Beteljesült álom 2. rész

Juli arra gondot, hogy reggel kimegy a magasleshez felmászik, és onnan festi a napfelkeltét. Ám az, hogy a vászon és a festőállvány ott van mellette a szobában, nem hagyta nyugodni.
Felkelt, kinézett az ablakon, holdtölte volt, csillagok borították az eget. Legszívesebben kiment volna és megfestette volna a csodálatos látványt, de nagyon fázott. Az ágyban forgott, nem tudott aludni, felpattant, előszedte az ecsetet, a festékeket, az állványra már délután kifeszítette a vásznat, az ablakot ki nyitotta. Bejött a friss levegő, nagyot sóhajtott, és felnézett a holdra, amely megvilágította a csillagokat.
– Gyerünk – mondta magának -, mutasd meg mit tudsz!
A színeket a palára kinyomta, keze festékes lett. Az alkotó vágy nagyobb volt benne, mint máskor. Ecsetjével meg akarta hódítani a világot. Lendületével környezetét. Ez az első vászonra festett képe lesz. Keze és szeme olyan sebességgel dolgozott, hogy ő maga is csodálkozott. Már hajnalodott, amikor úgy gondolta, hogy a kép kész. Lerogyott ágyára, levetette kötényét, ami kissé festékes lett, ledobta az ágya mellé. Azonnal elaludt. Reggel édesanyja bement, hogy felkelti, elámult mikor meglátta a képet. Összecsapta tenyerét, szemeit elöntötték könnyei.
„Mit tud ez a lány, ez valami csoda.” A kép olyan volt, mint maga az éjszaka, teliholddal, ragyogó csillagokkal, csodálatos szép kék színt kevert ki, a sárgára festett csillagok olyanok voltak, mint valójában, amelyek ragyogtak, az éj csendjében.
– Juli, ébredj kislányom, készülni kell! Mikor festetted ezt a képet?
– Éjszaka, nem aludtam, vagy csak keveset. Tetszik az művem?
– Juli, csodálatosan szép. Apád látná, nagyon büszke lenne rád.
– Édesanyám, nekem festenem kell. Hogyan tovább?
Magához ölelte mamáját, majd csendesen szó nélkül kiment a fürdőszobába. Nem hitt a szemének, arca is kék festékes volt. Vidámság, öröm járta át az agyát, testét-lelkét, bízott abban, hogy édesanyja támogatni fogja, hogy álmát valóra váltsa. Barátnőivel megbeszélték, hogy a nyári szünetben elmennek dolgozni, hogy összegyűjtsék a pénzt Juli tanítatására. Az utolsó tanítási napok előtt, rajztanár kérte Julit, hogy hozza be az iskolába festményeit, rajzait. Évzáró előtt kiállítást rendeztek műveiből. Nagy sikerrel zárták a bemutatót.
Aztán az igazgatónő az év végi beszédében, kérte a szülőket, hogy támogassák a tehetséges, végzős diák taníttatását. Aki a doboz mellett elment, amelyet kiraktak, mindenki rakott bele valamennyit, mert Juli kiállítását látva, tudták, hogy igazi nagy művész lesz belőle. Julit kérte az igazgatónő, hogy a nyáron megkeresett fizetését hozza be, meglátják mire lesz elég.
A rajztanárnő maga is festett, tudta, hogy Juli sokkal tehetségesebb nála, felhívta Párizsban élő tanárát, hogy segítséget kérjen számára. A válasz azonnal igen volt és, hogy várja szeretettel.
Juli édesanyja, nagyon gondolkodott, hogy egy szem lányát elengedje külföldre tanulni, ő magára marad, és ami legjobban bántotta, a pénz, amit összegyűjtöttek. Könyöradomány! Soha életében nem tartozott senkinek, most az egész falunak tartozik. Szégyenkezett, tudta, ha férje élne, Juli nem festhetne, hanem a földeken és a háztartásban dolgozna. Nem volt egy éjszakája sem, hogy ne imádkozott volna azért, hogy Juli maradjon vele. Nappal, mikor Julival beszélgetett, minden alkalommal elmondta, hogy sajnálja, hogy elmegy, nem akar az egész falu adósa lenni és kérte maradjon itthon.
– Julikám, elmész az ismeretlen helyre, nem tudsz beszélni, mihez kezdesz, ha tanárodnak dolga van, egyedül maradsz?
A válasz az volt:
– Tanulok Franciául, már most is. A tanárnőtől kaptam könyveket. Érdekes nyelv, érdekel.
Juli is féltette édesanyját, de tudta, érezte, hogy neki most tanulnia kell festeni, mert soha többé nem lesz ilyen alkalom. A pénzt, amit adtak, azért adták, mert bíztak benne, büszkék akarnak lenni, a falu tehetséges festőjére. Hisz már Magyarországon is több kiállításra vitték képeit.
Leginkább és legszívesebben tájképet festett, a Forrás című festménye első helyezést ért el a fiatal tehetséges festők kiállításán. Téma meghatározó volt Juli festészetében. A Forrás című munkájában a víz olyan hű ábrázolás, hogy szinte lehetett hallani a forrásvíz csobogását. Utánozhatatlan, egyedi tehetség vagy Juli, mondták neki a hozzá értő látogatók.
Szeptember elsején Juli és édesanyja vitte a kis megtakarított pénzt, amit a nyári munkában kerestek. Ahogy vártak az igazgatónőre, Juli volt osztálytársai sorakoztak kifele.
– Miért vagytok itt? – kérdezte Juli, ám a választ nem tudta megvárni, mert behívták őket az irodába.
– Azt hittem, mi leszünk az elsők – mondta Juli édesanyja.
– Nem kedves, maguk az utolsók. Lássuk csak mennyi pénz kell maguktól.
Az igazgatónő felnézett szemüvege alól, csak annyit mondott, hogy megvan a pénz, a tanítatásra, az utazásra, és a szállásra fél évre, a többit Julinak kell megkeresni az eladott képeiből. Amit maguk hoztak az már Juli költőpénze.
– Juli Párizsba utazol repülővel, szeptember 15-én vár téged egy magyar, idősödő festőművész, jó ember, aki tanít festészetet Párizsban, nála ingyen lakhatsz, és ha segítesz neki a ház körül, akkor még a kosztra se lesz gondod.
Juli most ránézett édesanyjára és tekintetével köszönte, hogy megtanította őt főzni, pedig nagyon nem szerette.

– Hogyan is köszönjem meg Önöknek ezt az összefogásra buzdítást
– Ne nekünk köszönd meg, a falu összefogott. Neked festeni kell, nagyon tehetséges vagy. Szedd össze magad és bizonyíts be, hogy megérdemelted!
Juli gondolkodott, hogyan is fejezhetné ki háláját, elhatározta, hogy barátnőivel, végigjárják a falut, és mindenki postaládájába tesznek köszönő levelet és egy rajzot vagy festményt.
Párizs, gyönyörű! Az első pillanattól otthon érezte magát. Gyorsan barátkozott, elsajátította a nyelvet.

Tíz év múlva Juliból, híres festő lett, kiállításai bejárták Európát, de egyes képeit a tengeren túl is kiállították.
Azok a rajzok, és festmények, amit elutazása előtt adott a segítségért most nagyon sokat érnek. A falubeliek eldicsekedték, hogy a festőművésznő saját kezéből kapták. Minden ház szobájának falán volt egy Julitól, kapott kép. Bár portrékat nem igen festett, itthon, azt is megtette.
Édesanyja könnyes szemét, és az arcán lepergő könnycseppet olyan élethűen festette, hogy aki meglátta, le akarta törölni. Olyan volt, mintha valódi könnycsepp lett volna.
Gyakran hazalátogatott kis falujába, ahol minden alkalommal megvendégelte azokat, akik segítették őt, hogy álma valóra váljon. Soha egy pillanatra sem felejtette el, hogy honnan jött.

“Beteljesült álom 2. rész” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Kata!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál. Nem sok művésznek adatik meg, hogy életében támogassák. A falunak nagy szíve van, emiatt a művész soha nem feledi el, honnan jött.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  2. Kedves Rózsa!

    Ez gyönyörű írás volt az álmok megvalósításáról. Sosem szabad feladni, mert bármikor történhetnek ehhez hasonló csodák! Csak tehetség kell! 🙂

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  3. Álomszép történet. Sikerül, sok küzdés után, amit akart Juli. A művészet áttört hét határon át, az emberi szíveken is, a legnehezebb falakon, amikor segítették Julit, a fényt fogadták be szívükbe, isteni fény keletkezett lelkükben, mert szeretetből segítették és a szerett isteni.

  4. Szia Kankalin!
    A művészek alkotásra születtek! A történetben a tanárnő felismerte a tehetséget és Juli jövőjét segítette. "Mindig kell egy
    barát" kellett hozzá egy olyan közösség is aki hitte a kis festő tehetségét. A folytatáson gondolkodom.
    Köszönöm, hogy olvastál. szeretettel Rózsa(f)

  5. Kedves Magdika!
    Régen amikor az emberek közelebb álltak egymáshoz, akkor megtörtént, hogy összefogtak a segítságre szorulókért. Most másképp adakozunk, ha kell nincs személyes kapcsolat, ami közelebb hozná az embereket egymáshoz. KÁR!
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  6. Szia Rózsa! 🙂

    Miközben olvastam ezt a történetet, az járt a fejemben, hogy mennyire fontos egy művész életében a támogatás. Legtöbbször ezen múlik a haladása, mert a tehetségen kívül bátorság is kell hozzá.
    Jó volt olvasni. Kár, hogy lezártad, mert úgy éreztem, hogy szívesen megismerkednék további részletekkel is. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  7. Kedves Rózsa!

    Szerencsés volt Juli, hogy ilyen környezetbe született, ahol megértő jó embetek éltek, felismerték rendkívüli tehetségét és segítettek, amit ő nem felejtett el.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  8. Kedves Rita, Éva és Kata.
    Hálás szívvel köszönöm nektek, hogy nálam jártatok, és történetem elnyerte tetszéseteket.
    Örömmel láttalak titeket.Rózsa(f)

  9. Drága Rózsa!

    Juli nem csak tehetséges, hanem szerencsés is volt. Egy falu népe fogott össze, hogy Párizsban tanulhasson. Ez nem mindenkinek adatik meg. Szeretettel gratulálok jól megírt, szép történetedhez. (f)Kata

  10. Kedves Rózsa! Nagyon szép ez a történet. Szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Éva(f)

  11. Kedves Rózsa!

    Ez nagyon szép történet volt a tehetség felkarolásáról, a háláról és nem utolsó sorban a tehetség kibontakozásáról.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!