Barátságunk még a régi (3. rész)

Mikor hazaértünk az ajtónkon rengeteg \”üzenetcetlit\” hagyott Móric. De mi csak este akartunk találkozni vele. Pihennünk kellett, ismét át kellett beszélnünk, hogy mi is történik most Ágival. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész dolog!
Este, mikor az étterembe Móric meglátott bennünket Ági nélkül, szinte belesápadt. Mi nem tudtunk neki semmit mondani, csak letettük elé a levelet az asztalra. Elolvasta Ági sorait, nem szólt semmit, kimentek az étteremből, az nap este a zenekar nélküle játszott. Ági levele ott maradt, felemeltem, ez állt rajta:
\”Móric! Te vagy a mindenem, az életem, az örömöm, a szerelmem! Hittem, hogy a gyermekeim apja. Kérlek, ne engedj el!\”
Most már a többiek is ott voltak, mindenki látta a levelet. Elképzelni sem tudtuk, mi járt Móric fejébe, meg tudja-e tenni, azt, amit meg kell tennie? Neki is ugyan azt jelenti-e Ági, mint amit neki ő jelent? Már csak két napja van!
Ott volt az az utolsó mondat \”ne engedj el\”, ezt hogy is értette Ági pontosan? Többféleképpen is lehetett értelmezni, de mi nem akartuk, még gondolni sem akartunk rá!
Másnap Móric beteget jelentett. Nem láttuk szerdán, csütörtökön sem. Pénteken a déli vonattal indultunk Ágiékhoz, még a vonat ablakából is figyeltük a peront, hátha látjuk, de nem. Úgy kellett elmennünk, hogy csalódást okozunk a barátnőnknek, nem tudunk neki mit mondani, sem üzenetet átadni.
Mikor leszálltunk a vonatról Ági már várt ránk. Még cudarabbul nézett ki, mint amikor itt hagytuk. Nyomban Móricról kérdezősködött. Elmondtuk neki, amit tudtunk, de ez szép kevés volt ebben a helyzetben. Látszott, hogy mennyire csalódott, de már sírni sem tudott. Barna őzikeszemeiből eltűnt a csillogás is. Józsi megérkezésekor pedig hidegrázást kapott.
Otthon már minden előkészülettel végeztek az esti eljegyzéshez. Kati néni olyan katonásan vezényelte a rokonságot, hogy ott aztán semmiben sem lehetett hiba. Bennünket is elirányított rendesen:
– Lányok, tudjátok a járást. Este itt lesz az egész rokonság. Rendes ruhát remélem hoztatok, nem ezekben a rongyokba ültök nálam asztalhoz. Csak vizet, üdítőt ihattok, erre figyelek. Semmi flancosságot nem fogtok itt csinálni. Ahogy kell, este tízkor elköszöntök és mentek szépen aludni, mert másnap ugye indultok vissza.
Nem tértünk magunkhoz, hogy ez a Kati néni milyen kedves egy asszonyság. Nem beszélve Katicáról, aki szintén nyomatékosította kedves édesanyja szavait, mikor bekísért bennünket a szobába. Szegény Vera néni jött be hozzánk, hogy elmondja:
– Lányaim, ez a Kati már csak ilyen, ne is hallgassatok rá! Olyan ruhát vesztek magatokra, amilyet csak szeretnétek, azt isztok lányaim, amit csak akartok.

“Barátságunk még a régi (3. rész)” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Húha! Most aztán izgalmassá vált erősen a történet!(f)

  2. Kedves Éva! Köszönöm, hogy olvastál, ölellek szeretettel: Klári

  3. Kedves Klári.

    Érdekes történetedhez, sok szeretettel gratulálok.
    Éva

  4. Kedves Rita! Köszönöm soraidat. Örülök, hogy nálam jártál. Üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  5. Kedves Rózsa! Köszönöm a figyelmedet és kedves soraidat, ölellek szeretettel: Klári:)

  6. Klárikám!
    Gördülékeny kedves írásodhoz nagyon nagyon gratulálok.
    Ölellek Rózsa(l)(f)

  7. Drága Babu! Köszönöm soraidat, örültem, hogy olvastál. Ölellek szeretettel: Klári(f)

  8. Draga Klárika !:]
    Meglepődve olvastam ,ezt a katonás, rendre utasító
    anya viselkedését.Ugyan bizony miért ilyen sűrgős nekik ez az
    esküvő? Érdekes a történeted ,olyan gyorsan zajlik minden
    hogy szóhoz sem jutok én sem.Jól ,szépen irányítod a
    történteket !
    Sok szeretettel gratulálok…..Babu(l)

  9. Kedves Éva! Örömmel láttalak nálam, köszönöm, hogy olvastál. A befejezés érdekesen alakul majd! Üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  10. Drága Icám! Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál. Annyi biztos, a befejezés érdekesen alakul. Ölellek szeretettel: Klári(l)

  11. Drága Magdikám! Köszönöm neked, hogy folyamatosan olvasod írásomat. Ölellek szeretettel: Klári(f)

  12. Kedves Klári!
    Az írásod folytatására kíváncsi vagyok. Érdekes a történet. Szeretettel gratulálok. Éva

  13. Drága Klárim!

    Én is a Te írásodat kerestem be legelőször, mert rendkívül kíváncsi vagyok a folytatásra.:)
    Az egyértelmű, hogy ebben a családban a mama viseli a nadrágot, az ő akarata érvényesül mindenkié felett. Hát, nekem ez nagyon nem szimpatikus. Szívből remélem, hogy lányszöktetés lesz a következő részben.

    Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)

  14. Drága Klárika,
    Már nagyon vártam a folytatást, nagyon érdekes a történeted.
    Kiváncsian várom a következő részt, hogy megtudjuk a szerelem győz – e vagy a " szerető család "?
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!