Bizonytalanság 6. rész

Összes megtekintés: 79 

Feltört mellemből a sóhaj. Szemeim kisírva bizonytalanul ülök fotelomban. Mi eddig működött mostanra tönkre ment. Miért múlik el minden ami szép? Őszintén sajnálom. Mit tehetek várok. Csak elmúlik a vihar. Százszor, ezerszer megfogadtam, csak magam boldogulásával foglalkozom. Most itt vagyok megsemmisülve.
Nincs erőm és nem is lesz.
Pedig csak jót akartam, és már majdnem sikerült is, ám elhibáztam, nem gondoltam rá, hogy skizofrén az skizofrén. Hiába, ha jobb belátásra is jut, én kikészülök.

“Bizonytalanság 6. rész” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Kevelin!

    El kezdtem olvasni élettörténetedet, mert gondolom ez az. 🙁 Nagyon nagy lelki erő kellhetett, hogy felneveld kisunokád, főleg, hogy ilyen komoly betegségben szenved.

    Folytatom írásos…

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

Szólj hozzá!