok. -mondta.
-Mit csináljunk. -kérdeztem tőle.
-Nem tudom. -fordult felém.
-Én sem. -mondtam.
-Számmal közelítettem arcához, ekkor a szemembe nézett, szájon pusziltuk egymást. -Kimentünk a kertbe segíteni.
-Mennem kell lassan. -mondtam Áginak.
-Tudom, sajnálom. -mondta kipirultan.
-Elköszöntem tőlük, Ági kikísért a kapuba. -Mire feleszméltem már távolodott, de elhagyta a számat szeretlek. -Nem tudom hallotta e, csak a kuncogását hallottam.
-Siettem haza, mert kezdtem érezni az éhséget, gyomrom jelzett.
-Szia, megjöttem. -köszöntem be.
-Meg is jöttél. -csodálkozott.
-Igen, a mai napom csodás volt! -mondtam nevetve.
-Annak örülök. -mondta.
-Moss kezet, mire elkészülsz melegítek ételt neked. -mondta.
-Köszönöm nagyi. -vágtam rá.
-A napom hátralevő része gyorsan eltelt, összeszedtem a cuccomat szombatra, kicsit még olvasgattam, de nem tudtam odafigyelni mit is olvasok.
-Lefeküdtem pihenni, gondolatimban máshol jártam, de hamar elaludtam.
-Reggel gyorsan kipattantam az ágyból, egy kicsit ettem, több folyadékkal, mint általában mikor nincs edzés napom.
-Az úton csak a hétfőre tudtam gondolni, ezekkel a gondolatokkal is léptem be az uszodába, látásból már ismertek így gyorsabban, ment a pecsételés, öltöző kulcs átvétele is.
-Ekkor egy kéz tette a vállamra tenyerét.
-Szia Endre! -köszönt Károly.
-Jó napot. -rebegtem.
-Hogy vagy, mi van veled? -kérdezte.
-Elmeséltem neki egész hetem, miközben öltöztünk.
-Ezt örömmel hallom! -jelentette ki.
-Köszönök mindent….! -mondtam.
-Kiléptem az öltözőből, és mentem kifelé, lassan kocogni kezdtem, miközben a szigetre rákanyarodtam az órámon elindítottam a stoppert.
-Magam elé képzeltem az ellenfeleimet és megindultam. Volt fantáziám ez nem esett nehezemre, de jó helyezést sosem értem el így. -Végeztem a futással, ránéztem az órára meglepetten láttam jó a mért idő.
-Lekocogtam vissza az uszodához, kicsit még úszkáltam, letusoltam, és mentem haza. -Senkivel sem találkoztam, de most nem is bántam.
-Nem volt nagy forgalom a városba, hamar hazaértem, így is kora délután volt még csak. -Kutyám örömmel szaladt elém a kapuhoz, mint akit rég látott úgy örült.
-Beléptem, lepakoltam felszerelésemet, rendbe szedtem magam, gyorsan ettem valamit, majd elvonultam tanulni, házit megírni. -Nem volt kedvem, elmenni otthonról, kimentem az udvarra játszani. -Ez a napom így telt el.
-Vasárnap nagyi elvitt minket a Városligetbe, az állatkertbe is. Jól eltöltöttük ezt a napot, késő délután értünk haza.