A birtok 10. (utolsó előtti) rész.

Visszasétált Ferenchez, és elkezdte az arcát nyalogatni. A férfi nem tudta hova tenni ezt a megnyilvánulást, de sejtette, hogy nyert ügye van, ha a kutya így viszonyul hozzá, és talán van remény, hogy őt nem öli meg. Patesz halkan, remegve sírt, szipogott, mint egy ötéves kisgyerek. Vele sem Ferenc, sem a kutya nem foglalkozott.
A férfi lassan felállt, a kutya érdeklődve nézte minden mozdulatát. Odacsoszogott a kis asztalhoz, amibe a fejét verte be, és ráült a lapjára.
– Mi történt itt?- kérdezte, és kétségbe esve nézte a két élettelen fiatal testet.
– Én nem akartam.- nyávogta Patesz vékony hangon, sírás közben. Ferenc feléje fordult.
– Mit nem akartál?- kérdezte fájdalmasan, és észrevette, hogy a fiú nem fog válaszolni, vagy ha mégis, az értelmetlen halandzsa lesz, mert a történtektől sokkos állapotba került.

III.

Ismét léptek hallatszottak, a lépcsőn jött felfelé valaki. Luxi odafigyelt, de ismerős volt neki ez a járás, ez a hang, ez a szag, ezért nem is foglalkozott vele. Ferenc csak nézett a hangok irányába, ki is fog belépni, mi következik még. Arra számított, újabb támadó érkezik, hogy teljesítse azt, amit ezek hárman nem tudtak elintézni. Egész pontosan őt.
Az öreg szomszéd, Bandi bácsi jelent meg az ajtóban. Megállt, öreg kezét az ajtófélfának támasztotta, és fejét csóválva végignézett a szobán.
– Látom fiam, már mindent tudsz.
– Nem. Semmit nem tudok.– felelt Ferenc, és érezte, hogy most magyarázatot kap mindenre, amit már korábban is szeretett volna, de az öreg elzárkózott az igazság ismertetése elől.
Luxi Ferenc lábánál ült, és figyelte őt, az öreggel együtt. Bandi bácsi lassan az asztalhoz csoszogott, és ő is leült rá. Mélyet sóhajtott, és mesélni kezdett.
– Néhány éve, a régi szép időkben betévedt ide egy gazdátlan kiskutya. Aranyos volt, de különösebben nem kellett senkinek. A gazda szeretetén kívül nem kellett nélkülöznie, mert bár senki nem fogadta be, de ételt, és innivalót mindig adott neki valaki. Többen is, és nem egyszer naponta. Így ideszokott, és az ételt úgy hálálta meg, hogy vigyázott a területre. Járta az utcákat, figyelt, mint egy őrszem, és azonnal jelezte, ha idegenek tévedtek a környékre. Egyszóval ügyelt a biztonságunkra, és figyelt, ne történjenek betörések.
Ennek a birtoknak a tulajdonosa kellő gondot fordított a kiskutyára, ide minden nap jöhetett, de nem lakhatott itt. Ez a tulajdonos adta neki a legtöbb szeretetet, törődést, ételt, innivalót. De ő se fogadta be. Luxi ezt azzal hálálta meg, hogy minden este e birtok közelében hajtotta álomra a fejét, hogy éjjel is szemmel tarthassa, ha esetleg illetéktelenek akarnának behatolni.
Közben ez a három kölyök is ezt a pihenő övezetet választotta területének. Mert ugye egy bandának terület is kell. Sok gond nem volt velük. Mindenki látta, hogy rossz gyerekek, de nem ártottak az ittenieknek. Jószerivel csak néha láttuk őket, mert állandóan az erdőben tanyáztak, hogy miket tettek ott, nem tudni, de talán jobb is. Állítólag kisebb állatokat kínoztak, öltek meg, és daraboltak fel. Sok meggyalázott tetemet találtak a környéken, ahol tanyáztak. Aztán nem érték be ennyivel, nagyobb, és nagyobb áldozatra vágytak. Egyszer rejtélyes módon, hirtelen eltűnt Luxi is. Soha többet nem láttam élve.- Ferenc felkapta a fejét.
– Hogy mondta? Soha többet nem látta élve? Ez mit jelent?- az öreg végigsimította májfoltos üstökét, és folytatta.
– Mikor ezt a birtokot veszély fenyegeti, Luxi visszatér, és megvédi.
– Honnan tér vissza?- kérdezte Ferenc.
– A másvilágról.- felelt az öreg. – Most épp ott ül melletted.- ez a válasz teljesen lesújtotta Ferencet. Annyira képtelenségnek találta az egészet, hiszen onnan senki, és semmi nem tért vissza. Sőt, ő még a másvilág létezésében sem hisz, a feltámadásban meg pláne nem. A kutya, amit első látásra pokolfajzatnak hitt kinézete alapján, de tévedett. Nem lehet pokolfajzat, ha van benne annyi érzés, annyi pozitív tulajdonság, hogy védje a gazdáját. Bár amit a fiatalokkal művelt, az nem vall valami pozitív viselkedésre, de mint az öreg is mesélte, az áldozatok valahol rászolgáltak. Ha nem is komoly büntetésre, de hát itt most Luxi ítélkezett, és az ítéletet végre is hajtotta, ami ellen nem lehetett tenni semmit.
– Minket nem fog bántani?- kérdezte Ferenc.
– Nem.- válaszolt az öreg, és pici mosoly jelent meg szája szegletén. – Engem ismer, soha nem ártottam neki. Luxi igazságos a maga módján. Aki nem bántotta, azt ő sem bántja, viszont a fájdalmakat megtorolja. Láttad most az élő példát.
– Mit tegyünk?- Ferenc arca tele volt fájdalommal, és meggyötört ráncokkal.
– Semmit.
– Semmit?- kérdezett vissza. – Értesíteni kellene a rendőrséget.
– Nem ajánlom.- felelt az öreg nyugodt hangon, sok évtizedes bölcsességgel. – Sajnos nem ez az első eset. Visszagöngyölítenék a szálakat, és valószínű, téged őrizetbe vennének, míg ki nem derül az igazság. Majd Luxi mindent elrendez.
– Ezt nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni.- tiltakozott Ferenc, majd elhallgatott, és gondolkozott. – Történt ilyen már korábban is?
– Igen, egyszer. Azt hiszem, nagy valószínűséggel találtál hátul valamit.- a fiatalembernek azonnal eszébe jutott a gereblyézés közben előbukkanó kézfej, és testén végigfutott a hideg.
– Igen. Egy emberi kézfejet. Az is egy korábbi gyilkosság eredménye?
– Bizony.- sóhajtott Bandi bácsi. – Luxi védte a néhai birtokát, és mikor végzett az illetéktelen behatolóval, elvonszolta a ház mögé. Megette, és a maradványokat a természetre bízta.- Ferencet kiverte a libabőr, és már bánta, hogy megvette ezt a birtokot.
– És ezt miért nem mondta el, amikor először találkoztunk?- vonta kérdőre az öreget.
– Változtatott volna valamin, ha elmondom? Visszacsináltad volna a dolgokat? A bankhitelt, az egész vásárlást, mindent semmissé tettél volna? Nem, mert nem lehet. És a kézfej a ház mögött, azt is meg nem történtté tudtad volna tenni? Nem. Akkor? Tudtam, hogy előbb-utóbb kiderül, és elég hamar, szinte azonnal be is következett.
– Akkor is értesítem a rendőrséget.- mondta Ferenc, majd dühöngeni kezdett. – Még egy átkozott telefon sincs ezen az elátkozott birtokon!
– Gondolkozz!- szólt rá az öreg erélyesen, és hangjában kemény határozottság lappangott. – Gyere át hozzám, ott van telefon. Hívd ki a rendőröket. Akik a hír hallatára legalább húszan fognak kivonulni, és téged őrizetbe vételkor majd meg akarnak bilincselni, úgy, hogy a többségük pisztolyt szegez rád. De valamiről megfeledkeztél. Luxi téged akkor is védeni fog, nem engedi, hogy egy ujjal is hozzád nyúljanak. Gyere át hozzám nyugodtan, hívd ki a rendőröket. De akkor soha nem látott vérfürdőnek leszel a szemtanúja. Ezt akarod?!- kiabált az öreg. – Kell még áldozat? Tíz? Húsz? Mennyi?- Ferencből kitört a sírás. Egész teste belereszketett a zokogásba. Az öreg közelebb ült hozzá, átkarolta a nyakát, és beleborzolt a hajába.
– Jól van, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Luxi befejezi, amit elkezdett, nem hagy fél munkát. Csak ketten tudunk róla. Soha senki nem fog erről értesülni.- Ferenc zokogása lassan enyhült.
– Félek.
– Ez természetes, de majd hozzászoksz. Úgysem tudunk ezzel az állapottal mit kezdeni. Valahányszor bántani akarnak téged, vagy a birtokodat, Luxi átjön a másvilágról, és igazságot szolgáltat a saját törvényei, ösztönei szerint. Ha tetszik, ha nem, semmit nem tudsz tenni ellene.- az öreg felállt, és Ferencet nézte.
– Nem tudom, ilyen állapotban képes vagy-e vezetni. Ha gondolod, nálam alhatsz éjjel. Luxit, pedig hagyjuk, hadd végezze a dolgát, ami még hátra van.- magyarázta, és szemeivel az áldozatokra mutatott.
– És mi lesz a fiúval?- kérdezte Ferenc, és Pateszre mutatott, aki még mindig reszketve feküdt a földön.
– Ő nem alhat nálam. Bármilyen állapotban van, haza kell mennie. Azt hiszem örülni is fog neki, ha végre megszabadulhat ettől a helytől.- magyarázta az öreg.
Ferenc mindent nyitva hagyott, hogy a kutya végezni tudja, amit elkezdett. Mindhárman lassan, meggyötörten mentek a kiskapu felé. Mikor a birtokról kiléptek az utcára, Ferenc becsukta a kiskaput, és kulcsra zárta. Pateszt útnak engedték, amitől Ferenc tartott.
– És ha mindent elmesél otthon?- kérdezte.
– Nem fog.- nyugtatta Bandi bácsi. – Ilyen állapotban azt sem fogja tudni megmondani merre járt, nemhogy még azt is, hogy mi történt.- Ferencet nem győzte meg a válasz, de bízott benne, hogy így lesz.

Folyt. köv…

Írta: Edwin Chat