Élet a hegyen 21/22.

Kálmán professzor megengedte Tapsi papának, hogy a csillagvizsgáló könyvtárát látogathassa. Ez elismerése volt annak a munkának, amelyet Tapsi végzett itt a csillagvizsgálónál. Tapsi szívesen válogatott a könyvtárban lévő könyvek között, főként olyan könyveket keresett, amelyek a fából való építészettel foglalkoznak. Szeretett volna valamilyen különleges, de mégis egyszerű dolgot készíteni fából, amihez a szerszámai már megvoltak. Azt azonban nem tudta, mit is kéne kitalálni, elkészíteni. A szikla egyik tárolójában felfedezett tölgyfából szeretett volna készíteni valamit. A tölgy könnyen megmunkálható, így úgy gondolta, hogy még Tomi is tudna neki segíteni.
Egyik koratéli esti könyvtárlátogatásánál rápillantott egy könyvborítóra, amelyre ez volt írva: „Fakapuk készítése”. Alig lapozott bele a könyvbe, máris érezte, hogy most meg fogja találni azt, amit már régóta keres. Amikor aztán megpillantott egy szép, faragásokkal díszített alkotás képét, egyből tudta, hogy ez az, amit már régóta keres. A porta melletti bejárati kapu helyére lehetne egy ilyet készíteni, az anyag meg is van hozzá, s a professzor biztosan nem ellenezné, ha ő készítene egy ilyet. A csillagvizsgáló őrzése megoldott, erre még a madár sem jár, a télen lenne is ideje nekilátni a munkának, s mire a sünök felébrednek téli pihenőjükből, már készen is állna. Tervét elmondta Nyuszkának, aki nagyon is helyeselte azt, így legalább meghálálhatják a professzornak, hogy befogadta őket. Bumbóval is megbeszélte a dolgot, aki elégedett farkcsóválással nyugtázta a tervet. Másnap elmondta tervét Timinek és Tominak is. Tomi nagyon fellelkesült, amikor azt mondta neki, hogy faragott díszítéseket tervez a kapura, amit majd Tominak kellene kivitelezni. – De milyenek legyenek a díszítések?- kérdezte Tomi. – Azt még nem tudom, gondolkozzunk még rajta – mondta Tapsi papa. – Idő van rá, hiszen először elő kell készíteni a szükséges faanyagot. Gondolkozzatok rajta ti is!- mondta a gyerekeknek. Ezzel elvonult előkészíteni a szerszámokat.
Tapsi és Timi sokáig tanakodtak rajta, hogy mi is lenne a legjobb díszítés. Még kívülről is megszemlélték a régi kaput, hogy mit tudnának rá elképzelni. A kapu előtt még mindig ott állt méltóságteljesen a hóember, amit Mityával és Bumbóval építettek. Timi és Tomi a hóembert nézve szinte egyszerre kiáltottak fel: –Megvan! , s már indultak is Tapsi papához. Mindketten arra gondoltak, hogy a csillagvizsgálón összes lakójának az alakját kellene a kapura faragni díszítésül. Így mindenki munkájának emléket állítanának, s a majd ezután itt munkát végzők is rákerülhetnek a kapura. Ezt elmesélték Tapsi papának, aki valami hasonlóban gondolkodott és nagyon megörült az ötletnek. – Én majd megrajzolom, Tomi meg kifaragja- mondta Timi. – Úgy van, jó lesz ez így? –lelkendezett Tomi, s kíváncsian várta Tapsi papa válaszát. – No, jól van, kezdhetitek a tervezést! – mosolygott Tapsi a bajusza alatt. A gyerekek már futottak is Nyuszka mamához, aztán Bumbónak és Mityának is elújságolták a nagy tervet.
A tél végére el is készült a díszes kapu, csak arra várt, hogy újra a megszokott élet költözzön a csillagvizsgálóba. Tapsi papa és a gyerekek nagyszerűt alkottak, s az egyre sorvadó hóember csak azt sajnálta, hogy ő már nem érheti meg felavatását.