Bizonytalanság. 9.rész

Összes megtekintés: 75 

Nem tudok irányába passzív maradni, törődnöm kell vele, igazítanom kell a sorsát. Semmi nem mindegy, minden szavammal és cselekedetemmel irányítom. Azért megjelenik ebben is a bizonytalanság, vajon helyesen teszem? Az élet engem igazol, rengeteget változott.
Három évvel ezelőtt került be a terápiára. Mi volt ott, gyógyszer beadás, fekvés, alvás. Előtte zárt-osztályon volt ugyanabban az épületkomplexumban. Persze ott is csak aludt, evett, és cigizett. Azóta is ezt csinálja a legszívesebben. De én aki éjjel-nappal vele vagyok, látom nála a javulást. Mi lesz vele ha meghalok, ne is keserítsen ezzel senki, tudom, érzem, rendben lesz.

“Bizonytalanság. 9.rész” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Kevelin!

    Mivel saját gyermekedként szereted, és neveled, félelmeid teljesen érthetőek. :(. Főleg ebben az esetben. Viszont mint " anya", csak te láthatod a javulást nála. Éppen, ahogy írtad!

    Folytatom..

    Szeretettel: (f)

    Kata

Szólj hozzá!